HTML

Eva - Karesz US Trip

San Diegotól Baltimore-ig és még azon is túl... 2009. július 18. - december 5.

Friss topikok

Linkblog

Budapest - 2009. december 6. vasárnap

2009.12.06. 23:49 Eva Borsos

English version is below...

Minden kedves olvasónknak jelentjük, hogy éppségben hazaértünk. Már nagyjából ki is aludtuk magunkat, és a kicsomagolás is a legjobb úton halad. Eddigi meglepőbb élmény a kocsivezetés volt. Nem csak, hogy a sebváltóval kell babrálni, de még egy nem várt 3. pedál is van a kocsiban, amit aljas módon rögtön induláskor kell használni. (Eddig az induláshoz a fékre kellett lépni, mostmeg arra semmi sem történik.)

Az ismerősöktől megtudtuk, hogy épp az első hó leesése előtt hagytuk el az országot - nem egy rossz időzítés télikabát nélkül.

Hamarosan küldjük a meghívót a nagy diavetítéses élménybeszámolóra...

 

Budapest, 6th December 2009, Sunday

We would like to let you know, that we have got home safe and sound. We managed to get some sleep and the unpacking process is going on well. The biggest surprise so far was driving. We not only need to hustle with the shift, but there is also a surprising 3rd pedal down there, what you need to use immediately to start your car. If you step on the break nothing happens...

We have also learned that we have left the day before the snow arrived, not a bad timing without a winter coat...

We are going to have some parties to follow in Budapest - to share our experiences and more pictures - so if you are coming to Budapest soon you are more then welcome to join!

All the best to all of you and happy holidays!  

Szólj hozzá!

Washington – 2009. December 3. csütörtök

2009.12.04. 13:25 Eva Borsos

A héten Martonyi János járt az USA-ban és igen szerény létszámú közönség előtt beszélt a Kossuth házban. Majd a SAIS-ben is volt egy előadása – de ezt egyéb elfoglaltságaim miatt elmulasztottam.

Karesz utolsó előtti napján sokáig maradt bent az egyetemen. Amikor éjfél tájban befordult a sarkon, patkára futott és defektet kapott. A pótkerék szupernek tűnt – ezért gondoltuk majd reggel elvisszük a kocsit a szervízbe. Reggel a kerékcsere után derült ki, hogy tökéletes a pótkerék, csak éppen levegő nincs benne. A pótkereket elgurítottuk a legközelebbi benzinkútig – ami nincs messze kocsival, de gyalog a kerékkel oda-vissza egy óra volt. Képzelhetitek a látványt, amint a luxus környéken egy kereket görgetünk:- ). Egy kicsit reménykedtünk, hogy ezzel egy új sportot indítunk útnak, amihez aztán mindenféle divatos felszereléseket árusíthatunk és természetesen a kerékgörgetés világversenyeinek szervezési joga is minket illetne…
Végül a szervízben megrendeltük az új kereket, amit másnap ki is cseréltek gond nélkül.
 
Utolsó napjaink a karácsonyi hangulat jegyében telnek. Szerdán gyújtották meg a New York-i Rockefeller Center karácsonyfájának fényeit – amit a Tv is közvetített. Csütörtökön pedig a Washingtonban a Nemzeti Karácsonyfa következik – ami egy elültetett hatalmas fa a Fehér Ház előtt. Körülötte 56 mini fenyő is áll – minden állam és egyéb társult „egységek” feldíszíthetett egyet. 2700 vendéget vártak – egy sorsolás alapján döntötték el, hogy ki vehet részt az ünnepségen.
Mi ezt a napot barátokkal töltöttük. Délután Joan és Art-hoz mentünk teára – ahol isteni házi készítésű töklepény várt minket. Majd Anitával, Katicával, Istvánnal, Ágival és Ronnal A Union Állomásra mentünk, ahol a norvég állam egy karácsonyi modell vasutat állított fel és szintén most gyújtották meg az óriási fa fényeit. Maga Ms. Washington is jelen volt – ő a hölgy a koronában. Az utolsó estét egy mexikói vacsorával zártuk. Holnap irány a reptér – egy hosszú út lassan a végéhez ér…
 
 
Washington DC – 3rd December 2009, Thursday
 
This week our former secretary of state Mr. János Martonyi was visiting DC.  I attended one of his talks in the Kossuth House.
Karesz was working late on the day before his last at the university. When he was turning in the last corner he hit the hard shoulder and we got a flat tire. The spare tire looked perfect, so we thought to go to a garage to fix the car the next morning. After switching tires we realized there is no air in the spare tire. So we decided to “roll” the spare tire to the nearest gas station. It seemed very close to us – but actually took one hour to walk over our tire. You can imagine us rolling a tire in this luxurious neighborhood. We actually were hoping that we will start a new sport this way – and from tomorrow we will see people chasing tires:-) We could sell fancy equipments and clothing and of course we would have the right to organize the World Championship in Tire Chasing as well…
After all we ordered a new tire and it was delivered and installed today.
 
Out last few days we were savoring the holiday spirit. After watching on tv the lighting of the Rockefeller Christmas tree in New York, we also had on Thursday the lighting of the National Christmas tree in DC. It is surrounded with 56 small trees, which were decorated by the states.
 
We spent our last day with saying good bye to our friends. We went for tea to Joan and Art, who offered us a fabulous homemade pumpkin pie. Then with Anita, István, Katica, Ági and Ron we went to the Union Station to see the Norwegian Christmas model train and the lighting of the Christmas tree. Even Miss DC was present – she is the lady with the crown. Then we went to enjoy a local Mexican restaurant. Tomorrow we are going to get to the airport. A long journey is getting close to an end…

Szólj hozzá!

Címkék: christmas in dc

New York – 2009. november 30. hétfő

2009.12.02. 14:25 Eva Borsos

Szombaton busszal elmentünk New Yorkba, ahol este megnéztünk egy off-Broadway előadást (ismét a Fulbright jóvoltából). Agamemnonról szólt, és egy nagyon kis nézőterű színházban játszották.

