HTML

Eva - Karesz US Trip

San Diegotól Baltimore-ig és még azon is túl... 2009. július 18. - december 5.

Friss topikok

Linkblog

Boston - 2009. szeptember. 11. péntek

2009.09.19. 05:11 Eva Borsos

 English version is below…
 
Ma körbegyalogoltuk Bostont. A város az egyik legrégebbi amerikai város. Az első amerikai egyetem is itt alakult a folyón túl, Cambridgeben (a Harvard, 1636-ban). A városnak már az angolok ellen vívott függetlenségi háborúban is jelentős szerepe volt. A városban egymásra épültek a különböző századok. A város közepén, a felhőkarcolók árnyékában megbújik egy kis temető, ahol az 1600-as évekből is vannak sírok háborítatlanul. A város szíve a piac, ahova évszázadokon át érkezett az áru a világ minden pontjáról, ma már inkább a turisták járnak ide ebédelni, ahogy mi is tettük. Mellette van a híres kikötő, ahol a bostoni teadélután zajlott (az angol vámok ellen tiltakoztak ezzel a kereskedők).  
Délután bekukkantottunk a lenyűgöző kollekcióval bíró Bostoni Szépművészeti Múzeumba www.mfa.org – leginkább az impresszionistákat néztük meg. Majd egy igazi meglepetés következett, az Isabella Stewart Gardner Múzeum http://www.gardnermuseum.org/
A kívülről egyszerű épületbe lépve egy velencei palota belső árkádos udvarán találtuk magunkat, ahol Rembrandttól Tizianoig minden megtalálható. A tehetős hölgy mindent gyűjtött a gótikus ablakkeretektől a középkori asztalokig. Ő tervezte meg a múzeumot, és azóta minden úgy van, kivéve néhány értékes festményt, amit néhány éve elloptak.
Este még visszaautóztunk a Bershire-be, ahol egy olasz csereprogram záróbulijába csöppentünk.
 
Boston – 11th September 2009, Friday
 
Today we walked around the city of Boston, which is one of the oldest cities in the USA. The first American university was founded just on the other side of the river in Cambridge (1636 Harvard). The city was fighting against the English in the War of Independence. The layers of history is really visible everywhere. In the center of town (in the Old Granary Burial Ground) we saw tombstones from the 1600’s, undisturbed right next to the skyscrapers. The heart of the city is the market of course where all the goods came in from all around the word (nowadays mostly the tourists are enjoying lunch there). Next to it there is the harbor, where the Boston Teaparty took place (against the English costumes).
 
In the afternoon we “peaked in” to the Boston Museum of Fine Arts www.mfa.org what is tremendous in size – we visited the impressionists. Then the greatest surprise the Isabella
 
Stewart Gardner Museum http://www.gardnermuseum.org/ A simple house from outside, but once you enter, you feel like being in a courtyard of a palace in Venice. She collected everything from gothic window frames to hand railing, from Rembrandt to Tizian. She arranged everything, and it is still as she left things except for 3 very valuable paintings which has been stolen several years ago. In the evening we drove back to the Berkshires, and we popped into a closing party of an Italian exchange program, what was really nice to end our day.
 

Szólj hozzá!

Címkék: boston

Amherst - Boston - 2009. szeptember. 10. csütörtök

2009.09.19. 04:55 Eva Borsos

English version is below…
 
A Berkshirei dombvidék híres a Shaker-ekről is. A Hancock Shaker Falumúzeum Pittsfield határában van. 
A Shakerek egy csaknem teljesen eltűnt vallási közösség. Nevüket onnan kapták, hogy a szertartások közben többen transzba esve remegtek (shaking). A közösség igen sikeres volt gazdaságilag, rengeteg technikai újítást vezettek be (főként a mezőgazdaságban, de híresek az általuk készített bútorok is, amik ma is nagyon praktikusak jól kitalált fiókjaikkal). A közösségben elkülönülve éltek a nők és a férfiak. Mindenki dolgozott a közösségért, saját vagyonuk nem volt.
A múzeum után irány Amherst, ahol fő partnerünk, a Scandinavian Seminar irodája található. Éppen az előző nap költöztek át a régi nagy épületből egy kisebb irodába – nagy változások vannak folyamatban –, így a régi és az új irodát is megnézhettük. Jacqueline, a cég vezetője elvitt minket ebédelni egy kínai étterembe, ahol megkóstoltam a keserű dinnyét mint köret, és egészen érdekes volt.
Majd irány Boston. Ingrid férje Don a Boston Globe újságírója, ezért hét közben a városban bérel lakást. Bostonnak remek a tömegközlekedése, busszal és metróval hamar eljutottunk a belvárosba. Átsétáltunk az USA első közparkján, majd felmentünk a Beacon Hill-re, ami az egyik legelegánsabb lakónegyede a városnak. Majd Don a Trattoria di Monica www.trattoriadimonica.com étterembe vitt minket vacsorázni. A város északi negyedében élnek az olasz bevándorlók, és még ma is sok eredeti olasz éttermet, cukrászdát lehet találni. A vacsora remek volt, és egy nagyon kellemes bort ittunk Umbriából – ahol Ingrid festőművész lánya él és dolgozik.
 
 
 
 
 
A régi iroda / the former office
 
 
 
 
 
 
 
Az új iroda / The new office
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Amherst - Boston – 10th September 2009, Thursday
 
The Berkshires is famous for the Shaker heritage. Just outside of Pittsfield we visited the Hancock Shaker Village Museum. http://www.hancockshakervillage.org
The Shakers were a really prosperous religious group – which nearly disappeared by now. In the community men and women lived separatly and all worked for the community. They had amazing innovations especially in agriculture, woodwork. Shaker furniture is still a very specious commodity. The museum is great – so much to experience in a short time.
We were expected by Jacqueline, Adelia and Megan for lunch in Amherst – the headquater of Scandinavian Seminar. Since we are working togehter very closely in the last 10 years it was a really exciting day for me to see them in their office. Actually I was lucky enough to see there former and their new office since they just moved the day before. Jacqueline took us out for a nice Chinese lunch where I tasted bittermelon as a vegetable. It was quite unusual but nice. Time was short, since we had to get to Boston by the evening. Don, the husband of Ingrid works for The Boston Globe, so he rents an apartment in the town. He took us out to a nice Italian Restaurant – Trattoria di Monica on the North End, where we had a delicious dinner and we drank some wine from Umbria (this is the place where their dughter Lucy lives and works as a painter).    

Szólj hozzá!

Címkék: boston shakers amherst

Pittsfield, Stockbridge - 2009. szeptember. 9. szerda

2009.09.16. 15:10 Eva Borsos

English version is below…
 
Ma reggel Stockbridgebe mentünk a Norman Rockwell Múzeumba www.nrm.org
1916 és 63 között ő készítette a Szombat Esti Újság (Saturday Evening Post) címlapját. Képei humorosan fogalmazták meg a heti eseményeket, a szereplőket a kis város lakóiról mintázta. 50 év alatt mindenki megismerte nevét és a múzeum méltán nagyon népszerű ma is. (Egyik festményén több felügyelő kísér iskolába egy néger kislányt, miután bevezették, hogy a fehér és a fekete gyerekek járjanak egy iskolába. A feketéket persze sok atrocitás érte, főként a fehér környékeken.)
Megnéztük Tanglewood-ot – ami Bostoni Szimfonikus Zenekar (a világ egyik legjobb zenekarja) nyári koncert helye, ahol közel 10.000 fő fér el többen a füven piknikezve hallgatják a koncertet.
Majd piknikeztünk Ashintullyben. Egy elegáns ház, amiből egy tűz után csak 4 oszlop és a gyönyörű kertek maradtak meg. Teljesen egyedül voltunk a természettel, az oszlopoktól remek kilátás nyílt a környékre.
Hazafelé megálltunk a környék legrégebbi szállodájánál – Red Lion Inn és a teraszon fagyiztunk egyet a hintaszékekben. http://www.redlioninn.com/
Ingrid remek vacsit készített, majd megnéztük Obama beszédét a tévében az amerikai egészségügyi rendszer átalakításáról. Ingrid férje és fia is újságíró – a fia élő blogban kommentálta a beszédet a Washington Post honlapján. A beszéd még hosszú ideig fontos téma maradt a médiában.
  
Pittsfield (MA) – 9th September 2009, Wednesday
 
This morning we stared in Tanglewood – summer performing place of the Boston Symphonic Orchestra. Then we went to see the Norman Rockwell Museum www.nrm.org
I am sure most of you are familiar with this great artist, who was designing with great wit and emotion towards people the cover of the Saturday Evening Post between 1916 and 1963. Most of his figures were actually coming from Stockbridge – his selected hometown.
Then we went to enjoy Ashintully – a former beautiful home which disappeared in a fire – only 4 pillars remained in the middle of a charming garden. Nobody else was there – so we could enjoy the amazing view and the peace of nature.
Then we enjoyed an ice cream in the rocking chairs on the terrace of the Red Lion Inn – one of the oldest hotels in the region. http://www.redlioninn.com/
Once we got home Ingrid prepared a great dinner, then we watched the address of President Obama. Both the husband and son of Ingrid is a journalist, the son was actually blogging during the address for the Washington Post.

Szólj hozzá!

Címkék: norman rockwell stockbridge

Pittsfield - 2009. szeptember. 8. kedd

2009.09.16. 02:22 Eva Borsos

English version is below…
Tegnap este a munka ünnepén Anitát, Istvánt és Katicát láttuk vendégül és erre az alkalomra megsütöttem életem első dobostortáját – egészen olyan volt az íze, mint a cukrászdában. A ferdesége pedig egyértelművé tette, hogy nem a cukrászdából hoztuk :- )
Ma hajnalban Karesz kivitt a reptérre munkába menet, hogy meglátogassam egy nagyon kedves kollégámat/barátomat Ingridet Pittsfieldben. Az indulást el kellett halasztani 2 órával a köd miatt, de így is 11-re Albany-ba érkeztem – ami New York állam fővárosa. Innen Ingrid elvitt Pittsfieldbe – ami már Massachussets államban, azon belül is Berkshire megyének a közepében található. Berkshire Új-Anglia egyik kedvelt nyaraló helye, ahol nagyon sok híres író, költő, zenész és egyéb művész telepedett le. Az idillikus vidéki környezetet még elbűvölőbbé tette, hogy néhány fa már magára öltötte az ősz gyönyörű színeit – amiről Új- Anglia olyan híres.
Egy gyors ebéd után a helyi könyvtárból elhoztuk az aznapi belépőnket – a sok turista miatt a belépők elég drágák a környéken. Hogy a helyiek ne legyenek kizárva a helyi kulturális eseményekből, a helyi múzeumban ingyenes egész éves belépők vannak, amelyeket (naponta egyet) ki lehet kölcsönözni. Remek rendszer!
A mai napon Edith Wharton házát néztük meg. Nem tudom, hányan ismeritek őt – én bevallom nem ismertem. Legismertebb regénye az Ártatlanság kora. Ingrid, bár Németországban született, hosszú ideje él itt, és a helyi középiskola angol irodalom tanára, majd tanszékvezetője volt – nála jobb idegenvezetőt keresve sem találhattam volna. Edith Wharton egy gazdag New york-i családba született a XIX. század közepén. Egy gyönyörű házat építetett magának, maga tervezte a házat és a kertet is, majd az első világháború alatt Európában önkénteskedett. Háza, amit egyszerűen „A hegy” névvel illetett, az írók találkozó helye lett. (www.EdithWharton.org)
 
Ingrid egy nagyon kellemes étterembe vitt vacsorázni, ami a környék legmagasabb pontján (Mont Greylock – 1064 m) található. Egy kis hegyi „fogadó” néhány szobával, kandallóval, és a közösségi térben vacsorázni is lehet. A tulajdonos testvérpár – egyikük a szakács, a másik New Yorkban tanít egy művészeti iskolában, és szabadidejében dolgozik itt. Minden este más 3 fogásos menüt adnak. (A mi menünk a következő volt: Kerti zöldsaláta, ropogós Crostini kenyér guacamole (avokadó) szósszal, Mexikói csokis csirke, párolt zöldséggel és barna rizzsel, Lime mousse friss eperrel és tejszínhabbal) A vendégek egy hosszú asztal körül ülnek vegyesen, így remek ismeretségeket lehet kötni más kirándulókkal. Hetente egyszer előadást is tartanak különböző témákban. Mi egy környékbeli híres jógaiskola tanáraival és néhány egyéni vendéggel töltöttünk el egy remek estét. (http://bascomlodge.net/
 
Pittsfield (MA) – 8th September 2009, Tuesday
 
On Labor Day we had Anita, István and Katica joining us for diner and I made my first Dobos Cake in my life. It tasted exactly like in the pastry shop, and by looking at it you could also tell right away that it did not came from a pasty shop :-)
 
My flight supposed to be quite early, but it was delayed with 2 hours. Ingrid – my dear friend – who was born in Germany but lived all her adult life in the Berkshires invited me to spend a week with her. She picked me up in Albany (NY) then we drove to Pittsfield (MA) her home in the Berkshires for grabbing some lunch and then left for visiting The Mount – the house of Edith Wharton. I could not pick a better guide then Ingrid, who loved the Berkshires – she knows everything about it and she was working as a chair of the English department in a local school.
Edith  Wharton (her most famous novel maybe The Age of Innocence) had designed for herself this “small” Berkshire cottage – large house to out standards today – but this way she could get away of her rich New York family. She worked here and invited all the famous literary persons of her age. (www.EdithWharton.org)
The Bershires is famous for it literary traditions – many writers, poets lived here over the centuries.
 
