English version is below...
Ma kivettem egy szabadnapot! Karesz a konferencián, én pedig megírtam az előző napok eseményeit, olyan sokatoknak megígértem, hogy majd írok, hogy mi van velünk, hogy úgy éreztem, nem halaszthatom ezt tovább. Közben azért úsztam egyet a medencében meg egy kicsi a jacuzzit is kipróbáltam.
Az előző napok eseményleírásaiból kimaradt, hogy mi tetszik eddig leginkább ebben az országban. Az emberek! Ha valaki, hát én elég sok amerikaival megismerkedtem az elmúlt években – és volt egy összképem az országról. És mégis meglepődtem. Mindenek előtt az emberek itt beszélgetnek egymással. A repülőn véletlen egymás mellé kerülők, a medencében, a jegyre várva a sorban, mindenhol. Teljesen ismeretlenül váltanak néhány szót. Ennél már csak a szolgáltatók hozzáállása az, ami tökéletesen az otthoni ellentéte. Ha belépsz egy üzletben itt nem mogorva képpel kérdezik, hogy segíthetek-e, hanem tényleg feléd fordulnak, rád mosolyognak, és megkérdezik, hogy mit tehetnek érted. Mindenki optimista és elégedetten néz a munkájára és a világra. A legjobb példa egy nyugdíjas kisegítő bácsi volt a Seaworld bejáratánál. Az volt a dolga, hogy egy bottal beletúrjon mindenki táskájába, hogy nem viszel-e be valami illegálisat (nem tudom pontosan mi számított annak – én ezt most megusztam:-). Szóval jött a szokásos “hogy vagy” kérdés, majd én is vissza kérdeztem, hogy és ő hogy van? Mire mondta, hogy nagyszerűen, imád itt lenni, imád az emberek társaságában lenni és imádja a munkáját. Hát azt hiszem még van mit tanulnunk ebből a hozzáállásból.
Este, még megnéztük az Óvárost, ami egy hegytetőn van, nem messze tőlünk. Ez igazi mexicói hangulatot idéz. Hazafelé gondoltuk hazasétálunk, hiszen ugye nem messze van. Egy ideig minden jól ment, majd elfogyott a járda... Egyik oldalon óriási szikla, másik oldalon autópálya, a busz már cask óránként jár… Végül hazagyalogoltunk és találkoztunk másik két turistával is, akik valószínűleg szintén úgy ítélték meg a térképről, hogy a szállodáktól nincs messze az óváros.
22nd July 2009 Wednesday San Diego
Today I take a day off! My husband Karesz is on the Convention and I decided to catch up with my blog – so I can send it to you finally and I also wanted to try the inviting pool and spa in our hotel, what was really fantastic.
So far I was writing on mostly what we were doing, but I want to make a special remark, about what I like the most in America so far, and that is YOU people here. If someone – I really know many people from the USA and I believed that I will be no surprised here, but I am. The attitude of people towards life and each other is just completely the opposite, what I have experienced in Hungary.
People are really helpful to each other and they talk to strangers not like we do. Shopkeepers are going out of their way to help you and the service industry is really a service and full of courtesy. The best example was a retired gentleman at the entrance of Seaworld. His job was to check bags if someone is bringing in anything what you are not supposed to. He asked the usual question ‘Hi, how are you?’ and I asked him ‘how about you?’ and he said, I am just so happy here, I love people, I love my job, so I am just perfectly lucky to be here. It just really striked me, that he can think like this about this very simple job.
So all in all it is good to be here finally!
Tonight we went to explore the Old Town of San Diego, which has a strong Mexican feel. It was real fun. When we decided to return home we have seen on the map it is not too far, so we walked. After a while the side walk disappeared, on one side a steep hillside, on the other side a 2 lane road, the bus runs only once in an hour, so we made it on foot. On the way we met 2 other tourists, they also felt from the map, that Old Town is really close to the hotels:-)