Vasárnap gyönyörű napfényes napra ébredtünk. Vendéglátónk, Ilonka javasolta, hogy az utolsó ajándékok megvásárlását kezdjük Queensben, ami sokkal olcsóbb, mint Manhattan. Lesétáltunk az utca végére, ahol kb. 2 óra alatt megvettük a tervezett ajándékok nagy részét. Meglepve tapasztaltuk, hogy ilyen olcsón is lehet itt venni dolgokat (a washingtoni drága környékhez szokott szemünknek ez igazi felüdülés volt). Este még megnéztük a Time Square-t, ami teljes fényárban úszott, és sétáltunk a kivilágított Broadway-n.
Hétfőn sajnos egész nap esett az eső, így kávézók és üzletek között vándoroltunk. Megnéztük a Rockefeller Központnál az óriási karácsonyfát és a korcsolyázókat. A legizgalmasabb a Macy’s (az egyik legnagyobb áruházlánc) karácsonyfa-kiállítása volt. Legalább 40 fa volt feldíszítve, különböző témák szerint – a díszeken persze árcédula van, mivel ez maga a karácsonyfadísz osztály. Hogy csak néhány tematikát említsünk: tengerek világa, New York, Macy’s díszek, Elvis és rock and roll, és a legmeglepőbb talán a South Park rajzfilmsorozat ihlette fa volt – ezt láthatjátok a fotón.
 
New York City – 30th November, 2009, Monday
 
On Saturday we got on a bus and got to New York City once more. Thanks to Fulbright we went to an off-Broadway show (Agamemnon – based on a Greek Drama).
On Sunday we had a beautiful sunny day. Our hostess Helena suggested having a look in a local mall in Queens, which turned out to be much cheaper then anything we have ever seen in this country. In about 2 hours we managed to find most of the presents we were still looking for. In the evening we walked on the Broadway and visited Time Square which was really impressive sight during the night.
On Monday it was raining all day. We went to see the Rockefeller Center, the gigantic Christmas tree was already there and people were ice-skating even in the rain. We also went to see the Christmas trees on the top of Macy’s. There were at least 40 trees arranged around different topics (of course all the ornaments had price tags on). Just to mention a few Christmas tree topics: water world, Elvis Presley, New York, Macy’s. The most surprising maybe the South Park one was – you can see a detail on the photo. 

Szólj hozzá!

Címkék: new york

Hálaadás, Fekete Péntek – 2009. november 27. péntek

2009.12.02. 14:22 Eva Borsos

Nagyon vártuk a Hálaadás napját, ami minden évben a 4. csütörtök novemberben. A hagyomány az első telepesek érkezése óta él, és az ünneplés fő célja, hogy a betakarítás után a családok hálát adjanak a jó termésért. Ez vált Amerika legnagyobb ünnepévé, mivel ez független a vallásoktól (itt nagyon sok különböző vallású ember él együtt – ezért ez az egy ünnep, ami mindenkit összehoz). A másik pozitív dolog, hogy nem kell ajándékot adni, ami gyakran eltereli a figyelmet az ünnepekről. A harmadik fontos dolog, hogy a családok mindenkit meghívnak, akiről tudják, hogy nincs hova menni ünnepelni. Mi kaptunk egy csomó meghívást teljesen vadidegenektől is – ez nagyon kellemes élmény volt.

Az ünneplés fő pontja a főzés és az evés. Az egész ország pulykalázban ég napok óta. Ma 11 és 1 óra között a rádióban egy szakácsnő vezette az adást, és az emberek betelefonálhattak különböző kérdésekkel: hogy még hány percig süsse a pulykát, és, hogy mit tegyen még a töltelékbe. A klasszikus köretek: édes burgonya, zöldbab, fokhagymás krumplipüré – és persze ahány ház annyi szokás.
Mi Delawarebe mentünk Anitával, Katicával, Istvánnal és Krisztával, hogy Tündével és Gáborral töltsük a hálaadást. Tünde készítette a pulykát, ami több mint 10 kiló volt. Mi pedig mindenféle köreteket vittünk.
A desszerteket elfelejtettem még említeni: sütőtök és pecan dió lepényt esznek a legtöbben.
Természetesen minden hozzávalót készen is meg lehet vásárolni a szupermarketben. Az üzletek kreativitása odáig jutott, hogy még hálaadás ízesítésű pizzát is lehetett rendelni (pulykahús, töltelék, áfonya) – nagyon fincsi volt.
 
Ami még a hálaadásnál is nagyobb ünnepnek tűnik, az a Fekete Péntek – ami másnap van. Legalábbis erről még több híradást hallottunk, mint a hálaadásról. Ez a nagy kiárusítások napja. Az üzletek egymással versengenek, hogy ki tud alacsonyabb árakat adni. A laptopok ára például lényegesen lejjebb ment – a legegyszerűbb mini laptopot pl. 24.000 Ft-ért láttuk (ami otthon közel 70.000 Ft), ami azért nem rossz. A nap legjobb akciós árai tényleg az előző hetek legalacsonyabb árainak fele körül mozogtak. (Az ezt követő karácsonyi vásárban is olcsók maradtak az árak, de azért nem ennyire.)
Két csapatra oszlottunk. A lányok éjjel 11-kor indultak, és egy órát autóztunk, hogy az éjfélkor nyitó outlet-et elérjük. Parkoló persze már nem volt – csak lényeges távolságban, külön pénzért. Én reggel 4-ig egy pólót vettem, és valószínűleg, ha itt laknék, én sem kelnék fel ezért a napért, de vicces volt látni, hogy az emberek az éjszaka közepén képesek voltak sorba állni az esőben, hogy  valami szuper dolgot vegyenek.
Amikor mi hazaértünk, a fiúk indultak a hajnali fél hatos és hatos nyitásra az elektronikai üzletekbe. Ők persze hosszas kutatás után már pontosan tudták, mit akarnak megvenni és hol, így elég hamar végeztek. Később még egyszer elmentünk együtt is vásárolni – Karesz nagyon büszke volt rám, hogy 24 óra folyamatos vásárlás alatt összesen 5000 Ft-ot költöttem! Ez aztán az önmegtartóztatás :- )
 
Thanksgiving, Black Friday - 27th November, 2009, Friday
 
We were very happy to be here for Thanksgiving – which seems the most important holiday in the country. It was really amazing feeling to get invitations even from complete strangers to join them for the holiday. What we did eventually we drove up to Delaware to spend the holidays in the home of Tünde and Gábor (joined by Anita, Katica, István and Kriszta) – a happy Hungarian Thanksgiving crowed. Tünde was making the Turkey and everybody contributed something. What I enjoyed the most was listening NPR where a lady was spending 2 hours to answer questions concerning how much more time the turkey should stay in the oven, or what else should I “throw” into the stuffing. It is obvious everybody is cooking on that day. It is also great there is no presents involved, what can often take away the attention from the holiday itself.
 