We went our for dinner this night to a lovely place. A small inn on the top of Mount Greylock (highest peak of Massachusetts – 3491feet). It just reopened after a reconstruction with new management (2 brothers one is a chef, the other teaches art in New York). There are a few rooms in the upper floor and a common area with a fireplace in the lower floor. They offer a different set menu each night and they seat people family style. We were seated with some individuals and the teachers of the famous local yoga school. Once a week they also have talks on different subject. We had a great night up there with talking to some great people. Great concept to run a restaurant.
(Our menu was: Field Greens Salad with Guacamole on Crostini, Chicken Mole with summer vegetables and rice, Lime Mousse with Strawberries) http://bascomlodge.net/

Szólj hozzá!

Címkék: berkshires

Washington - Mall - 2009. szeptember. 6. vasárnap

2009.09.15. 01:49 Eva Borsos

 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
English version is below…
 
Ma végre eljutottunk a Mallra – Amerika kultikus központjába, Washington szívébe. Metróval kb. 6 megálló és máris a Fehér Háznál voltunk. A hátsó traktusnál többen tüntettek különböző céllal, de egészen a kerítésig mehettünk, sőt a fényképezőgépet be is nyújthattuk a kerítésen. Miután körbesétáltunk, megtaláltuk a látogató központot, ami egy külön épületben egészen jó áttekintést adott a házról és lakóiról. Végül a főhomlokzathoz érve csak igen távolról nézhettük meg az épületet – egyetlen rendőr őrizte a „füvet”, hogy nehogy túl közel menjünk a kerítéshez.
 
A Mall déli oldalát sétáltuk körbe. Ez egy hosszú füves park, egyik oldal kiágazása a Fehér ház és környéke. A nyugati részén vannak a korábbi legnagyobb tiszteletben tartott elnökök emlékművei – középen természetesen Washingtoné, ahova fel is lehet mászni, ha korán beáll az ember a sorban; ezt legközelebbre hagytuk.
Végigsétáltunk a Visszatükröző Medence mellett (Forest Gumpból biztosan emlékeztek erre a helyre). Ezt övezik a háborús emlékművek (második világháború, Vietnám és Korea). Talán a leginkább megrendítő a vietnámi a maga egyszerűségével – V betűt formázó fekete márványlapon az elesett katonák ezreinek a neve van felvésve. (V – Vietnám és a vágás, ami a nemzet lelkében keletkezett egyben).
Majd Lincoln, Jefferson klasszikus vonalú emlékművei és egy egészen modern és monumentális emlékmű Rooseveltnek, akit négyszer választottak elnökké és a világválság után a második világháborúban is az ország élén állt – illetve ült, mivel gyermekbénulásban szenvedett, és az élete nagy részét tolószékben töltötte. Az emlékmű kedvenc kutyáját is megörökíti.
Érdekes volt látni, hogy milyen nagy tisztelet övezi mindegyiküket, 5-6 éves kisfiúk is lelkesen nézték a kiállításokat és egészen sokat tudtak róluk. Híres beszédeik részletei díszítették az emlékműveket. Valahogy más a hangulat itt a történelem korábbi szereplői felé, mint Nálunk.
Délután még megnéztük a régi postapalotát, aminek a tornyából remek kilátás nyílt a Mallra és a napot a Smithsonian múzeumok egyikében, a Természettudományi Múzeumban zártuk (dinoszauruszok, egy életnagyságú elefánt, bálna és a világ egyik legnagyobb gyémántját nézhettük meg testközelből).
 
 
Washington DC – The Mall (south) – 6th September 2009, Sunday
 
Today we explored the southern part of the Mall. Starting at the White House – surprisingly from the back we could even put our camera through the fences, whereas in the front we had to stay far away from it. The visitor center next door gave a great overview about the history of the house and its “inhabitants”.
Then we walked along the reflecting pool, visiting the different war memorials (WWII, Vietnam, Korea). We felt the simplest was the most moving, the simple V shaped black marble with all the names of those died or disappeared in Vietnam.
We also visited the memorials for the former presidents – Lincoln, Jefferson and the newest for Roosevelt. It was very moving to see how much respect these historical figures still get. We met schoolchildren who knew so much about them at a very young age and they seemed really excited to be there and see there gigantic statues. Somehow we had the feeling you appreciate your former leaders more then we do in our countries.
In the rest of the afternoon we went to see the view from the tower of the old post office and visited the Smithsonian Nature History Museum. It was impressive to see all the dinosaurs, the life size elephant and whale. For me the highlight was to see one of the largest blue diamonds in the world (as we know from Marilyn Monroe – diamonds are the girls best friend:- )
So much to still see in DC, so great we have all those time still…

 

Szólj hozzá!

Címkék: washington mall

Lancaster - Amishok - 2009. szeptember 5. szombat

2009.09.15. 01:38 Eva Borsos

 

 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
English version is below…
 
Ez az első hosszú hétvégénk az USA-ban – hétfőn ünneplik a munka ünnepét – természetesen itt is munkaszüneti nappal. Az ünneplés lényege, hogy sokan még egyszer elmennek a tengerhez, sokan pedig kihasználják a nyár végi kiárusításokat és vásárolnak.
Mi Pennsylvania államba utaztunk Lancaster városába. Ez a város Harrison Ford A kis szemtanú című filmjéből lehet ismerős. A város az Amishok egyik központja. Az Amishok Svájc és Németország déli területeiről jöttek pár száz évvel ezelőtt. Még ma is igyekeznek a modern technológiától mentes világban élni. Ló vontatta kocsikkal közlekednek, nem használnak elektromosságot (van azért gázzal működő hűtőszekrényük). A gyereket max. 8 osztályig tanítják főként a saját iskoláikban – ezzel is igyekeznek megőrizni őket a családnak és a közösségnek. Egyetemre járni tilos! Ennek talán egy kicsit ellentmond, hogy a felnőttkori keresztelkedésben hisznek. Fotózni nem szabad őket, mi azért elkaptunk néhány életképet. Az elzárkózás ellenére óriási turizmus „ipar” épült rájuk. A környéken rengeteg az amish svédasztalos büfé, ahol az ő termékeiket lehet megkóstolni. Itt láttunk először igazi piacokat, ahol sok Amish árulja saját termékeit.
Megnéztük Lancaster belvárosát és egy kis múzeumot, ahol egy úr lelkes bemutatót tartott a nyomdászatról. Majd ettünk a piacon, (a svédasztalokat drágának találtuk) és aztán irány a vásárlás – hogy mindent megtegyünk, amit a helyiek ilyenkor szoktak. Pennsylvania államban nincs adó a ruhákra, így óriási outlet központok alakultak ki. Valóban volt néhány érdekesség, de mi végül csak egy szoknyát vásároltunk és egy kínai svédasztalos vacsival is beértük az Amish helyett. Ezeknek a kínai büféknek nagy hagyománya van itt. Annyit eszel-iszol amennyit csak tudsz kb. 10 dollárért. A szokások kínai ételek mellett vannak amerikai kaják és mindenféle tenger gyümölcse is.
 
Lancaster (PA) – Amish country – 5th September 2009, Saturday
Beginning of the Labor Day weekend, we tried to do what locals are doing so we went to Lancaster for sightseeing and shopping: -). We wanted to see the Amish with their remote lifestyle, but actually we felt the place was rather touristic. There are markets everywhere – selling great food and rather kitschy presents. They offer smorgasbords everywhere, but we felt 20+ dollars for a lunch is a little more then what we planed to pay. Eventually we went to see the market and a small museum in Lancaster and drove around the back roads. Than we hit one of the big outlet centers which supposed to be starting out from this part of the word. It looked the same like at home and we did see some nice things, but the only thing we bought was a skirt for me – this way it cost a little more – since we had to drive for it so far: -)
Ironically we ended up eating in one of the Chinese all you can eat restaurants in the Amish country. On the way home we drove across York – we had in mind the fabulous English predecessor – but it was rather dark and little shabby.

Szólj hozzá!

Címkék: amish

Washington - 2009. szeptember. 4. péntek

2009.09.07. 03:54 Eva Borsos

English version is below…

 
Hétfőn volt a UMBC évnyitója, Karesz Anitának köszönhetően talárba öltözött. Az egyetem elnöke Freeman A. Hrabowski - igazi karizmatikus figura. Gyermekkorában egy napot börtönben töltött, mert Martin Luther Kingnek segédkezett. Az elmúlt két évtized alatt az élvonalba emelte az egyetemet. A most megjelent rangsorban a UMBC az első a „feltörekvő” egyetemek között, és szintén az élmezőnyben végzett az alapképzés és a kutatás tekintetében (csak olyanok előzték meg, mint pl. a Harvard), így a UMBC volt az első állami egyetem ezeken a listákon.
Az évnyitó nagyon jó hangulatú volt, kedves szavakkal üdvözölték az elsősöket, akik szedett-vedett baseball sapkában és „a legjobb” szakadt pólójukban hallgatták a professzorokat.
Karesz műegyetemi tanszékének egyik demonstrátor hallgatója, Cili is éppen Baltimoreban volt, úgyhogy Vele is összefutottunk egy sétára és kávézásra – fotó mellékelve.
 
A hét hátralevő részében Karesz dolgozott. Kedden tanévnyitó tanszéki értekezlet volt. Szerdán megtartotta az első közös óráját Anitával. Pénteken pedig egy fogadáson vett részt, amit az egyetem nemzetközi látogatóinak szerveztek. És persze megismerkedett a napi kb. 2 óra vezetés örömével is. Pénteken szintén sikerült benyújtanunk igényünket a Social Security Number (kb. a magyar adóazonosító jel vagy TAJ szám) iránt. Az ügyintézés azért itt sem könnyű – rengeteget kell várakozni, de legalább mindenki nagyon segítőkész.
Én pedig felfedeztem a környéket. Megnéztem az üzleteket, a helyi faluközpontban meghallgattam egy szuper koncertet (barbaramartinmusic.com), sétáltam a nénikkel. Úsztam a tetőn lévő medencében, szaunáztam és kipróbáltam az edzőterem minden „önkínzó szerkezetét”. Sütöttem, főztem és felvettem a kapcsolatot a helyi ismerősökkel. Az első amerikai kenyerem fotója szintén mellékelve. 
 
Washington DC – 4th September 2009, Friday
On Monday there was the Convocation at the UMBC. Karesz got regalia from Anita. The President of the UMBC, Dr. Freeman A. Hrabowski is a really charismatic leader. He was imprisoned for a day in his youths when he help Martin Luther King. In the last 2 decades he raised UMBC to a top-notch place. In the ranking which just came out UMBC is the first up and coming university. UMBC is also the first public university in the list of undergraduate education and research (only places like Harvard and a few others could beat them).
On this very festive event, the newcomers were warmly welcomed in the campus and it really had a special home like atmosphere. For us it was surprising that the students were wearing T-shirts and baseball caps while the professors were in regalia.
One of graduate assistants of Karesz’s Hungarian department – Cili was also in Baltimore this week, so we met – photo is attached.
 
Karesz was working in the rest of the week. He held his first class on Wednesday and had other meetings each day. So he also experienced commuting like 2 hours each day.
I was enjoying myself most of the time. Explored our neighborhood, went to a concert in the village center. Walked with the local ladies, swam in the pool, tried the sauna and all the “self torturing equipments” in the gym. I also baked and cooked and touch based with friends in the area. You can see my first American bread!

Szólj hozzá!

Arlington - 2009. augusztus. 30. vasárnap

2009.09.07. 03:39 Eva Borsos

 
English version is below…
 
Ma elindultunk, hogy felfedezzük a várost. Mivel az előző nap (szombaton) temették Ted Kennedyt, ezért a Potomac folyó túlpartjára mentünk, ahol a Pentagon és az Arlingtoni katonai temető található.
A Pentagont csak körülautóztuk - óriási morózus tömb - 5 db ötszög van egymásba építve koncentrikusan. Több száz kilométernyi folyosó, mégis el lehet jutni bárhonnan bárhova 6 perc alatt.
A temető a Pentagon mellett egy gyönyörű zöld domboldalon helyezkedik el, remek kilátással a városra. A polgárháború idején ez Lee tábornok (a déliek vezére) ültetvénye volt. A házát ma is meg lehet nézni a temetőn belül, de a rabszolgák kunyhóit már elbontották.
A temetőben különböző emlékművek vannak az elmúlt évszázadok hőseinek (többek között a Challenger és a Columbia űrhajó legénységének is.) Talán a legérdekesebb a második világháború női pilótáinak szentelt kiállítás volt. A legtöbben természetesen a Kennedy-ek sírjához igyekezett. JFK sírján örökláng ég. A közelben van Bob és Ted sírja is. Az utóbbihoz nem sikerült nagyon közel kerülnünk, mert éppen egy számunkra ismeretlen „fontos” látogatók vettek búcsút tőle.
 
Arlington – 30th August 2009, Sunday
We started to discover the city. Yesterday (Saturday) there was the funeral of Ted Kennedy, so we decided to visit Arlington. First we drove through Georgetown, which is a lovely historic part of the city, then we crossed the Potomac drove around the Pentagon.
It is a really impressive rather intimidating complex with 5 concentric pentagonal buildings. The Arlington National Cemetery has a beautiful location on a green hill overlooking the downtown of DC.
This used to be the plantation of Captain Lee, you can still see his house, but the small huts of the slaves are gone. There are several memorials for the heroes (like the astronauts of the Challenger and Columbia spaceship). Our favorite part was the exhibition commemorating the lady pilots in WW2. Most of the people went to see the graves of the Kennedys. JFK has an eternal flame on his gravestone. Near to him there is the grave of Bob and Ted. We could not really get close to the grave of Ted Kennedy – due to having some family members at the grave.  

Szólj hozzá!

Címkék: arlington

Washington - 2009. aug. 29. péntek

2009.08.31. 05:12 Eva Borsos

English version is below…

 
Szerdán és csütörtökön Enikő bemutatott minket a házban – ez egy sok száz lakásos társasház, ami kicsit úgy néz ki, mint egy szálloda. A földszinten porta van és csak kulcskártyával lehet bejönni a házba és a garázsba is. A szállodai hangulatú előtérben van egy kis közért és egy étterem, ahonnan rendelni is lehet és felhozzák a lakásba a vacsorát.
Mi a 22. emeleten lakunk – persze a földszint itt az 1. emelet, néhány emeletnyi parkoló, majd a 13. emeletet kihagyják babonából, de így is egészen lenyűgöző a kilátás. A lakásban van 2 hálószoba, egy dolgozószoba, nappali, étkező, kellemes méretű konyha és egy szuper terasz. Mindez minden luxussal felszerelve a legszebb herendi étkészletet is beleértve, szuper könyvgyűjtemény, internet kapcsolat és a tévén kb. 1000 csatorna fogható. A mosó- és szárítógépek emeletenként vannak elhelyezve. A tetőn (25. emelet) van egy medence – amihez 3 dollárért kell belépőt venni és csak addig működik, amíg jó idő van, valamint egy ingyenes edzőterem, szauna, könyvtár és óriási napozó terasz.
Enikő szintén ránk hagyta gyönyörű zöld Chrysler Concorde kocsiját – ami lényegesen nagyobb, mint a Toyotánk volt. Elvitt minket a környéken mindent megmutatni, hogy hol érdemes bevásárolni, valamint bemutatott minket a sétáló csoportjának, akik hetente háromszor reggel 45 percet együtt gyalogolnak, meglehetősen gyors ütemben, majd együtt kávéznak a helyi kis kávézóban. A „faluközpontban” – ami tulajdonképpen egy otthoni kulturház szerepét tölti be – vannak ingyenes könyvklubok, koncertek és egyéb események, valamint fizetős kurzusok (nyelv és mozgás főként).
Csütörtökön este kivittük Enikőt a reptérre.
Pénteken kicsomagoltunk közel 6 hét után. Hát ez egy mennyei érzés volt. Karesz ma már sokáig dolgozott a UMBC-n, és én is nagyon sok mindent intéztem, de igazából a jövő hét lesz az első tényleges munkahét.
 
Washington DC – 26-29th August 2009, Friday
 
In the last 3 days Enikő introduced us in the house and showed us around in the neighborhood. This condo building is one of the largest with 800 apartments, a swimming pool on the top (you need a ticket for 3 dollars, but still), a gym, sauna, library and a sun deck for free. We are living on the 22nd floor and the view is really awesome. The condo itself is beautiful as well, and we have a fully equipped kitchen so I can cook again!
Enikő also trusted on us her Chrysler Concorde car, which is much larger then the Toyota we had so far. She also introduced us to her morning walking group, so we can join them 3 times a week now to do some walking in the neighborhood.
On Thursday evening we took her to the airport and then after 6 weeks of our arrival to the USA we finally unpacked our suitcases. It is a really nice feeling to settle down…

Szólj hozzá!

Címkék: washington

New York - 2009. aug. 25. kedd

2009.08.31. 05:11 Eva Borsos

English version is below…

 
Ma reggel bejártuk a Central Park egy részét. A park Manhattan közepén helyezkedik el – egy hosszú (50 utcányi) de relatív keskeny (3 széles háztömb) sávban. 5 helyen át lehet hajtani a parkon – ezt általában mély völgyekben megbújó utakkal oldották meg, hogy ne zavarják a gyalogosokat. Van itt egy pici állatkert (a Madagaszkár c. rajzfilmből ismerhetitek) – ezt nagyon elrejtették a fák közé, így bármennyire igyekeztünk nem nagyon láttunk be. Rengeteg tó: van, ahol csónakázni lehet, van, ahol horgászni, a legnagyobbat Jacqueline Kennedyről nevezték el, aki a park mellett lakott; ezt egy futó ösvény szegélyezi. Egy parkra néző lakásban lakott John Lennon is, akit a házából kilépve öltek meg. A park egy része neki állít emléket (Strawberry Fields – Eper-ültetvény).
A parkot több híres múzeum vesz körül, mi csak egyet látogattunk meg – a Metropolitan Museum of Art talán a leghíresebb New yorki múzeum. A méretei leírhatatlanok, mi az egyiptomi kiállítást néztük meg először – itt fel van építve egy sírkamra és egy egyiptomi templom, amit az Asszuáni-gát építése előtt mentettek meg az amerikaiak. Megnéztük a mezopotámiai kiállítást, majd bepillantottunk az impresszionistákhoz. Miközben egyik részből a másikba mentünk át, láttunk kompletten berendezett kastélytermeket különböző korokból, és a középkort illusztrálandó a templomok belső terének hangulatát is igyekezték visszaadni. Tényleg leírhatatlan az itt felhalmozott kincsek sokasága.
Délután kimentünk a buszmegállóba, ahol 300 különböző indulási hely volt, de sehol nem volt kiírva, hogy melyik városba honnan indul a busz. Rengeteg zárt információs ablak után végül 1 információs ablakot találtunk nyitva, ahol mindenki azt kérdezte, hogy az ő busza honnan indul. Már kezdtünk hozzászokni, hogy itt minden tökéletesen ki van táblázva – és váratlan volt az ellenkezőjét tapasztalni.
Ez alkalommal a Grey Hound buszával utaztunk, ami vadonatúj volt, bőrülésekkel, természetesen wifi elérés és sok ülésnél még elektromos aljzat is volt, hogy a laptopot be lehessen dugni. Este érkeztünk vissza Washingtonba
 
New York City – 25th August 2009, Tuesday
We left the Central Park for our last day. We walked the southern part of it this morning and it was really pleasant. We went to see the place where John Lennon was murdered and walked around some of the lakes. Eventually we ended up in the Metropolitan Museum of Art. It is really impressive. We have visited the Egyptian exhibition (a temple saved from the Aswan Dam, and part of a pyramid is built up here.) We also walked through the Mesopotamia exhibit and went to see the Impressionists. On our way we could see completely furnished “palace rooms” and church interiors. For sure we need to go back to spend some more time to enjoy the museums of New York while we are here.
We were travelling back to DC on one of the brand new bus of Grey Hound which had leather seats and not only wifi but also an electric outlet for each seat. The only difficulty was to find which gate our bus is going to leave out of 300 of them. There was only one info booth open no written signs. We get used to finding things so easily in this country it was surprising not to get any signs in one of the largest bus stations of NYC.

Szólj hozzá!

Címkék: new york

New York - 2009. aug. 24. hétfő

2009.08.31. 05:09 Eva Borsos

English version is below…
A mai napon Marlene nélkül indultunk felfedező útra. A Penn Stationtől (ami a 42. utca magasságában van) gyalog indultunk északra. Először végigsétáltunk a Macy’s áruházon, ami az egyik legnagyobb és legrégebbi – kicsit csalódtunk, láttunk ennél sokkal szebb nagyáruházakat is már. Majd megnéztük a New Yorki városi könyvtárat, ahol egy Munkácsyról készült szobrot és egy Munkácsy festményt is megkerestünk, és használtuk az ingyenes internetet a gyönyörű olvasóteremben.
A karakteres tetejű Chrysler épület hallját is megcsodáltuk (1930-as art deco épület) majd elsétáltunk az ENSZ székházáig. Vannak vezetett látogatások is, de ez már nem fért volna bele az időnkbe, mert 1 órára vártak minket az Empire State Building 71. emeletén, ahol a Magyar Turizmus ZRt. főhadiszállása van. Mint kiderült költségtakarékossági szempontból választották a leghíresebb épületet a városban, mert 2001 után senki nem akart a jelképnek számító toronyházakban irodát bérelni – így „olcsón” lehetett itt irodát kapni. A kilátás lenyűgöző és a külképviselet vezetőtől megtudtuk, mik a trendek és a tervek a jövőre vonatkozóan.
 
Majd irány vissza gyalog egészen az 53. utcáig, a Rockefeller Center-t végigsétáltuk, ami egy város a városban, van jégpályájuk, itt van az egyik nagy koncertterem (Radio City Music Hall) és a torony építésekor készültek a híres fotók, amikor a munkások a vasgerendákon ebédelnek.
Innen ismét délnek fordultunk és a Szent Patrik Székesegyházat, a „Vasalóházat” (egy keskeny, háromszögletű telekre épült 1902-es toronyházat, ami a maga idejében forradalmi volt, és ma már klasszikus), a Union Square-t és a Washington Square-t érintve lesétáltunk Greenich Village-ig, amit a helyiek csak village (falu) néven emlegetnek. Itt tényleg lényegesen alacsonyabbak a házak és ez egyfajta bohémnegyed, sok étteremmel és szórakozóhellyel.
A 11. utcában (kb. 8 km séta után) elértük a Wallse nevű osztrák éttermet, ahova vacsorára várt minket Walter és Charlotte – az úr a legutóbbi csoportomban utazott velem, és már akkor meghívott minket vacsorára. A második világháború elején Stuttgartból menekült el, majd 15 évesen az egész családját sikerült kimenekítenie az utolsó pillanatban.
A vacsora ismét mennyei volt, és a kiszolgálás sem lehetett volna kellemesebb. Egy müncheni ifjú hölgy szolgált ki minket, aki hamarosan hazautazik, és fiatal kora ellenére eddig csak Micheline csillagos éttermekben dolgozott.
A menü: én sült kacsát ettem, Karesz és Charlotte pisztrángot (amit amerikai szokás szerint kifilézve, fej és farok nélkül szolgáltak fel), Walter pedig Gulyást evett galuskával, ami természetesen pörkölt volt, de egészen autentikusan készült.
Zöld veltelinit ittunk, amit egy osztrák borászhölgy készített, majd egy pinot noirt, mindkettő nagyon kellemes volt.   
Vacsora közben szóba került, hogy korábban több magyar étterem is volt New Yorkban – a ahol tényleg a világ bármely sarkát megízlelhetjük –, de idővel mind bezárt (most csak cukrászdák vannak, ahova még nem sikerült eljutnunk). Teljesen érthetetlen, hogy a sokkal kevésbé karakteres osztrák konyha ilyen kellemesen mutatkozik be, miközben a magyar konyha, valahogy itt sem tudja képviseltetni magát…
Hazafelé egy más útvonalon utaztunk, és mivel a Penn Stationnél valami probléma volt, ezért előbb egy vonat teljesen kimaradt, majd a következő fél órát késett, így majdnem éjfél lett, mire hazajutottunk.  
 