After the delicious dinner we joined in the other big event – the Black Friday. Actually it got more coverage then Thanksgiving itself so it seems that is an even more important day! We formed 2 “teams”. The girls went to an outlet in Pennsylvania (1 hour drive), which opened at midnight. When we got there was no parking obviously. Finally we find a place where we had to pay 5 dollars to walk back in the rain. Till 4 in the morning I managed to get one T-Shirt – so this is obviously not for me. It was still fun to see people standing in line in front of the shops in the middle of the night to get a good deal!
Once we got home the boys were going out and they were going gadget hunting. Of course they were prepared, so they knew exactly what they wanted to get. After a few hours of sleep we went together for the final trip to another mall. My husband felt very fortunate to have a wife who spent only 25 dollars in a 24 hours bargain hunt!

Szólj hozzá!

Címkék: black friday thanksgiving

Kapitólium, Kongresszusi Könyvtár – 2009. november 24. kedd

2009.12.02. 14:16 Eva Borsos

 

 

Washington legfontosabb látnivalói közül már csak a Kapitólium és környéke maradt ki – ma végre sikerült oda is eljutni. Kora reggel a Kapitóliumban kezdtünk. A Dan Brown könyvben említett új látogatóközponton át jutottunk be – természetesen teljes átvilágítás után. Itt van egy kiállítás az épület történetéről, majd egy 13 perces film, végül egy kb. 40 perces vezetett séta. Iszonyú tömeg volt még így november végén is (hétköznap reggel). Összesen 3 termet mutattak meg. Először a kriptát – ahol senki sincs eltemetve, de ez a város középpontja, ahonnan az utcák számozása kezdődik. Majd a fölötte lévő Rotundát – ahol az elnökök felesküdnek, illetve az elnöki ravataloknak is ez a helye. Itt találtuk a többi történelmi festmény között Pocahontas képét is. Végül még megnéztük a korábbi alsóházi üléstermet, ami most egy szoborgaléria. (Minden állam 2 szobrot állíthat fel az épületben – akikre a legbüszkébbek.) Kossuth szobrát kb. 2 hónapja elköltöztették, és senki nem tudta megmondani, hova…

 

Egy földalatti folyósón átmentünk a Kongresszusi Könyvtárba, ami talán a legszebb épület a városban. Minden négyzetcentimétere gyönyörűen díszített, és persze tele szimbólumokkal (a 20. század elejéről nézve).
Végül a Legfelsőbb Bíróság épületét néztük meg, ami egy tökéletes görög templom formáját kapta, és akár a tárgyalásokra is be lehet ülni.
 
 
 
Capitol, Library of Congress – 24th November, 2009, Tuesday
 
Finally we made it to the Hill. We started at early morning in the Capitol. Its new visitor center is really spacious – so we get through security. There is an exhibition about the history of the building. First we watched a short film then we had a guide who took us around in about 40 minutes. It was rather crowded compare to being there on a November weekday. We have visited only the Crypt – nobody is buried there. It is actually the spot where the numbers of streets are starting in Washington. We also visited the Rotunda – where among the historical paintings we have found Pocahontas as well. Then we visited the former House chamber what is a statue gallery now. We were a little disappointed that we could only see these 3 rooms.
 
 
We crossed under the street in a tunnel over to the Library of Congress. For me this is the most beautiful building in the city. It is amazingly decorated with lots of symbolism, all of course looking from the beginning of the 20th century.
 
At the end we also entered the building of the Supreme Court which looks like an ancient Greek Temple. Really impressive buildings.

Szólj hozzá!

Címkék: of library congress capitol

Washington - 2009. november 23. hétfő

2009.11.25. 15:18 Eva Borsos

Megint rengeteg érdekes eseményről számolhatok be a lelkes olvasóknak – köszönöm a kedves visszajelzéseket, jó tudni, hogy nem csak magamnak írom ezt a blogot, bár ugye az a leghálásabb közönség…
 
Szóval múlt szerdán végre feljutottam a város „tetejére”, a Washington emlékműre. 555 láb magas, és a városban semmi nem épülhet, ami magasabb ennél. Kicsit párás volt az idő, de két fotót azért mellékelek. Az első keleti irányba mutatja a Mallt – a távolban a Kapitólium, a Mall két oldalán pedig Smithsonian Múzeumok sora. A második kép nyugati irányban néz; láthatjátok a hosszú medencét, a távolban a Lincoln emlékmű és a híd túloldalán van a Pentagon és az Arlingtoni temető.
Ezek után irány a hátralévő múzeumok – A Freer Galériát és a  Sackler gyűjteményt néztem meg. Mindkettő ázsiai művészettel foglalkozik, de az utóbbiban Whistler híres „Páva- terme” található – mellékelve egy kép –, amin látszik, hogy Whistler nem csak az édesanyját festette meg…
 
Péntek a Newseum (www.newseum.org) nevű múzeumba mentem, ami talán a legjobban tetszett az összes közül, amit láttam. A hírek világáról szól, egy 1 évvel ezelőtt átadott remek modern épületben. Nincs túlzsúfolva, hanem inkább kisebb kiállítások vannak különböző témákban (szeptember 11-i terrortámadás, az újságok kialakulása fontos eseményeket bemutató számokon keresztül az 1500-as évektől napjainkig, a Berlini fal legnagyobb egybefüggő része Németországon kívül, karikatúrák, az összes Pulitzer díjas sajtófotó stb.). Remek kiállítás.
 
Szombaton Karesz ismét az egyetemen dolgozott (most már tulajdonképpen éjjel-nappal dolgozik). Elkísértem Baltimore-ba, ahol találkoztam Maryvel, akivel egy világkonferenciát szerveztünk együtt 3 évvel ezelőtt. Mary elvitt a város bohémnegyedébe egy kellemes görög étterembe ebédelni. (www.theblackolive.com) Sajttal töltött grillezett kalamárit (tintahalat) ettünk és „Rock” halat kukoricadarában sütve.
 
Vasárnap este megnéztük a kivilágított várost – amiről mindenki áradozott. Szép volt, de azért Budapest esti fényei sokkal izgalmasabbak.
 
Hétfő este egy tangó-történeti előadásra mentem a Kennedy Centerbe.
 
Karesz szintén elkezdte dokumentálni a hétköznapjait így az út végén. A mellékelt fotó a UMBC üdvözlő tablója – ami arra emlékeztet, hogy ők az elsők a feltörekvő egyetemek között.
 