New York City – 24th August 2009, Monday
Today we started our visit with a short stroll through Macy’s which supposed to be the oldest and biggest, have to say a little disappointing – the ground floor was really loud, we felt like we got into a discothèque. We got to the Public Library exactly when they opened up and went to see a painting by Munkácsy (of course and other Hungarian – it is just fun to find a Hungarian here and there). We also could check our emails for free. Then we entered the Crysler Building to see the lobby and we walked down to the UN headquarter. We did not participate in the tour since we had a meeting on the 71st floor of the Empire State Building, where the Hungarian Tourist Board is having an office. Some of you might know, that I have applied for the position to become a director here, so after seeing the office I might consider running again in a few years:- )
In the afternoon we went to see the Rockefeller Center and some other neighborhoods, then from the 52nd street we started to walk all the way to the Village (11th street) where we met up with Walter and her wife Charlotte for dinner in an Austrian Restaurant. Walter was travelling with me recently on the Balkan trip, and he said if I come to New York he will take us for dinner. Restaurant Wallse was really charming, elegant but friendly at the same time. Our waitress was a young lady from Germany, and we found out that she is leaving for home soon, and that she has always worked in Micheline rated restaurants. Charlotte and Karesz had: Whole brook trout with Swiss chard, capers berries, parsley and limes as a main course. I ate some roasted duck what was really delicious, and Walter ate the Hungarian beef goulash with spatzle and sweet peppers – I have to admit it was quite authentic (of course it was not gulyas, which is a soup, but what we call pörkölt a stew – but that is ok, this is a general misunderstanding about the Hungarian cuisine).
For dessert we had: Salzburger Nockerl with huckleberries and Sachertorte with chocolate sorbet and apricot-thyme compote.
We also finished a bottle of Grüner Veltliner and a Pinot Noir in the meantime.
Everything was really pleasant and we learned that earlier there were some Hungarian restaurants earlier in New York, but most of them closed down. Now there are only some pastry shops. It is really hard to understand, that in a city of New York, where you can really find restaurants from each country of the world our fabulous Hungarian cuisine can not represent itself on the longer run.
After dinner we stared our way home, and when we had to change it turned out that there is a fire or some other problem on Penn Station, so we were delayed with about and hour. Eventually we made it home again after a full and exciting day.

Szólj hozzá!

Címkék: new york

New York - 2009. aug. 23. vasárnap

2009.08.31. 05:04 Eva Borsos

English version is below…

 
Mivel tegnap elég későn kerültünk ágyba, ma sokáig aludtunk, és Marlene kocsival elvitt minket oda, ahol New Jersey-ből indulnak a hajók Szabadság szoborhoz. Először Ellis Islanden köt ki a hajó, ahova az emigránsok is érkeztek a világ minden pontjáról. 1892 és 1924 között összesen 12 millió embert érkeztettek meg itt az USÁ-ba. A hajós cégek már egy előválogatást tartottak, hogy kit engednek fel a hajóra, mert akit visszafordított az USA hatóság, azt a saját költségükön kellett visszaszállítani. Az út nagyon mostoha körülmények között 6-15 napig tartott, és legtöbben egy bőrönddel érkeztek és minimum 5 dollárral. (Néhányaknak ennyi sem volt.)
Az érkezőknek megvizsgálták a papírjaikat és az egészségi állapotukat. Akit nem találtak egészségesnek fizikailag vagy szellemileg azt kórházban kezelték. Végül a kétséges esetekről egy bizottság döntött, hogy maradhat-e vagy vissza kell térnie Európába. Összesen 2%-ot utasítottak el. Marlene családja egyébként lengyel emigráns volt, és ők is ide érkeztek meg.
A 20-as évekre a gazdasági válság elérkezésével Amerika is elkezdett kvótákat felállítani, hogy a növekvő munkanélküliséget megfékezze és egyre kevesebb emigránst fogadott. Látogatásunk idején, amikor már a kiállítás nagy részét megnéztük, egyszer csak szirénák szólaltak meg, és megkértek minket, hogy távozzunk, mert veszélyhelyzet van. Nem derült ki, hogy mi történt, de elég stílszerű volt a helyhez ez a szirénázás és a tömeg terelgetése.
Visszaszálltunk a hajóra és átmentünk a másik szigetre, ahol a Szabadság szobor áll. Gondolom mindenki tudja, hogy ez Franciaország ajándéka volt az USA-nak, talán kevesebben tudják, hogy egy magyar, az újságmágnás Pulitzer József szervezte meg a gyűjtést az USÁ-ban, hogy a szobor talapzatára összegyűljön a pénz. Ismét fel lehet menni a hölgy koronájába, csak éppen 1 hónappal előbb kellett volna időpontot foglalni; így ezt most kihagytuk, de így is lenyűgöző látvány alatta állni.
 
A látogatás után Marlene elvitt minket vacsorázni. A lánya Hoboken-ben, egy régi-szép kisvárosban lakik – Manhattannel szemben New Jerseyben, ahonnan remek kilátás nyílik a felhőkarcolókra. Egy helyi francia étterembe mentünk (Elysian Café), ami igazi gourmet élmény volt. Eddig nem nagyon írtam arról, hogy mit ettünk, akiket ez is érdekel, azoknak szól a következő rész – a többiek folytassák a következő napnál: 4 féle előételt ettünk közösen
- Fekete kagyló marinara mártásban (ez egy paradicsomos, nagyon kellemes fűszerezésű szósz)
- Fehér kagyló grillezett spanyol kolbásszal, fokhagymás, póréhagymás korianderes és burgonyás erőlevesben tálalva
- Cékla főzve és grillezve, kecskesajt, balzsamos, citromos ecettel
- Fodros saláta kecskesajttal, szalonna kockákkal és sherry ecettel
Főételnek Karesz báránybordát rendelt dijoni pácban kuszkusszal (ami kicsit emlékeztetett a mi tarhonyánkra).
Én pedig lazacot ettem (ami belül tökéletesen puha, kívül pedig ropogósra volt sütve) párolt spenótágyon, és ami még a lazacnál is finomabb volt: a mellé tálalt saláta – koktélparadicsom és metélőhagyma citromos olivás öntettel.
Minden tökéletesesen volt elkészítve, és egy remek kaliforniai vörösbort ittunk mellé. Egyetlen aprócska furcsaság európai szemmel (ami itt teljesen természetes), hogy a különböző fogások között nem cserélnek evőeszközt. Kivéve persze a desszertet, ahhoz hoztak tiszta eszközöket. Karesz egy csokoládés-narancsos Grand Marnier pohárkrémet evett, a házigazdáink pedig egy könnyű citromos habbal töltött palacsintát eperöntettel – én persze mindkettőt megkóstoltam és mennyei volt…
 
 
 
 
 
 
 
 
 
New York City – 23rd August 2009, Sunday
 
Today we started a little later with a big Sunday breakfast. Then Marlene took us to the New Jersey shore where we get on the boat to visit Ellis Island. There is a really impressive exhibition about the 12 million emigrants arrived to the USA through Ellis Island between 1892 and 1924. The boat trip took 6-15 days from Europe and most of the people had only one suitcase and about 5 dollars – some had even less then that. Once they reached the island, there documents and health was checked. Those who were not fully healthy physically or mentally they were sent to a special committee or to the hospital. Only 2 % of the arrivals were sent back to Europe. The family of Marlene also arrived through Ellis Island from Poland. In the late 20’s especially during the time of depression, the USA started to limit the number of emigrants.
By the time we went through most of the exhibition suddenly the sirens were started and announced that we should leave the building due to emergency. We could not find out what happened but it was quite adequate to end the visit like this.
Then we got to the other island to visit the Statue of Liberty – it is possible again to get into her crown, but we would have to make reservation like a month in advance. It was still quite impressive to stand under it. I am sure you all know the statue was a present from France, but maybe you do not know that a Hungarian Joseph Pulitzer started the public collection to get enough money for the base among Americans.
In the evening Marlene took us to a French Restaurant in Hoboken. This is a town which has an amazing view over Manhattan, and where Carolyn and Nick lives. So far we did not tell you what we were eating – so if you are interested to know the details here it is – otherwise carry on reading at the next day:
In the Elysian Café we were starting with sharing 4 different starters – all excellently prepared:
Chorizo Clams - Grilled Chorizo, Garlic, Leeks, Cilantro and Clam Broth
Mussels & Pommes Frites Marinara style
Roasted Beet Salad, Arugula, Goat Cheese, Balsamic lemon Vinaigrette
Frisee Salad - Lardons, Goat Cheese, Aged Sherry Vinaigrette
Then Karesz had as a main course: Rack of Lamb - Dijon Encrusted, Cous Cous
I ate: Seared Salmon - Sauteed Spinach, Diced Tomatoes, Scallions, Lemon Olive Oil Vinaigrette
For dessert we had Chocolate Grand Marnier Pot de Crème and Crepes with Lemon Curd and Strawberry Sauce.
We had some red wine and everything was just perfectly prepared in a great atmosphere. For us the only surprise (what is I think customary here) that they do not change cutlery between the starter and the main course, what we generally do in Hungary. All in all it was an amazing evening with so much fun and on the way home we also went to see Manhattan once more all illuminated.

Szólj hozzá!

Címkék: new york

New York - 2009. aug. 22. szombat

2009.08.31. 05:03 Eva Borsos

English version is below…

 
Reggel metróval kimentünk a buszmegállóba. Több társaság is megy Washington és New York között, mindenki a „kínai buszt” javasolta, akik gyakran és olcsón mennek, de valamiért nem sikerült lefoglalnunk a jegyet, ezért a klasszikusnak számító GreyHound-dal utaztunk. (Végül Peter Pan lett belőle, aki „bedolgozik” a másiknak.) Elvileg az út 4 és fél óra, Pán Péter viszont kicsit lassan „repült”: dugóba keveredett, így csak délután 3-ra érkeztünk meg Manhattanbe. New York 5 városrészből áll: Brooklyn, Bronx, Queens, Staten Island és persze a legklasszikusabb Manhattan – ami egy sziget, amit mindkét oldalról folyók vesznek körbe. A szigetet hollandok vették meg az indiánoktól néhány üveggyöngyért 400 éve, megalapították Új Amsterdamot a déli csúcsán, majd később harc nélkül átadták az angoloknak, akik Új York-nak nevezték át a várost. A hollandok azóta is sajnálják ezt a lépést. Az indiánok is :-)
Egy rövid kitérőt tettünk a Time Square-en (ami tulajdonképpen a város egyik fő tere), majd mi is a déli szigetcsúcstól kezdtük a felfedezést.  
Innen indulnak a hajók a Szabadságszoborhoz, de már ezen a napon ez nem fért bele. Helyette inkább bebarangoltuk a pénzügyi negyedet. A Wall Street a holland település fából épült falának helyén épült. Szombaton persze nagyon csendes volt a környék.
Kinéztünk a hidakra, amik Brooklynba vezetnek és megnéztük a Trinity templomot (itt játszódik a Nemzet aranya című film vége, amikor lemennek a templom alá, ami összedől).
Megnéztük a World Trade Center helyét is, ahol nagy építkezés folyik. 5 új felhőkarcolót fognak építeni, mindet híres építészek tervezték, az egyik magasabb lesz, mint bármi eddig New Yorkban, de az 5 leendő épület semmi módon nem kötődik egymáshoz. Kicsit koncepciótlannak tűnt a dolog. Lesz egy múzeum a tragédia emlékére, illetve egy emlékmű, a két torony alaprajzában egy – egy gödör vízeséssel. A városban sok helyen láttunk emlékműveket a 8 évvel ezelőtti tragédiához kötődően.
Majd bejártuk a Kínai negyedet, ami autentikus, de kisebb és kevésbé érdekes, mint San Franciscoban.
Végül irány a Penn Station – vasútállomás, ahonnan átmentünk New Jersey államba, ahol egy ismerősnél – Marlene – töltjük a következő 3 éjszakát. A vonatút kb. 1 óra és nagyon sokan ezt az utat (vagy még sokkal többet) naponta teszik meg a környékről, hogy bejárjanak Manhattanbe dolgozni. Marlene egyedül él egy gyönyörű házban, ami olyan mint egy erdei lak. A hétvégére viszont otthon volt a lánya (Carolyn) és annak barátja (Nick) is.
 
New York City – 22nd August 2009, Saturday
 
We took the metro to get to the bus station. Everybody suggested taking the “Chinese bus” but for some reason our credit card did not work there, so we ended up using the “classic” Grey Hound. By the time we get to the station, it was actually a co-partner – Peter Pan. We hit some busy traffic so it took 5 hours to get to Manhattan. First we started on Time Square it was indeed shocking in a way to see the crowed everywhere – and some people were rather extravagant. Then we headed to the southern tip of the peninsula, where the city was started out by the Dutch, who bought it 400 years ago for a few beads and later gave it up for the British. I could not help to think my Dutch friend Frans, who explained this story to me first. I am sure the Dutch would be happy to have Manhattan now days and maybe even the Indians would be glad to take it as well.
Since it was a Saturday the financial district was rather quiet. We entered Trinity Church – after watching the film National Treasure, we really had to see this. Unfortunately the basement is not open to the public.
The World Trade Center area is really busy with construction. We have read in a leaflet, that there will be 5 different high-rise buildings; one of them will be the tallest in New York. Each building is designed by different famous architect – but we could not see a real concept – all the buildings are really different from each other. There will be also a memorial for 9/11 – waterfalls in the former layout of the twin towers.
We crossed Chinatown, which is really authentic, but smaller then the one in San Francisco. Eventually we went to the Penn Station to join the late commuters to Morris Plain in New Jersey, where my friend Marlene picked us up late at night. She was so kind to pamper us for 3 nights, what we really appreciated.
Her daughter (Carolyn) with her boyfriend (Nick) were spending the weekend at her house. The house is wonderful and it has the atmosphere like we are in the middle of the forest.

Szólj hozzá!

Címkék: new york

Columbia - 2009. aug. 21. péntek

2009.08.27. 05:10 Eva Borsos

English version is below…

 
Ma Katicára egy másik Éva vigyázott, mi pedig mindhárman bementünk az egyetemre (így sikerült feltölteni a blog elmaradásokat). Anita ismét csodákat művelt a konyhában, majd este leadtuk a Toyotánkat a reptéren. Hát mi tagadás nagyon a szívünkhöz nőtt ez a kis hibrid autó. Enikő értünk jött, hogy egy jó időre utoljára átpakoljuk az összes cuccunkat hozzá. Holnap New Yorkba már csak két pici hátizsákot viszünk!
Enikő remek vacsorát főzött és elkezdtük otthon érezni magunkat a lakásban, ahol a következő 3 és fél hónapot fogjuk tölteni.
 
Columbia – 21st August 2009, Friday
Today Katica was pampered by another Eva and I joined my husband to the university so I could catch up with my blog. Anita again prepared some amazing food for lunch, than in the evening we had to drop off our Toyota Prius at the airport. We liked this car so much that we actually felt like leaving a family member behind.
Enikő picked us up and for a long time this is the last luggage carrying since we are taking only 2 small backpacks to New York for the weekend…
Enikő prepared a wonderful dinner for us and we started to feel at home in the condo where we will spend the next 3 months.

Szólj hozzá!

Columbia-Baltimore - 2009. aug. 20. csütörtök

2009.08.27. 04:07 Eva Borsos

 

English version is below…

 
Ma Katicának nem volt bölcsőde. Karesz és Anita elmentek az egyetemre, majd dél körül István is elment dolgozni, mi pedig Katicával végigjártuk a környék összes játszóterét. Columbia egy nagyon kellemes város – amit úgy terveztek meg, hogy az ottlakók mindenhova el tudjanak sétálni (a boltba, a strandra, az iskolába stb.) A 7 „falu”-nak van egy-egy saját kis faluközpontja és van egy közös városközpont is. A település tulajdonképpen egy erdőben van, egy patak mentén, ahol napközben láttunk szarvasokat a házak között és a séta során még gémet is egy tóban. Nagyon idillikus. Miután Katicával kijátszottuk magunkat hazafelé elaludt a babakocsiban és jól nevelt gyerek lévén 3 órát aludt.
Amikor Kareszék megjöttek Anita ismét egy remek ebédet készített nekünk (nem is tudom mikor volt ideje előkészíteni mindent a gyerek és a munka mellett – lehet, hogy néhány manó dolgozik éjszakánként ebben a házban :- )
Majd elmentünk felfedezni Baltimore-t. A város rövid ideig az ország fővárosa volt, de sokkal inkább kikötői múltjáról híres. A skipper típusú gyors vitorlás hajók innen származnak és ma is áll a kikötőben 4 „múzeum” hajó, amit meg lehet látogatni, többek között egy tengeralattjáró. Később majd megnézzük őket és mesélünk.
A belvárost az elmúlt néhány évben nagyon szépen felújították, tényleg nagyon kellemes környékek vannak, de egyes városrészek kifejezetten veszélyeseknek számítanak még mindig. Hazafelé át is hajtottunk néhány rosszabbnak mondott környéken és elég izgalmas volt belegondolni, hogy akár ott is lakhatnánk…
 
Columbia - Baltimore – 20th August 2009, Thursday
 
Today was a day off in the daycare of Katica. Anita and Karesz went to the university, István left around noon as well. Then we went to explore all the playgrounds with Katica. Columbia is a planned city. It is composed of 7 “villages”, each has its individual center and there is a common city center as well for the 7 smaller units. The idea is that people can walk to everywhere (school, shopping center, pool etc.) The settlement is actually along a small creek and in the “forest”. We have met some deer, squirrels and even a crane. On the way home Katica fell asleep and she is such a wonderful child that she was sleeping 3 hours.
Once Anita and my husband returned Anita prepared another fabulous lunch. I am pretty sure there are some little wee people working during the night in this house, otherwise it would be impossible to handle all the things she is handling.
We had our first visit to Baltimore this afternoon; we have seen the inner harbor which is quite friendly. We also seen many ships to commemorate the tradition of the port of Baltimore – we will go back sometimes to see them from inside. On the way home we drove through the “dangerous” part of the city and we felt very fortunate that we do not need to live here in one of the basements…

Szólj hozzá!

Címkék: washington columbia baltimore

Columbia-Washington-Baltimore - 2009. aug. 19. szerda

2009.08.27. 04:04 Eva Borsos

English version is below…

 
3 napot Karesz kollégájánál vendégeskedtük. Anita, István és a 2 éves Katica fáradhatatlanul segítettek minket a beilleszkedés első időszakában. Karesz és Anita egy konferencián ismerkedtek meg néhány éve és innen indult az együttműködés és az utazásunk ötlete. Szerdán bementünk az egyetemre, hogy Kareszt bemutatassák a kollégáknak. A legkellemesebb az volt, hogy rögtön kapott egy saját irodát, aminek az ajtajára már ki is volt írva a neve. Elkészítettük az egyetemi belépőkártyáját, ami nélkül nagyjából be sem lehet jutni a tanszékre. Majd elmentünk Enikőhöz Washingtonba, hogy elhozzunk néhány apróságot a bőröndjeinkből. Közben az a nagyszerű dolog történt, hogy Enikő lakását fogjuk bérelni – talán még emlékeztek Nála töltöttük az első éjszakát Washington határán és talán legszebb részén. A lakás egy igazi ékszerdoboz gyönyörű kilátással 2 percre a metrótól és Enikő még a kocsiját is ránk hagyja, mivel pont egy hét múlva utazik Magyarországra egy fél évet tanítani a szegedi egyetemen. Nem rég még arra készültünk, hogy egy alagsori egyszobás bútorozatlan lakást fogunk bérelni, és tömegközlekedünk. Ez maga a kényelem és luxus, hogy egy tökéletesen felszerelt gyönyörű lakást kapunk.
Szerda délután még beugrottunk egy percre Washington belvárosába. Kocsival végigmentünk a Mall-on – ami Amerika egyik szimbóluma. Egy hosszú egyenes út, ennek mentén helyezkednek el a fontos múzeumok (Smithsonian) - ami mind ingyenes - és közintézmények. Az egyik végén van a Kapitólum, a másik végéhez közel a Fehér Ház és persze az emlékművek. Sajnos igazán kiszállnunk nem sikerült, mert mindenhol csak engedéllyel lehetett parkolni, vagy a csúcsforgalom idején kívül. A város egyébként nagyon kellemes, tényleg sokkal „kisvárosiasabb” hangulatú, mint általában az amerikai nagyvárosok a szó jó értelmében. Sok a kertvárosi övezet és nagyon zöld, sokkal európaibb hangulatúak az épületek, sehol egy felhőkarcoló.
Mivel ez lesz az új otthonunk ezért Washintonról még sokat olvashattok majd a későbbiekben is.
Este Anitáékhoz vendégek jöttek (Ági és Ron), István készítette a grill vacsorát. Ismét egy eseménydús nap.
 
 
Columbia-Washington DC-Baltimore – 19th August 2009, Wednesday
We spend 3 nights in Columbia with a colleague of my husband, Anita. They met on a conference a few years ago, and actually this was the trigger of our trip to the USA. Anita, István and the 2 year old Katica went out of their way to assist us in the first few days on the East Coast. First we went to the UMBC, so Karesz could meet his future colleagues. The most impressive, that he got an office immediately, and his name was printed on the door. We got his university card as well. Then we went to Washington DC to get a few things from our luggage from Enikő – maybe you remember this is where we spent our first night. Actually during our travelling we got great news from her, that since she is going to be teaching for half a year in Hungary we could rent her beautiful condo along with her car for a very friendly price.
This is just like a fairy tale, we were prepared to stay in an unfurnished basement and now we will be living in a wonderful neighborhood in a fully furnished beautiful place.
We also drove around the Mall, it was nearly impossible to stop during the rush hour, but at least we could catch a glimpse of all the important buildings. Washington DC is really different from the other large cities we have visited so far; it is greener and more “European” in a way, no skyscrapers. Since it is going to be our new home we will have plenty of time to explore this city.
In the evening István prepared some barbecue, and we enjoyed the company of other guests (Agi and Ron). Another busy day…

 

Szólj hozzá!

Címkék: washington columbia baltimore

Niagara - Maryland – 2009. aug. 18. kedd

2009.08.21. 17:26 Eva Borsos

English version is below…

 
A mai napon 650 km-t kell még vezetnünk, New York, Pennsylvania és Maryland állam érintésével. Egyetlen rövid megállóval Pennsylvania állam fővárosában Harrisburgban. Estére megérkezünk Columbia városába (Baltimore és Washington között), ahol Anita és családja (Karesz kollégája) lát minket vendégül néhány éjszakára. A 32 nap utazás után kezdődnek a hétköznapok, Karesz holnaptól már dolgozik.
Az elmúlt 25 nap alatt vezettünk (többségében Karesz) kb. 11.000 km-t. Eddig utunkon 4 éjszakát sátoroztunk, 13 éjszakát töltöttünk motelekben és 14 éjszakát vendégeskedtünk. Köszönjük mindenkinek, aki befogadott minket, nélkülük nem lett volta ilyen érdekes az utunk.
Összesen 19 államot érintettünk, 9 nemzeti parkot és megszámlálhatatlan állami parkot, tájvédelmi körzetet (National Forest) és nemzeti emlékhelyet néztünk meg.
Örülünk, hogy sokan velünk utaztatok eddig, és ezután se adjátok fel! Lehet, hogy kicsit ritkulnak a beszámolók, de a következő napokban megnézzük Washintont és Baltimore-t először és a hét végén máris útnak indulunk New Yorkba, úgyhogy érdemes néha ránézni a blogra.
 
Niagara Falls - Maryland 18th August 2009, Tuesday
 
Today we still have 400 miles to drive through New York, Pennsylvania (with a short stop in the capitol Harrisburg) and Maryland State, until we reach Columbia, where a colleague of Karesz – Anita and her family will host us for a few nights. After being on the road for 32 days we need to get back to normal and actually Karesz will start to work tomorrow.
In the last 25 days we drove about 6800 miles. We camped for 4 nights, stayed in motels 13 nights and have been hosted by someone for 14 nights. We would like to thank to all of you who welcomed us any way along our trip, this really enriched the whole experience.
We visited 19 states so far, 9 National Parks and countless state parks, national forest and national monuments.
We are so happy many of you followed our journey so far. Please do not give up yet, we might not put up something every day, but this week we will have our first visit to Washington DC and to Baltimore and for the weekend, we are heading to New York City. So keep on reading and travelling with us:- )

 

 

 

 

 

 

 

 

Harrisburg

Szólj hozzá!