 
Washington DC. – 23rd November, 2009 – Monday
 
On Wednesday finally I made it up to the Washington Monument, the highest point of Washington DC (555 feet). It was a little hazy but still was nice to see the city from above. On the first picture you can see the view to the east. In the distance is the Capitol, and on both sides of the Mall you can see the Smithsonian Museums. The second is the view to the west, with the reflecting pool, then the Lincoln Memorial and on the other side of the bridge Arlington Cemetery and the Pentagon.
In the afternoon I visited the last museums on the Mall – Freer Gallery and the Sackler Museum. Both is dedicated to Asian arts, but in the latest one there is also the famous Peacock Room of Whistler. As you can see from the picture Whistler was quite good in painting other subjects than his mother.
 
On Friday I went to the Newseum (www.newseum.org). This was actually one of my favorite museums. It has reopened in a brand new building on Pennsylvania Ave. They really used excellently the space by creating smaller exhibitions on different subjects. Just to mention a few: largest piece of the Berlin Wall outside of Germany; 9/11 in the news; development of newspapers through important events between 1500 – 2009; all Pulitzer Prize winner news photos etc. 
 
On Saturday I joined my husband to Baltimore (in the last few weeks he is working day and night to finish his research). I met my colleague Mary – we organized together a world congress 3 years ago. She took me to the hip area of Baltimore for lunch in a nice Greek restaurant. (www.theblackolive.com). We had some grilled calamari stuffed with cheese and some local Rock fish breaded with cornmeal.
 
On Sunday we went into the city to see the illumination. It was nice to see most of the memorials illuminated. Although I have to see – our home city Budapest has such a beautiful illumination – that it is kind of hard to impress us this way.
 
On Monday I went to the Kennedy Center to enjoy a Tango history presentation.
 
Karesz also started to record his everyday life – here is the welcoming sign of UMBC as a “proof”.
 

Szólj hozzá!

Címkék: gallery newseum sackler freer

Washington - 2009. november 17. kedd

2009.11.18. 02:45 Eva Borsos

Így az utunk vége felé (2,5 hét és indulunk haza) ideje dokumentálni a környéket, íme néhány fotó...

 

Since we are getting close to the end of our trip (2,5 weeks and we are leaving) it is time to document the neighborhood. Here are some photos...

 

Ez a házunk - a mi ablakunk és teraszunk felülről a 3. bal oldalon.

 

This is our house - our window and balcony is the 3rd from the top on the left hand side

 

 

 

Az utcánk - kicsit nehezen olvashatóak a feliratok - de segítek: Tiffany, Jimmy Choo, Louis Vuitton, Gucci, és így tovább - mi nem itt vásárolunk...

Our street - it is little hard to read the signs, but I can help you: Tiffany, Jimmy Choo, Louis Vuitton, Gucci, etc. -this is not the place we shop...

 

Néhány toronyház kivételével a környék egyébként családi házas. Ilyen kis bájos házikók természetesen kerítés nélkül. A legviccesebb, hogy a kocogók nem itt a szinte kihalt, abszolút csendes részen kocognak, hanem a forgalmas főutak mellett. Karesz teoriája erre, hogy ott mindenki felnéz rájuk, hogy ők milyen kemények, hogy futnak...

Apart from a few highrise building the neighborhood is like this. The funniest thing, that the runners do not enjoy these lovely quiet areas but always run next to busy roads. Karesz has a theory why, he sais this way they can be admired by others who are sitting in their car doing no sport at all...

 

 

És ahol a legtöbb időt töltöttem az elmúlt 3 hónapban...

 

This is the place I have spent most of my time in the last 3 months...

 

 

 

 

 

 

A nappali és a dolgozó szoba az ajtón túl.

 

 

Our living room and the study behind the open doors.

Szólj hozzá!

Washington – 2009. november 15. vasárnap

2009.11.18. 02:21 Eva Borsos

Szombaton délelőtt egy nyugat – virginiai egyetem diákjainak tartottam előadást Magyarországról a Kossuth Házban, majd indultunk a Kareszt ösztöndíjasként fogadó tanszék vezetője, Andrew Sears házában tartott tanszéki bulira. Remek indiai kaják voltak, mi pedig a már jól bevált dobostortát vittünk.

 
Vasárnap a két napos Magyar Bazár második napján már mi is részt vettünk (Karesz csak korlátozottan). Én egész nap a konyhán osztottam a remekebbnél remekebb ételeket (amiket a követségi séf készített el – részben az én közbenjárásomra). Ezt a rendezvényt a helyi cserkészek szervezik. A szülők és egyéb érdeklődök, összehordják a sütiket (én 100 palacsintával járultam a buli sikeréhez) illetve magyar könyveket és ajándéktárgyakat, amire már nincs szükségük. Ezt a bazáron kiárusítják és a bevételből a cserkészek egész éves programját finanszírozzák, illetve támogatnak egy kárpát-medencei magyar intézményt. Egész nap magyar zene és tánc fokozza a hangulatot. Rengetegen voltak és már egyre több az ismerős is! Estig minden ételt eladtunk – a kevés maradékot „leáraztuk” így sokan haza is vittek a sok magyar finomságból.
 
Még egy könyvet szeretnék megemlíteni, amit az elmúlt héten olvastunk: Montgomery: Hungary - The unwilling satelite – ami nagyjából annyit jelent, hogy Magyarország - a vonakodó szövetséges. A szerző 1933-41 között volt amerikai nagykövet Budapesten és még sehol ennyi jó szót nem olvastam az ország erőfeszítéseiről,hogy ellenálljon a názi befolyásnak – már-már túlzásnak is tűnik…
 
Néhány fotó a környékünkön lévő „félhold ösvényről”.
 
Washington DC – 15th November 2009, Sunday
 
On Saturday I gave a talk to a West-Virginia College group about Hungary in the Kossuth House. Then we went to the Open House events of the host department of Karesz, held in the home of Andrew Sears, the chair of the department. There were great Indian dishes and we took some Dobos cake.
 
On Sunday I volunteered in the kitchen of the Hungarian Bazaar. It is organized by the Hungarian Scouts with great food (some provided by the parents and other volunteers – I prepared 100 pancakes, some done by the chef of the embassy). There is music and dance, Hungarian used book fair and just a great happening to meet and be together. It was great. The money they collect goes to keep up the Hungarian Scout movement in DC and also to sponsor a school in Hungary.
 
I also would like to share a new book experience we read this week: Montgomery: Hungary the unwilling satellite. The author was the US ambassador in Budapest between 1933 – 41 and he is talking very highly about the efforts of the Hungarian government to stay away from the Nazi influence – it actually seems even more positive then it was in reality…
 
Enjoy a few photos from the Crescent trail which runs near our house…
 

Szólj hozzá!