Címkék: harrisburg maryland

Niagara Vízesés – 2009. aug. 17. hétfő

2009.08.21. 17:13 Eva Borsos

English version is below…

 
Az utunk utolsó állomása a Niagara. Terveztük, hogy átmegyünk Kanadába is, de ahhoz engedélyt kellett volna kérnünk a vízumunk miatt, így ezt egy más alkalomra halasztottuk.
A Niagara az Erie folyó vizét (a többi nagy tavak vizével együtt) vezeti le az Ontarióba, majd az Atlanti Óceánba. Összesen 3 vízesés van egymás mellett. Az Amerikai vízesés, ami egy széles egyenes fronton zúg alá. A Luna (hold) sziget elválasztja a „Menyasszonyi fátyol” nevű „kisebb” vízesést. Majd következik a Kecskesziget, aminek a túloldalán található a folyó főága – ennek középvonala a határ az USA és Kanada között. Ez az ág zuhan alá egy óriási patkó formában.
Először megnéztük felülről az Amerikai vízesést. A folyó majdhogynem békésen robog, majd eltűnik a mélységben, ahol a víz egy része párává válik, és gyönyörű szivárványt alkot. Egy gyorslifttel lementünk a vízesés aljához és hajóra szálltunk. A hajó neve: Maid of the Mist – azaz a köd lánya. Mindenki egy „egészestés” kék esőkabátot kap, amit bizony tanácsos felvenni. Először az Amerikai vízesés alá megy a hajó, majd a patkó közepébe. Elképesztő, hogy az óriási hullámverésbe milyen közel tudnak navigálni ezek a kis hajók, a rengeteg vízpárától a vízesést magát szinte nem is lehet látni, csak az lehet érzékelni, hogy a patkó óriási, és körbezár minket.
A hajózás után – még mindig esőkabátban felmentünk az Amerikai vízesés alá, csak úgy dőlt a víz a nyakunkba – a szivárvány pedig körbezárt minket. Rövid szárítkozás után átmentünk a szigetekre, ahonnan lenéztünk a másik két vízesésre. Lenyűgöző látvány, különösen, hogy a folyó főága annyira széles, hogy több kilométer lehet a túlpart.
Végül a sárga esőkabátos rész következett, ahol még szandált is adtak (ez már azért sejtetett valamit). A Menyasszonyi fátyol vízesés mögött van egy barlang, a szelek barlangja, amibe ugyan nem lehet bemenni, de egészen a vízesés alá lehet állni. Igazából csak egy nagyon pici sugár alá, de az is olyan erővel permetez, hogy így már értem honnan vették az ötletet a nagy teljesítményű nyakzuhanyokhoz. Attól tartottunk darabokra szakad rajtunk az esőkabát, ami túlélte. Ugyanezek az attrakciók megtehetőek a kanadai oldalról is ugyanilyen színű esőkabátokban. Amikor este visszamentünk megnézni a kivilágítást, a patkó vízesés mögül is jött fény, lehet hogy ott tényleg mögé lehet menni? Legalább is a villanyszerelőnek biztosan:- ).
 
Niagara Falls - 17th August 2009, Monday
 
Our last stop is Niagara Falls. We planned to cross over to Canada as well, but that would have involved advance arrangements due to our visa. So we keep the Canadian side for next time.
I am sure you all know the Niagara River delivers the water of the Great Lakes between Erie and Ontario than it goes on to the Atlantic. There are 3 falls – American Falls – which is coming down very widely on a “wall”. Then Luna island separates the Bridal Vail Falls which is much smaller, but still huge. Goat Island separates the main branch of the river. The middle of this main branch is the border between the USA and Canada. It is extremely wide and the water goes down in a shape of a horseshoe.
We started with the boat ride (Maid of the Mist). We got a blue raincoat – which covered us all over. The boat went first under the American Falls, and then it navigated right in the center of the Horseshoe, which was amazing with all the turbulence in the water. There was so much mist, we hardly could see the waterfalls itself, but we could feel it is gigantic and really surrounds us. Still keeping our raincoats on we went under the American Falls, we really got plenty of water. After drying ourselves (I mean our raincoats) we walked over to the islands to see the other two falls from above.
Finally we went to the Cave of the Winds under the Bridal Vail Falls. We had to put on not only a yellow raincoat but they also provided a pair of sandals – that made us think, what is coming…
We could not get into the cave but we could stand under the fall – to be honest under a tiny part of it. It was so powerful, that I think I know where the inventor of neck hydro-massage got the idea. I thought my raincoat will get into pieces, but it did survive.
You can do the same things in Canada as well, wearing the same colored raincoats. In the evening when we returned to see the illumination, we spotted some lights coming from behind the Horseshoe Falls, maybe on the Canadian side you can actually go behind the falls? At least the electrician goes sometimes for sure…    

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Horseshoe Falls - Patkóvízesés

Szólj hozzá!

Címkék: niagara

Chicago - Cleveland - Niagara - 2009. aug. 16. vasárnap

2009.08.20. 20:52 Eva Borsos

 

English version is below…
 
Herbert remek reggelivel és a saját könyvének dedikált példányával köszönt el tőlünk. A könyv egy kis cigánylányról szól, aki a koncentrációs tábor áldozata lett – Herbert saját gyerekkori, Köln melletti élményeire építve írta a könyvet, és most dolgozik a második regényén.
Ma ismét egy hosszú vezetés állt előttünk. Összesen 1000 km Illinois, Indiana, (Michigant is sikerült egy pillanatra érintenünk), Ohio, Pennsylvania majd New York állam érintésével. Út közben az 1980-as kiadású Panoráma útikönyvünk sugallatára megkerestük a clevelandi magyar negyedet. Az útikönyv szerint már 1980-ra egyre több fekete család költözött a környékre, a magyarok pedig külső kertvárosokba mentek. Hát az eltelt 30 év alatt a környék teljesen fekete negyeddé vált. A magyar üzletek mind bezártak, egy piros-fehér-zöld falfestést és egy turulmadár rajzot azért még találtunk. Egyetlen valódi „nyom” a Szent Erzsébet templom, ami azt hirdeti, hogy vasárnaponként még tartanak miséket. A környéken volt a legtöbb rendőrautó, amit valaha láttunk, és hogy őszinte legyek elég lepattant és elhagyatott városrész volt, sok üres gyárépülettel. A világ második legnagyobb magyar városának lakossága úgy tűnik beintegrálódott az amerikai hétköznapokba.
Szintén a Panoráma útikönyvből tudtuk meg, hogy az Amerikai Egyesült Államokban üdítőitalt és sört konzervdobozban is árusítanak! Hát ez 1980-ban még biztosan nagyon hasznos info volt hazánkfiának. Egyébként a történelmi részekben még mindig nagyon jó háttér ez a könyv, persze ha az ember levonja az imperializmust korholó részeket. Egyébként még a Lonely Planetet használjuk, valamint a helyi autóklub (AAA) könyveit és térképeit, amit Ági barátnőm szerzett be nekünk. Tagoknak ezek a kiadványok ingyenesek. 
2 éjszakát a New York állambeli Niagara Falls nevű településen töltünk egy motelben.
 
 
Chicago – Cleveland – Niagara - 16th August 2009, Sunday
Herbert prepared a great breakfast and as farewell he treated us with a signed copy of his novel, about a young Gipsy girl in WW2. He is working on his second novel, the topic sounds really exciting as well.
Then we started our long drive (ca. 600 miles) through Illinois, Indiana, (Michigan for about 5 minutes by mistake) Ohio, Pennsylvania then New York State. We had only one stop in Cleveland Ohio, which used to be the second largest Hungarian town after Budapest in the world.
Generally speaking we are using the Lonely Planet guidebook and my friend Agi got all the AAA tour books and maps for us. Still we brought one Hungarian guide book, which was written in 1980. I has really good historical coverage (except mentioning on every page the capitalist and imperialist power of the USA :- ). It also gives some Hungarian aspect, so we like to read it every now and then. This is how we have learned where the Hungarian neighborhood supposed to be in Cleveland. Our book mentioned that by 1980 many black families moved into this part and some of the Hungarians moved out to the suburbs, but still there are Hungarian restaurants and shops on the main street.
Once we get there, we realized that in the last 30 years, the area changed completely. We never seen so many police cars and we have not seen a single white person anywhere. The houses are still ok, but many abandoned factories and shops. We did found a red-white-green mirror on one of the walls and the greatest evidence that we are on the right spot was a church of St. Elizabeth of Hungary. So it seems all the Hungarians melted into the American suburbs, which is understandable after so many years.
We spent our last 2 nights in our trip in Niagara Falls (New York State).
 
 

Szólj hozzá!

Címkék: cleveland niagara

Chicago – 2009. aug. 15. szombat

2009.08.17. 06:45 Eva Borsos

 English version is below…

 
Herbertről az éjszakába nyúló beszélgetés alatt kiderült, hogy docent (önkéntes idegenvezető) Hemingway közelben levő szülőházában. A ház gyönyörű, igazi viktoriánus nagypolgári ház, ahol az egész nagycsalád együtt lakott. Hemingway apja orvos volt, aki a természet szeretetét plántálta el a gyerekben, anyja pedig ének és zongoratanítással foglalkozott – ő a művészet iránti érdeklődést adta. Hemingway európai útja után nagyon eltávolodott szigorú családjától és sosem tért igazán vissza Oak Park-ba, ahol felnőtt. „Idegenvezetőnk” elvitt minket a Hemingway múzeumba is, ahol még egy esti előadásra is kaptunk ingyenes jegyeket, de sajnos ez már nem fért bele ebbe az egy napba, amit Chicago-ra szántunk.
Oak Park (egy külön közigazgatású kisváros, Chicago elővárosa) egyébként egy kicsit vaskalapos múlttal rendelkezik. A föld tulajdonosai úgy adták el az első telepeseknek a parcellákat, ha aláírnak egy szerződést, hogy nem fogyasztanak alkoholt. A mai napig sincsenek kocsmák és italboltok Oak Parkban.
Szombat révén reméltük, hogy nem lesz nagy forgalom a belvárosban, de tévedtünk. Egy egész napos légiparádét szervezett a város, és mind a 10 millió környékbeli lakos látni akarta a vadászgépek mutatványait. Először megpróbáltunk a Michigan tó déli részén parkolót találni. Itt vannak a nagy múzeumok is. Teljesen esélytelen volt. Majd házigazdánk megpróbálkozott a legészakibb résszel, a helyzet talán még rosszabb volt. Közben persze mi élveztük a légi mutatványokat és a város látványát. A Michigan tó partján egy széles zöld sávot hagytak a nagy tűz után (1871) és a felhőkarcolók alapjából nyert földdel feltöltötték a tó medrét, amivel újabb területeket nyertek. A tóparton áll a híres horvát szobrász, Mestrovic által készített 2 indián lovas szobor és rengeteg lengyel hős szobra is (a városban nagy lengyel, mexikói, görög, német és olasz kisebbség él). A városon átfolyik a Chicago folyó, aminek a folyásirányát megfordították, így most a tóból a felesleges vizet elszállítja a Mississippi folyóba.
Végül leparkoltunk a város szívében a Millennium Park alatt. A park szíve egy nagy szabadtéri koncert tér, a színpadot ismét Frank Gehry alkotása fedi. A parkban van egy kis botanikus kert, ahol Illionis állam tipikus virágai láthatóak, rengeteg modern szobor körül. A legnépszerűbb a hivatalosan „Felhő-kapu” nevet viselő, a városiak által viszont „A Bab”-nak nevezett szobor. A nevének megfelelő formájú, tükör minőségű alakzaton az egész város visszatükröződik – és persze a látogatók is, akik nem tudnak betelni a látvánnyal.
Chicago legizgalmasabb aspektusa talán az, hogy a modern felhőkarcolók mellett ott állnak a 100 évvel ezelőtti igazi elegáns felhőkarcolók, melyek hol Art Deco, hol gótikus stílusúak. Szombat révén kevés középület volt nyitva, de a régi könyvtár és az új könyvtár épületét is sikerült belülről megnézni, mindkettő izgalmas épület volt – a régi Tiffany festett üvegtetővel.
Hazafelé még a Mexikói negyedet is megnéztük, egy pillanatra az óriási mexikói múzeumba is bementünk. A 10 milliós agglomerátumban jelenleg 1,4 millió mexikói él – zárt közösségekben, csak spanyolul beszélnek. Az állami iskolákban pillanatnyilag 40 % a mexikói gyerekek aránya és ez egyre növekszik.
Este, hogy a nemzetiségi kép teljes legyen, Herbert elvitt minket egy kínai étterembe, ahol korlátlan fogyasztás volt – jó néhány ételről nem nagyon tudtuk, hogy pontosan mi is az, de minden isteni volt.
 