Címkék: hungary the hungarian dc satellite bazaar montgomery: unwilling

A kivetítő – 2009. november 13. péntek

2009.11.18. 01:59 Eva Borsos

Pénteken megérkezett az egyetlen komolyabb technikai kütyü, amit vásárolni akartunk: végre Karesz is “kapott” valami vásárfiát! Kivetítőt rendeltünk.

Eredetileg azt hittük, hogy Amerikában majd a sok műszaki áruház mieinknél olcsóbb árú áruiból Karesz nehezen tudja majd kiválasztani, mit cipeljünk haza. Aztán kiderült, hogy nincs is sok műszaki áruház. Otthon megszoktuk, hogy Mediamarkt, ElectroWorld, Saturn méretű áruházláncok vannak. Az USA azonban – meglepetésünkre – nem ennyire kütyümániás. Ilyen jellegű áruházlánc egyedül a Best Buy, de nem túl izgalmas választékkal. Van egy kis boltokból álló lánc, a RadioShack, az méretében csak a magyar PhotoHall-ra hasonlít. Természetesen a hipermarketekben (Walmart, Costco, Target) is árulnak műszaki dolgokat (mint nálunk a Tesco-ban), sőt, néha nagyon jó áron, de csak nagyon szűk és esetleges választékban. Aztán vannak még az irodaszer-áruházak (pl. Office Depot) szintén néha jó árral, szintén szűk és esetleges választékkal. Karesz végre talált a környéken egy nagy számítástechnikai áruházat (Micro Center), ami nem rossz, de egy fecske nem csinál nyarat. Karesz kivetítőt szeretett volna venni. A különböző technológiákról sok mindent olvasott, de a leírtak alapján nem tudta eldönteni, melyik a jobb nekünk. Látni kellett volna. Az előző áruházak egyikében sem volt mód arra, hogy lássa működés közben a kivetítőket. (Az említett magyar műszaki áruházláncok mindegyikében mindig több különböző kivetítő zümmög egyfolytában, hogy össze lehessen hasonlítani.)
Ezután már nagyon kereste, hol bujkálnak az igazi műszaki nagyáruházak. Így legutóbb New York-ban találtunk két nagy műszaki áruházat (ezek sem áruházláncok). Ezek egyikében legalább fel voltak készülve arra, hogy igény szerint bemutathassanak egy-egy működő példányt, míg a másikban, a B&H-ban végre kérés nélkül is egymás mellett mentek a készülékek. Ráadásul itt találta meg a favorit kivetítőjét a legolcsóbban – utólag ellenőrizte, hogy a csak online kereskedéssel foglalkozó cégeknél is olcsóbban. Plusz a házhozszállítás ingyenes, így megrendeltük.
Egyébként az áruháznak egyedi hangulata volt: a méretes, zsúfolt, nyüzsgő áruház minden második eladójának és minden tizedik vásárlójának a fején kis fejfedő (kipa, sábeszdekli) volt. Ezt az áruházat bemutató kisfilmen is láthatjátok (bár ott jóval kisebb sűrűséggel): http://www.bhphotovideo.com/find/HelpCenter/NYSuperStore08.jsp
Ezek után értette Karesz, hogy a weboldalukat nézve miért találkozott péntek éjjel azzal az üzenettel, hogy vigyázat, szombat estig csak nézegetni lehet az árukat, megrendelni nem :-)
Egyébként általánosságban nem olcsóbbak a műszaki áruk itt, mint otthon. A notebook-ok általában kicsit olcsóbbak (20%-kal), csak egyes típusok (pl. Sony Vaio) sokkal olcsóbbak (40%-kal). Egyedül a kivetítők nagyon olcsók (a választott típus fél áron volt; a sokkal nagyobbaknál kisebb az árkülönbség).
 
Az én péntek 13-i programom egy Julia Child „komédia” volt – egy egyszemélyes előadás stílszerűen ebéddel összekötve.
 
The projector – 13th November 2009, Friday
 
Friday, the only technical gadget we wanted to buy has arrived: at the end, also Karesz “got” some “souvenir”. A projector was ordered.
Originally we thought that the U.S. has more electronics department store chains and cheaper products than Hungary. But it has not. It seems that the U.S. citizens are not so gadget-maniac than the Hungarians. In Hungary there are various specialized chains of huge electronics department stores like here the only one Best Buy. The RadioShack shops are small. Of course, also the hypermarkets (Walmart, Costco, Target) and office supplement department stores (i.e. Office Depot) sells electronics (as the similar Hungarian ones), and sometimes they really have good deals, but only eventual and narrow selection. Karesz has found a big computer store close to our neighborhood (Micro Center) – it is good, but the only one. For example, Karesz wanted to buy a projector. He has read a lot about the various technologies, but he needed to see the difference. In the previous stores there is no option to see them in operation. (In the mentioned Hungarian department store chains usually various projectors are in continuous operation.)
In New York City we have found 2 big electronics store (singles, not members of chains). They were so as we like it. The B&H had the best price, lower price then the online-only firms’. We ordered it from them.
The huge, crowded, beehive-like store has a unique feeling: its every second salesmen and every tenth customer have small headdresses (Jewish kippahs). You can see it (but with lower frequency) in the video show of the store: http://www.bhphotovideo.com/find/HelpCenter/NYSuperStore08.jsp
After this, we understood that during looking their website Friday night why did a message appear about that until Saturday evening we could only browse the products but not order them :-)
Usually the prices of the products are the same as in Hungary. The notebooks are a bit cheaper (20%), particular types are much cheaper (40%). Only the projectors are extraordinary cheap (the chosen product is half priced relative to home).
 
My Friday 13th program was a Julia Child comedy – it was a one (wo)man performance in our village center accompanied by lunch.

Szólj hozzá!

Címkék: kivetítő

Washington - 2009. november 12. csütörtök

2009.11.18. 01:52 Eva Borsos

Ma reggel a Gallaudet egyetemre vitt az élet, ami a siket és nagyothallók egyeteme. Már az is lenyűgöző, hogy egyáltalán van ilyen intézmény. Megtapasztalni pedig különösen érdekes volt. Minden terem ajtaja nyitva van és teljes a csend az intézményben, bár minden teremben óra van. A folyóson “beszélgető” emberek élénken mutogatnak és persze le sem veszik tekintetüket a beszélgetőtársukról.

Megnéztem a Botanikus kertet is, ahol éppen különböző természetes anyagokból a híres washingtoni épületek voltak felépítve (a Kapitóliumot láthatjátok a képen). Szintén megnéztem az Afrikai Művészeti Múzeumot, ami nagyon érdekes volt, majd este a UMBC-n részt vettem a 3 csésze tea című könyv szerzőjének előadásán. Nagyon szimpatikus ember, a képen a dedikálás pillanata.
 
Csütörtökön Karesz Anitával a Baltimore melletti Towson Egyetemen tartott előadást. Az egyetemnek kb. 24000 hallgatója van; a központi épülete 1915-ben épült historikus stílusban; így a Műegyetemhez hasonlíthatom. Vendéglátójuk, Jonathan Lazar a HCI szakmai közösség lelkes, aktív tagja. A hálózatépítő tevékenységére példa, hogy előző nap este eszébe jutott, hogy ez a nap a World Usability Day (A Használhatóság Világnapja), amikor a világ legkülönbözőbb helyein használhatósággal, szoftver-ergonómiával kapcsolatos programokat tartanak: hamar regisztráltak, és Kareszék előadása a világnap egyik hivatalos eseményévé lépett elő: http://www.worldusabilityday.org/en/lecture-about-use-physiological-data-usability-testing
 
Én pedig Joannal és Arttal a Nemzeti Galériát néztem meg. Joan művészettörténész és sok éve idegenvezet a Galériában ezért egy igazán különleges élmény volt megnézni az ő kedvenc műveit a múzeumban. Ebédelni is elvittek a „személyzeti étkezőbe” – ami az épület legszebb részén van, kilátással a mallra. A képen egy időszakos kiállítási darab látható – ami összeköti a két épületet a föld alatt.
 
Este egy újabb helyi specialitást próbáltunk ki a spagetti tököt. Ezt csak meg kell sütni vagy főzni egyben, majd egy villával kiszedni a belsejét, ami úgy jön ki, mint a spagetti. Lehet úgy enni, mint a tésztát valamilyen szósszal vagy köretként. Kicsit olyan az íze, mint a sütőtöknek és nagyon kalóriaszegény!
 
Washington DC. – 12th November 2009, Thursday
 
I have gotten to the Gallaudet University today, which is the university for deaf people. Each lecture room door is open and the building in totally quite, although there is a lecture in each room. Students “chatting” on the corridors are gesturing vividly and everybody is “keeping a close eye” on the other, who is “talking”. Really exciting experience.
 
Then I went to visit the Botanical Garden, where they have a small scale model of each important public building in the city made out of natural material. On the picture you can see the Capitol. I also visited the African Art Museum, what was really exciting.
In the evening I went to the UMBC to join a talk by the author of 3 cups of tea – you can see the moment of the autographing of the book on the picture.
 
Thursday Karesz and Anita presented a lecture at the Towson University, next to Baltimore. The Towson has cc. 24,000 students and a historic main building built in 1915, so it is a bit similar to the Budapest University of Technology and Economics. Their host, Jonathan Lazar is an ardent and active member of the HCI community. The previous day they realized that this is the World Usability Day, when usability and Human-Computer Interaction (HCI) events are held at various sites of the world. They registered the lecture as an official event of the World Usability Day: http://www.worldusabilityday.org/en/lecture-about-use-physiological-data-usability-testing
 
I went to visit the National Gallery with Joan and Art. Joan is an art historian and a docent in the museum for many years. It was a wonderful possibility to join her on a tour of her favorites. They also took me for lunch to the staff quarter – overlooking the mall. On the picture you can see a temporary artifact, which connect the two buildings of the gallery underground.  

Szólj hozzá!

Címkék: garden national dc gallery gallaudet botanical

Seattle - 2009. november 8. vasárnap

2009.11.12. 04:51 Eva Borsos

Ma reggel körülnéztünk Seattle belvárosában és elmentünk bevásárolni a piacra. Itt mindent lehet kapni, még magyar kolbászt is. A halkereskedők egész kis műsort kreálnak, a kiválasztott halat átdobják a pulton, majd becsomagolják és ismét átdobják, a kedves vevő irányába. Washington állam híres cseresznyetermelő vidék, egy cég remek szárított cseresznyét valamint csokoládéval bevont cseresznyét árul – amit meg is lehet kóstolni.
 
Délután 1-re Nancy és Rick érkezett meg, akik egy szicíliai főző túrán ismerkedtek meg Loralynnel és itt tartják a borkészleteiket. Washington állam körülbelül Magyarországgal azonos magasságban van és remek borokat készítenek.
Évente 2-szer eljönnek főzni és meginni a borkészletek egy részét.
Ezen a napon Nancy rákfasírtott készített – ami magasan a legjobb volt, amit eddig ettünk. Majd egy karfiollevest, amibe mogyoróvajat kevertünk. Ezt követte az én vörösboros sertéspörköltem nokedlivel. Kis kihívás volt nokedli szaggató nélkül, de remek lett. A család 100 éves macskája Boris ezt az egy fogást ette meg teljes egészében (természetesen ő is kapott mindenből egy falatot).
Majd jött Loralyn grúz kecskesajtos lepénye kövön sütve. Végül egy Helga által sütött német almás lepény. Ekkor már 10 óra volt és 4 üveg washingtoni bort sikerült befejezni. Az est fénypontja csak ekkor következett, ugyanis kinyitottuk Loralyn utolsó palackját a sok évvel ezelőtt beszerzett 5 puttonyos Tokaji Aszúból. Az üvegen még a szocialista címer volt és az évszám 1958!
Izgatottan vártuk, hogy vajon mi jön ki 51 év után a palackból. A színe nagyon mély borostyán volt és volt benne bőven üledék is, de az íze még mindig Tokaji volt.
Ilyen élményben sem hiszem, hogy még lesz részem, hogy egy 51 éves tokaji aszút kóstoljak Seattleben! Hétfőn ismét átrepültem a kontinensen és estére hazaérkeztem Baltimoreba.   
 
Seattle – 8th November, 2009 – Sunday
 
We went to downtown Seattle, and we did our shopping on the market. You can really buy everything on that market. Hungarian Sausage, chocolate covered dried cherries (one of the delicacies of Washington State. And of course the biggest show is the fish mongers, who are throwing the fish across the counters for wrapping and delivering it to the costumers.
By 1 pm we had Nancy and Rick coming to see us. Loralyn has met them on a cooking trip in Sicaly. They also store their wine here, so they come twice a year to cook and drink some of the wine stocks. Washington State is actually on the same latitude like Hungary, so the wines are quite nice there.
We started cooking and Nancy prepared the most delicious crab cakes I ever had. Then we had a cream of cauliflower soup, which was flavored with fresh hazelnut butter. Then my Hungarian pork stew (pörkölt) came along with some freshly made spratzels (it was a challenge without the spratzel maker – but it worked out fine.) The 100 year old cat of the family Boris finished every bit of his pörkölt. Of course he got a bit of everything we ate.
Then Loralyns Georgian flatbread came filled with goat cheese. The a German apple tart. By this time it was 10 pm and we finished 4 bottles of Washington wine. The highlight of the evening just approached. We were opening the last bottle of Loralyn Tokaj Aszú stock she picked up many years ago. It was 5 puttonyos, what is quite sweet. It had the old communist coat of arm on it and the date 1958! We were really excited to see what comes out of the bottle after 51 years. It had a dark amber color and it still tasted Tokaj Aszú! I do not think I will have a similar experience soon to taste a 51 year old Aszú in Washington State. On Monday I was flying back to the east coast again.