 
Chicago - 15th August 2009, Saturday
We learned about our host, that he is actually a docent in the birthplace of Ernest Hemingway, so we started our day with a private tour there. The house was really beautiful, and we found out that Ernest inherited his interest in nature from his father (who was a doctor by profession) and the interest in arts from the mother (she was giving voice and piano lessons). Then we had a short visit to the Hemingway Museum nearby. Oak Park, where these are all situated (just outside of Chicago) has a very sober past. Two owners of the land sold the plots to the future tenants with the conditions that they are not going to drink alcohol. Even today there are no liquor stores in Oak Park. Hemingway hardly ever returned to Oak Park after he became independent.
Since it was a Saturday we hoped to avoid the crowd in the downtown. Unfortunately there was an air show taking place and everybody wanted to see that. Herbert drove us to the Michigan Lake first to the southern part of the town – amazing view to the city - then we tried the very north, but it was impossible to park. We did enjoy some of the show from the car and we could also see the green strip along the lake. It is so great to see that Chicago after the great fire did not build in this part, but actually used up the soil what came out from the base of the skyscrapers to fill up some more territories. They also changed the current of Chicago River, so it is taking the water from the Lake to Mississippi now.
We have seen the statues of one of my favorite Croatian sculptor – Ivan Mestrovic – he has two Indian statues close to the lake front in the park.
Eventually we parked under the Millennium Park, which has a large open-air music stage, covered by a structure designed by Gehry again. There is a small botanical garden with flowers typical in Illinois and some other modern statues – the most popular one is the so-called bean. This has a mirror like surface, so you see the skyline and also the people around in funny aspects.
For us the most exciting was, the mixture of modern and historic skyscrapers. Some of them are over 100 years old and has Gothic or Art Deco image. Since it was Saturday we could not enter most of the public buildings, but we could see the old and the new library. Both was really exquisite buildings.
On the way home we stopped in the Mexican neighborhood to see their museum for a few minutes. It is very impressive, that out of 10 million people in the Chicago area 1.4 million are Mexican already and 40% of the children in the public schools are also coming from the Spanish speaking families.    
Tonight our host took us to a Chinese buffet, with an amazing selection of things. We really get the most out of our one day in Chicago.

Szólj hozzá!

Címkék: chicago

Minneapolis – Chicago – 2009. aug. 14. péntek

2009.08.17. 06:41 Eva Borsos

English version is below…
 
Marita nagy reggelit készített, hogy felkészítsen minket a hosszú útra. Wisconsin államon átutazva délután 5 óra körül megérkeztünk Illionoisba, pontosabban Chicago egyik elővárosába, Elmwood Parkba. Ma csak 700 km-t kellett megtennünk. Itt ismét meleg vendégszeretet fogadott minket. Egy lengyelországi 2 hetes úton volt velem Flora, aki most éppen 2 hónapig Európában van, többek között Budapestre is ellátogat. Távollétében férje, a német származású Herbert látott vendégül minket. Hamar összebarátkoztunk a nyugdíjas professzorral, aki miután fantasztikus vacsorát készített, elvitt minket a Sears Tower-be.
Útközben megmutatta a környéken lévő Frank Lloyd Wright múzeumot és több általa tervezett lakóházat is. Épp akkor érkeztünk Chicago belvárosába, amikor már éppen sötétedett. Leparkoltunk az egyik felhőkarcolóban. A parkolódíjak felülmúlták minden eddigi város árait. Este már „csak” 3000 Ft volt a parkolás, de napközben már az első 20 perc is 1000 Ft.
A Sears Tower kb. velünk egyidős (1973-ban épült) és életünk legnagyobb részében a világ legmagasabb épülete volt 110 emeletével. Ma már csak Amerika legmagasabbja. Egy rövid film után 70 másodperc alatt jutottunk fel a 103. emeletre, ahol a kilátó terasz van. A többi felhőkarcoló aprócskának tűnt odafentről. Néhány éve a Sears áruházlánc helyett egy új tulajdonosa van az épületnek, és a nevét is megváltoztatta Willis Tower-re. Egyben egy új látványosságot is kialakítottak: 3 helyen üvegteraszt készítettek, ahol 103 emelet magasan egy üvegpadlójú üvegkalickába lehet kilépni. Hát én csak a széléig merészkedtem.
 
 
Minneapolis – Chicago - 14th August 2009, Friday
 
After a tremendous breakfast prepared by Marita, we had to drive „only” 440 miles through Wisconsin to Illinois. Our host for the next two nights, Herbert, who lives at the edge of Chicago. Actually I never met him before, only I knew his wife, Flora. We travelled together for 2 weeks in Poland a few years ago. Now she is in Europe for 2 months and will visit Budapest as well. She was so kind to arrange to stay with her husband. Herbert, a retired professor with a German background prepared an amazing dinner for us. Then took us to the Sears Tower. On the way he pointed out the Studio of Frank Lloyd Wright and some houses which has been designed by him.
We got to the center of Chicago just when it started to get dark. Parked in one of the skyscrapers (most outrages parking fees so far – maybe New York can still top that…). So we headed to the highest building of America – which is officially called Willis Tower now after the new owner. The tower is the same age like we are (built in 1973) and in most of our life it was the tallest building of the world. First we watched a short film, then in 70 seconds we got up to the 103rd level – where we had an amazing view to the illuminated city. In the exhibition of course we have found some Hungarian names connected to the history of Chicago. They had a new attraction, we did not even know about - a glass balcony, where you can walk out, and have the 103 storey open space below your feet. I have to admit I did not go too far out from the “solid” ground maybe one foot only…

Szólj hozzá!

Címkék: chicago

Minneapolis – St. Paul – 2009. aug. 13. csütörtök

2009.08.17. 06:27 Eva Borsos

 
English version is below…
 
Ma reggel nagymosással kezdtünk, és valami nagyon nem amerikai dolgot csináltunk, a meleg nyári napon kiteregettünk a kertbe. (Marita mesélte, hogy az utca ezen felén csak neki van szárítókötele, a többiek mind géppel szárítják a ruháikat. Vannak lakónegyedek, ahol egyszerűen tilos kiteregetni!)
Majd Barbara barátnőm elvitt minket egy kubai étterembe brunchra (ez a reggeli és ebéd közötti mindkettőt helyettesítő étkezés). Ő egy éttermet vezet, ami bio ételeket szolgál fel, de délelőtt nincs nyitva. Majd megnéztük Barbaráék házát, és megismerkedtünk a kutyusukkal is. Minneapolis külvárosának nagy része családi házas környék, ahol a legtöbb ház közel 100 éves, faszerkezetű Viktoriánus stílusú.  
Dél körül felfedeztük Minneapolis történelmi belvárosát. A várost a malmok városának is hívják. A malmok a Mississippi vízesésének energiájára épültek. Ezeket ma múzeumként, vagy loft lakásként használnak. A környéket egy 3 km-es „örökség sétaút” megtételével fedeztük fel, ahol régi fotókat és történelmi érdekességeket láthattunk.
Majd a felhőkarcolókkal teli modern belváros következett. A sétálóutcán éppen zöldség- és virágpiac is volt. A hideg tél és a forró nyár elviselhetőbbé tételére a felhőkarcolókat emeleti zárt függőfolyósokkal kötötték össze. A belváros nagy része bejárható ezeken a folyosókon, közben keresztülgyalogolva irodaépületeken, parkolóházakon, bevásárlóközpontokon vagy éppen a helyi önkormányzat irodáin.
Majd elmentünk Maritáért az irodájába, aki elvitt minket városnézni. Először a modern Walker Múzeum melletti szoborparkba mentünk, ahol láttuk a város jelképének számító Kanál és cseresznye című kompozíciót és Gehry üvegponty szobrát. Minnesota a 10.000 tó országa (valójában közel 12.000 tó van). Ebből kettőt megnéztünk közelebbről is, az egyik a strandok és vitorlások tava (Lake Calhoun), a másik pedig gyönyörű villákkal körülvett (Lake of the Isles).
Majd a Gehry által tervezett Weisman Múzeumot néztük meg, ahol a kedvenc képünk egy óriási, csirkékkel teli ketrecerdőt ábrázolt. Megálltunk kávézni és vásárolni egy olyan üzletben, amit a helyi termelők üzemeltetetnek. Marita tagja a szövetkezetnek és havonta 3 órát önkéntesként dolgozik is a boltban, így 15% kedvezményt kap az árakból. A termékek nagy része természetesen bio.
St. Paul városa Minnesota fővárosa, a Mississippi túlpartján fekszik, Minneapolis-szal teljesen összenőve. A két várost együtt az ikervárosoknak is nevezik. Itt megnéztük a St. Paul katedrálist és Marita meghívott minket Mickey’s Dinner Car éttermébe. Ez egy védelem alatt álló, vasútiétkezőkocsi-formájú gyorsétterem, ami 1937 óta szolgálja fel a tradicionális amerikai ételeket – a legfinomabb a házi készítésű paradicsomos bab volt. A konzerv változat elbújhat mellette. Minden asztalon eredeti jukebox (klasszikus zenékkel az 50-es és 60-as évekből). A mindössze 4 asztallal és egy bárpulttal rendelkező híres, történelmi gyorsétteremben vacsorázott már Arnold Schwarzenegger, Julio Iglesias, Bill Murray, Meryl Streep, és sok más híresség.
Vacsora után még megálltunk a város alapításakor készült erődnél, ami a Minnesota és a Mississippi folyók találkozásához épült. Majd a Minnehaha (ejtsd: Mini-haha :-) vízesés mellett szabadtéri koncerttel zárult ez a hosszú és izgalmas nap.    
 
Minneapolis – St. Paul - 13th August 2009, Thursday
Today we started with something very non-American. After doing our laundry – we hung out things in Marita’s cloth lines. We learned there are places where it is not even allowed to have cloth lines outside.
Then my friend Barbara took us for brunch in a nice Cuban restaurant, she manages a local organic restaurant, but that is not open in the morning. Then we enjoyed visiting her house and we met her dog: -). Both houses we have seen are the old Victorian type houses, Marita said her house will be 100 years old next year.
Then we explored the “Mill heritage trail” of the historical downtown around St. Anthony falls on the Mississippi river and then walked along the farmers market on the pedestrian street. We also discovered the skyway system of Minneapolis, where most of the skyscrapers are connected by a glass bridge on the second floor, so you can get to most of the places in downtown without going outside.
We picked up Marita in her office and went to see one of the symbols of the city in the Sculpture Garden near Walker Art Center, The Spoon and Cherry, and we also saw Gehry’s Glass Carp.
Minnesota is the state of 10.000 lakes, there are actually close to 12.000 lakes. We went to explore two, the Lake of the Isles with beautiful villas around it and Lake Calhoun with beach and water sports.
Then a short visit to the Weisman Art Museum (designed by Frank Gehry as well), our favorite piece was the gigantic painting with millions of chickens. Then we stopped for coffee in the co-op, where Marita is a member and volunteers there sometimes. I really liked the idea of supporting local farmers this way. Visited briefly the Cathedral of St. Paul – looks very European and then Marita took us for dinner to Mickey’s Dinner Car where we enjoyed a real American atmosphere – even with original Jukeboxes playing music from the 50’s and 60’s. Many famous person ate here, like Arnold Schwarzenegger, Julio Iglesias, Bill Murray, Meryl Streep etc.
On the way home we stopped at the confluence of Mississippi and Minnesota rivers, where the fortification from the 19th century is still more or less intact.  We finished our day with an open-air concert near Minnehaha waterfalls. Amazing day to discover the Twin Cities.     

Szólj hozzá!

Címkék: minneapolis

Minneapolis felé - 2009. aug. 12. - szerda

2009.08.14. 06:28 Eva Borsos

English version is below…

 
Ma ismét egy nagyon hosszú út állt előttünk. Reggel kb. 1 óra vezetés után megálltunk az olajcserére. Amikor a szerelők felnyitották a motorháztetőt egy kis fekete macska ugrott a nyakukba. Nem tudom ki ijedt meg jobban! Valószínűleg az előző motelben bújhatott be éjszakára és biztos nagyon örült, hogy kijutott.
Második megállónk egy hidegháborús rakéta siló volt. Sajnos naponta összesen 12 embert engednek be, így nem sikerül bejutni a silóba. A látogató központ filmjéből viszont megtudtuk, hogy csak ezen a környéken több mint 150 ilyen rakéta siló volt, ahonnan riasztás esetén max. 5 perc alatt el tudták indítani a töltetet. Egy töltet a második világháborúban felhasznált teljes robbanó anyag 60%-ának felelt meg. A rakéta 30 perc alatt jutott volna el Moszkváig. A hidegháború elmúltával leszerelték a rakétákat, 1 db-ot hagytak meg töltet nélkül, bemutató céllal. (Azért nem kell aggódni az USA biztonsága miatt, van még 500 nukleáris töltet másutt!)
Később átléptünk egy újabb időzónába. Dél-Dakota állam fele a hegyvidéki zónához, másik fele a középső országrész időzónájához tartozik. Ismét veszítettünk egy órát.
Megálltunk egy percre Mitchell nevű városban, hogy megnézzük a világ egyetlen „kukorica palotáját”. Több mint 100 éve díszítik különböző termésekből kirakott képekkel az épületet kívül és belül. Idén pont Amerika látnivalói volt a téma. Hát ez elmesélve jobban hangzik, mint amilyen a valóságban volt.
Dél-Dakota államot elhagyva átléptünk Minnesotába. Közel 1100 km vezetés után Minneapolisban Marita várt minket, ahol 2 éjszakát töltünk.
 
On the way to Minneapolis – 12th August 2009, Wednesday
 
Today we had a long drive again. After about 1 hour drive we stopped for the oil change. When they opened the hood of the car, a small black cat jumped out of it. She must have climbed in during the night in the motel and I am sure she was very happy to get out.
Then we stopped at the Minuteman Missile Silo. Unfortunately only 12 people can get in daily, so we could not make it, but watched an orientation movie. Only in this area there were more then 150 of them. One missile was as powerful as half of all the explosives used up in WW2. Within 30 min it would have reached Moscow. Once the cold war was over they dismantled all of them and only kept one for educational purpose. (Do not worry there are still about 500 nuclear missiles elsewhere!)
Once we reached the middle of South Dakota, we have lost an hour again. Than we stopped in Mitchell, to see the only “Corn Palace” of the world. Each year they make different patterns inside and outside of the building using different crops. This year the theme was the sights of the USA. It actually sounds better then it looks:- )
Soon after that we entered Minnesota. After driving almost 700 miles, we got to Minneapolis, where we are staying with Marita for 2 nights. 

 

Szólj hozzá!

Címkék: minneapolis

Black Hills – Fekete dombok – 2009. aug. 11. kedd

2009.08.14. 06:25 Eva Borsos

 

English version is below…
 
Reggel a Custer Állami parkkal kezdtünk, ahol a “tűk főútján” hajtottunk végig. Ez egy nagyon látványos hegyi útszakasz, ahol többször egysávosra szűkülő úton sziklába vésett alagutakon mentünk keresztül. A park több ezer „vadállatnak” ad otthont. Szarvasok, földi kutyák, szamarak, fácánok egész sorát láttuk az út mellett. A legizgalmasabb az volt, amikor az úton átkelő bölénycsordába keveredtünk, nagyon békések voltak, némelyik szinte bedugta a fejét az ablakon.
Majd meglátogattunk a Szelek barlangját – ez a világ negyedik leghosszabb barlangrendszere. A barlangban nincs víz és cseppkövek, viszont egy különleges gipszkristály formáció 95% -a itt található (a maradék 5 % Csehországban), ami leginkább a lépes mézre emlékeztet. 450 lépcsős túrát tettünk. Az indiánok úgy tartották, hogy a barlangból jönnek a bölények (a természetes bejáratból mindig szál fúj, innen kapta a nevét.)
Ezután egy újabb.”szikla emlékmű” következett. A Mount Rushmore-i elnökökre válaszul a helyi indiánok egy lengyel származású (Korczak Ziolkowski) szobrásszal összefogva nekifogtak a világ legnagyobb szobrának. A szobor témája Crazy Horse (Örült Ló) indián hős lovas szobra. A 19. század közepén még telepesek sem voltak a környéken. A később idejövők békét kötöttek a sziú indiánokkal, de 10 évvel később aranyat találtak az indiánoknak adott területen. Ez véres csatákhoz vezetett. Az amerikai indián harcok legnagyobb indián győzelmét Crazy Horse aratta. Később a 19. század végén a sziúk nagy részét kiirtották.
A szobor kifaragását Ziolkowski egy személyes vállalkozásként egy Buda márkájú kompresszorral üzemeltetett légkalapáccsal és némi dinamittal kezdte 1948-ban. Az elmúlt 70 évben állami támogatást nem elfogadva, csak az idelátogatók jegybevételéből és adományokból a szobor körvonalait és a hős arcát sikerült kifaragni. A szobrász halála óta felesége és 10 gyereke közül 7 folytatja a munkát.
Amikor ott voltunk épp egy robbantás zajlott. Ennek az eredményéből úgy saccoljuk, hogy már csak 2-300 év és elkészülnek! A méretekre vonatkozóan, csak az arca nagyobb, mint a Mont Rushmore-i emlékmű egésze. A projekt lényege, a világ legnagyobb szobrának megalkotásán túl, hogy egy igazi indián központot hozzanak létre egyetemmel, múzeumokkal stb. megemlékezve a kontinens őslakosairól.
A karsztvidék másik fontos barlangját is meglátogattuk – Jewel Cave (Ékszer Barlang), ami egyben a világ második leghosszabb barlangja. Itt tágasabb termekben kristályos falak mellett 750 lépcsőt másztunk fel-le.
A Custer State Park egy másik festői útvonalán elmentünk Mount Rushmore-t a nyitvatartási időben megnézni.
Az éjszakát ismét Custerben töltöttük.
   
 
Black Hills – 11th August 2009, Tuesday
 
This morning we started with a drive through the Needle “Highway” in Custer State Park It is really scenic driveway though one lane tunnels in the rock. The wildlife is amazing, we have seen many elks, prairie dogs, donkeys, pheasants. The most exciting part was when we had to drive through a buffalo herd; they seemed very peaceful some of them even poked in their head in our car.
A visit to the Wind Cave – 2nd largest in the world. There is no water, nor stalactites nor stalagmites in the cave, but they have the 95 % of a special so-called box formation in the world. It looks like honeycomb. The Native Americans thought that the buffalos were coming from this cave. From the entrance the wind was always blowing – this is where the mane is coming from.
Then we went to see the second “rock carving” – the Crazy Horse memorial, which was prepared as a response to Mount Rushmore by the local Indians. The sculptor Korczak Ziolkowski started the work alone in 1948. In the last 70 years they did not accepted state support only the income from the entrance fees and from donations they managed to finish the face and outline the shape more or less. Crazy Horse was an obvious choice, since he had the greatest victory of the Indians ever. After assigning territories to the Indians, the pioneers discovered gold in the Indian territories, so fighting began. Crazy Horse won the battle but most of the Siouxs were killed later on.
Since the sculptor died the wife and 7 out of their 10 children are carrying on with the project. When we were there, we could see a blast. (Dynamite is used extensively.) Estimating with the outcome, we would say it will take an other 2-300 years to complete the statue:- ).
About the size: only the face of Crazy Horse is larger then the Mt. Rushmore complex, once it is completed it will be the largest statue of the world. The project has an even more ambitious plan to create a center to honor Native American culture with a university, cultural center and museum.
In the afternoon we visited another cave – the Jewel cave – 4th largest in the world. It has more spacious areas and the walls are covered with crystals. In the two caves we climbed some 1200 stairs up and down.
In the evening we went back to Mount Rushmore on another scenic route of the Custer State Park to see the statues in the opening hours and then we returned to Custer for another night.      

Szólj hozzá!

Címkék: black hills

Devils Tower – az ördög tornya – 2009. aug. 10. hétfő

2009.08.14. 06:21 Eva Borsos

English version is below…

 
Ma egy hosszú út állt előttünk, néhány kisebb megállóval. Az első megálló Bighorn National Forest („Hegyi kos” Nemzeti „Erdő” – azaz tájvédelmi körzet). Az út a Shell patak mellett vezetett, ami először csak egy kis hegyi pataknak tűnt. Majd a hegy tetőn egy óriási sziklán vágta át magát látványos vízesésekkel.
Második megállónk a Devils Tower (az ördög tornya), ami egy közel 300 méteres fatörzsre emlékeztető sziklatorony. 20 indián törzs is szent helyként tiszteli. A legenda szerint néhány környékbeli leányt egy medve vett üldözőbe. Felmásztak egy kis sziklára és imádkoztak, hogy a medve ne érje el őket. A szikla elkezdett emelkedni, és az égig emelte őket. Belőlük lett a Fiastyúk csillagkép. A medve megpróbált utánuk mászni, ettől lettek a karomnyomok a szikla oldalában. A valóság ennél kevésbé költői, A mi Badacsonyunkhoz hasonlóan a láva egy földalatti üregben szilárdult meg. Idővel a környékén lévő puhább talaj lekopott, így maradt meg a keményebb szikla. 
A szikla körül nagy földi kutya kolónia lakik. Róluk is sikerült néhány képet készíteni.
Itt sikerült először „elvesznem”. Karesz még kicsit fényképezni akart én meg gondoltam kicsit tovább mászok a sziklák között. A sziklát megkerülő ösvény 2 kilométeres volt és már félig megkerültem a „tornyot”, amikor azt gondoltam innen már gyorsabb előre, mint visszafelé. A második fele az útnak persze hosszabb, volt, mert az nagy ívben kerülte a sziklát. A mobiltelefonunknak szokás szerint nem volt térereje, mint a legtöbb helyen az országban. Karesz szegény ott szobrozott egy órát, mire visszaértem a kis túráról (nem indulhatott utánam, mert akkor körbe-körbe kergettük volna egymást a torony körül).
Út közben még egy dolgot kellett elintéznünk. A kocsink több napja „karbantartás szükséges” jeleket adott. Rapid City repterén volt a legközelebbi kirendeltség, ahol megnyugtattak minket, hogy csak egy olajcserére lesz szükség, adtak is egy címet, ahol ingyen megcsinálják a cég számlájára.
10 óra körül értünk a Mount Rushmore emlékműhöz, szépen ki volt világítva. A 30-as években faragta sziklába egy szobrász a 4 legjelentősebbnek tartott elnök (Washington, Jefferson, Lincoln és Roosevelt) arcképét, ezzel méltatva az amerikai demokrácia nagyságát. A szobrok kb. 77-szeres nagyításai egy átlagos emberi arcnak és 400 munkás 14 éven át készítette többségében állami pénzből.
Majd a Custer városában lévő motelben a reci ajtajára ragasztva várt minket egy borítékban a szobakulcsunk. A reci csak 10-ig volt nyitva.
Összesen 800 km-t vezettünk ezen a napon és Wyoming államból átléptünk Dél Dakotába. 
 
 
Devils Tower – 10th August 2009, Monday
Today we had a really long drive with a few stops.
Our first stop was the Bighorn National Forest. The small Shell Creek was along the road for a long time, but once we reached the hilltop, this tiny creek has roamed through very powerfully cutting its route through rocks in the form of beautiful waterfalls.
 
Our second stop was the Devils Tower, a 867 feet tall rock in a shape of a tree trunk. This place is considered as a sacred place by 20 different Indian tribes. According to the legend some young girls were chased by a bear. They climbed on a small rock. The rock started to rise and it reached the sky. The girls became the Pleiades in the sky. The bear tried to climb on the rock; this is the reason of the distinguished marks on the side. The reality is less exciting. Millions of years ago, lava cooled off in an underground “whole”. Around the rock softer layers were washed away with time, so only the rock remained.
Around the rock there is a big prairie dog colony – we have some nice shots about them.
This was the place where I first got “lost”. My husband wanted to take some more photos, I wanted to climb a little more. The loop around the tower was 1,2 miles, and once I got behind the rock I thought now it is faster to go ahead then turn around. Of course the second half did a bigger detour so it took for a while to get back. Our cell phones had no signal as usual. My poor husband had to wait like an hour, he could not follow me, because then we would have been going around and around the tower.
For a few days our car was saying maintenance required. The nearest office of National was in Rapid City. So we stopped there and they said only an oil change will be necessary and gave us a card where to do it.
It was after 10 when we got to Mount Rushmore, nicely illuminated. If you have not been there, I can tell you it is really impressive. 400 workers built if for 14 years mostly from governmental founds. It is about 77 times life size of the busts of Washington, Jefferson, Lincoln and Roosevelt to commemorate the American democracy.
Once we got to Custer – in our motel there was only an envelope waited us with our room key on the door of the front desk. They closed at 10 pm.
Today we have crossed over from Wyoming to South Dakota and we drove ca. 500 miles.
 

Szólj hozzá!

Címkék: devils tower

süti beállítások módosítása