Szólj hozzá!

Címkék: seattle tokaji 1958

Oregon, Yakima - 2009. november 7. szombat

2009.11.12. 04:44 Eva Borsos

A szállodánk büszkén hirdette a gourmet reggelit, és a vendéglátóim rábeszéltek egy osztrigás spenótos rántottára. Hát nem biztos, hogy legközelebb is ezt választanám. Sétáltunk egyet a leghosszabb tengerparton, ahol láttunk egy bálna csontvázat. Majd elindultunk délnek, átkeltünk egy végtelennek tűnő hídon a Columbia folyón Oregon államba. Sajnos egész délelőtt esett – így Portlandet csak egy ködbe burkolt városként láttam. Majd a Columbia folyó kanyonjában haladtunk tovább – átkelve a Cascade hegységen – ami egy partközeli hegyvonulat. Az esőben is látványos volt. Végül elértük az egyik legnagyobb vízesést a Multnomah vízesést, ami több mint 300 méter magas. A szakadó esőben felrohantunk a kis hídhoz, ami félúton keresztezi a vízesést. Persze csuromvizesek lettünk. Délután átkeltünk a folyón egy gáton, ami eléggé elcsúnyított a tájat. Régen itt halásztak az indiánok a kis vízeséseken felugráló lazacra…

Elértük a Yakima Indiánok földjét, akik a korábbi területeik 1/10-ét tarthatták meg – persze a legterméketlenebb részét. Az eső is elállt és megnéztünk egy szuper kiállítást a Yakimákról, akik nem csak a saját hagyományaikat mutatták be, hanem a többi törzs nagy szabadságharcos hősét is. A Yakimák, akár csak a többi törzs legfontosabbnak a természettel való harmonikus együttélést tartotta.
Lassan ránk sötétedett és még át kellett kelnünk ismét a Cascade hegyvidéken. A hágón 1200 méter magasan komoly mennyiségű hó volt és a havas fenyők igazi karácsonyi hangulatot árasztottak még a sötétben is.
 
 
Oregon, Yakima – 7th November, 2009 – Saturday
 
Our hotel was announcing proudly their gourmet breakfast. My hosts suggested for me to taste the hangtown fries with oysters and spinach. It was not bad, but I might take something else the next time.
We went for a walk on the longest beach and see the skeleton of a whale. Then we crossed an endless bridge over the Columbia to Oregon. It was raining heavily all morning so we seen Portland covered in mist and fog. Then we crossed the Cascades and followed the Columbia gorge. It was impressive even in the rain. We stopped at the 620 feet high Multnomah waterfall. We hiked up halfway to the little bridge and we got soaking wet.
We crossed the river on a dam, which really ruined the landscape. It used to be a place where the Indians were catching the salmon which was jumping up on small cascades.
We reached the reservation of the Yakimas (of course they could keep the worst 10% of their former land). They have a really nice museum, which emphasizes how they lived in the nature and also shows the freedom fighters of other tribes. The rain stopped by then and as it was getting dark we still had to cross the Cascades once more. On the pass at 4000 feet there was a decent amount of snow, and the snow covered pine trees really had a very Christmassy feeling even in the dark.

Szólj hozzá!

Címkék: oregon long beach yakima

Long Beach - 2009. november 6. péntek

2009.11.11. 05:53 Eva Borsos

Ma korán keltünk és nekiindultunk délnyugat felé. Reggelire megálltunk egy remek reggeliző étteremben – ahol lenyűgöző választékot kínáltak. Amerikában a nagy reggeliknek megvan a hagyománya, de valahogy mi eddig elkerültük ezeket a remek reggeliző helyeket. A különböző tojásételeken kívül lehet itt enni különböző kolbászkákat és fasírtokat, reszelt sült krumplit, különböző palacsintákat, waffelt és még rengeteg mindent. A kávé természetesen végtelenített…
Az óceán közelében megálltunk megcsodálni a mérsékelt övi esőerdő egy darabját. A fék vastagon mohosak, rengeteg a páfrány, a fenyők olyanok a sok csüngő növénytől, mintha óriások lennének kitárt karokkal. Igazi élmény volt, főként, hogy a nap is kisütött.
 
Délután eljutottunk Long Beachre – a világ leghosszabb strandja – ahol nem sokan fürödnek – az óceán általában túl hideg és óriási hullámok vannak. A hosszú keskeny földnyelv mindkét oldalát körülöli a tenger. A földnyelv végén a Columbia folyó beleömlik a tengerbe – ami az egyik legnagyobb vízhozamú folyó az országban. A folyó két oldalán világítótornyok állnak és ez volt az a pont, ahol 1805-ben Lewis és Clark célba ért. Lewis és Clark két felfedező volt, akiket Jefferson elnök indított útnak, hogy megtalálják a Missuri és a Columbia folyó közötti összeköttetést. Az út 3 évig tartott és sok viszontagság után sikeres volt, ami nagyban elősegítette az Egyesült Államok terjeszkedését nyugat felé. Az útról egy remek kiállítás van a Columbia folyó torkolatánál.
 
Az éjszakát egy gyönyörű közel 100 éves kis szállodában töltöttük (Shelburn Inn). A tulajdonos 30 éve vezeti a szállodát. Igazi vendégszeretettel fogadnak mindenkit. Az étterem híres a helyi specialitásokról. Vörös áfonya – cranberry – amiről kiderült, hogy elárasztják és úgy nő.  A másik specialitás az osztriga. Ezt szintén majdnem sikerült teljesen kipusztítani végül japán osztrigával telepítették be az öblöt és most már újra van osztriga bőségesen. A környék tele van osztrigahéj hegyekkel!
Vacsorára előételként rántott osztrigát ettünk. Ez sokkal puhább, mint a kagyló – egy kicsit a velő állagára emlékeztet. Rántva egészen kellemes volt, de az osztriga nem egy olyan étel, amiből nagy mennyiségeket lehet enni.
Majd kacsát ettünk isteni rizottóval és csokoládétortát.
 
Long Beach – 6th November, 2009 – Friday
 
Today we started out very early and stopped for breakfast in one of these great breakfast places. Somehow we did not get into one of those so far, so I really enjoyed seeing the great choice of food and the endless coffee cups…
Then we were driving further to the South West and stopped in a temperate rain forest. It is really amazing to see all the moth on the trees. The big fur trees looked like giants with many hands. I really enjoyed seeing this, especially with the sunshine!
Then we reached Long Beach – supposedly the longest beach in the world. Not many people swim here, the Pacific Ocean is far too cold for that and the waves are very high as well. We visited the confluence of the Columbia River with the Ocean. This is one of the largest rivers of the West and this was the place where the explorers sent by President Jefferson – Lewis and Clark reach their aim. They followed the Missuri river and found the route to the Columbia and all the way to the west in 1805. This really speeded up the enlargement of the USA towards the west. About their adventures there is a wonderful exhibition at the end of the Columbia River.
 
We stayed in a 100 year old charming small hotel (Shelburn Inn) which is famous for serving local delicacies. Cranberries – which I learned are grown under water and oysters, which were also over fished but replaced by Japanese oysters. You can see all the empty shells in piles around the peninsula.For dinner we eat some breaded and pan fried oyster. It was really nice – I never had them before, and it is a kind of food you can not eat a whole lot of them. It is a little similar to clams but much softer then that. Then we had some duck with delicious risotto and some chocolate cake. What else can you do in a day…
 

Shellburn Inn and the (és a) Jaguar

Szólj hozzá!

Címkék: and clark lewis long beach

Seattle - 2009. november 5. csütörtök

2009.11.11. 05:42 Eva Borsos

 
English version is below…
 
Ma átrepültem a kontinens észak – nyugati végébe – Seattlebe (Washington állam). Salt Lake Cityben szálltam át (mintha csak hazamennék – itt a nyáron 2 éjszakát is eltöltöttünk). A Nagy Sóstó lenyűgöző volt felülről, nagyon színes (rózsaszín, zöld, fehér stb.) és nagyon nagy. A hegycsúcsokon már hó is van, de az ország nagy része még őszies hangulatú. Már el is felejtettem, hogy mennyire kevés fa van az ország közepén. A két partvidék meglehetősen zöld, de az ország közepe többségében nagyon száraz és alig van néhány fa még a hegyvidékeken is.
 
Seattleben Loralyn és férje Bill várt egy Jaguárban. Loralyn sok-sok évvel ezelőtt utazott velem egy gasztronómiai túrán. Majd pár éve meghívott Bécsbe pár napra, most pedig az otthonába, Washington államba.
Novemberben általában elég esős az időjárás Seattleben, és legnagyobb szerencsémre, amikor leszállt a gép szépen látszott a város. Egyik oldalról egy nagy tengeröböl határolja, a másik oldalon egy óriási tó. A város pedig igen hegy-völgyes nagy hegyekkel a háttérben. Kocsival körüljártuk az öblöt, útközben megálltunk egy díjnyertes francia pékségnél. Folyamatosan szitált az eső kivéve, amikor kiszálltunk fényképezni. Megtudtam, hogy a helyiek annyira hozzászoktak az esőhöz, hogy senki nem használ esernyőt.
Este egy német származású hölgy, Helga csatlakozott hozzánk, hogy tanácsot kérjen tőlem a jövő évi budapesti útjához. Egy kellemes hall étterembe mentünk, ahol megkóstoltuk a nyugati parti rák „fasírtot” és kétféle lazacot (ezüst és király lazac). Mindkettő Alaszkából való, mert a Washington környéki lazac, ami az indiánok egyik fő étele volt, majdnem teljesen le lett halászva az évek során. Szintén megkóstoltam a kagyló chowder-t, ez egy krémleves, különböző zöldségekkel. Ez is kifejezetten finom volt.
 
Seattle – 5th November, 2009 – Thursday
 
Today I flew across country to Seattle (Washington State). On my way I stopped in Salt Lake City and the Salt Lake was just amazing from above. It is extremely large and really colorful (rose, green, blue, white etc.)
We also got a great view over Seattle which is situated between a large bay and 2 lakes in a hilly area with high mountains behind.
 
At the airport Loralyn and Bill waited for me in a Jaguar. I met Loralyn many years ago on one of my food and wine trips and then she invited me to stay with her in Vienna and now to her home near Seattle.
 
I learned that at this time of the year it is raining most of the time in Seattle. People got used to it so much that they do not pay attention any more and do not use umbrellas. We started at an award winning French bakery than we drove around the bay. It did drizzle the whole time, except when we got out to take some pictures of the city.
 
In the evening a German lady – Helga – joined us for dinner to get some advice from me about her upcoming Hungarian trip. We went to a charming seafood restaurant. We tested the Pacific crab cake which was quite different then the one on the Atlantic coast. I also tasted the clam chowder, what was really delicious.  We also had two kinds of salmon (king and silver) from Alaska. The local Indians used to live on salmon, but the early settlers overfished, so not much left by now.
 
Indián totem oszlop a belvárosban / Indian Totem pole in the downtown

Szólj hozzá!

Címkék: seattle

New York - 2009. november 2. hétfő

2009.11.03. 04:42 Eva Borsos

  English version is below…

 
Egy hosszú hétvégére New Yorkba utaztunk. A szállást ezúttal egy itteni magyar hölgynél oldottuk meg. Helena Queensben lakik, és igen barátságos összegért fogad (főként magyar) vendégeket a vendégszobájában.
 
Pénteken megnéztünk a MOMA-t (Modern Művészeti Múzeum), ami péntek esténként ingyenesen látogatható. Iszonyú sokan voltak kíváncsiak az impresszionistákkal kezdődő múzeumra. Monet és rengeteg Picasso után következtek az igazi modernek. A kedvencünk a mellékelt kép volt.
 
 
Lenyűgöző, hogy ezt a képet el tudták adni a múzeumnak! Jól látjátok ez egy feketére festett négyzet alakú vászon!
 
A Fulbright jóvoltából egy esti kamarakoncerten voltunk a Brooklyn híd lábánál, kilátással Manhattanre egy erősen imbolygó bárkán. Nagyon kellemes volt a hangulat.
 
 
Halloween napján délelőtt a Frank Lloyd Wright által tervezett Guggenheim múzeumba mentünk. Remek épület, ahol a kiállítást csigavonalban lesétálva lehet megnézni – egy-két oldalcsigával. Most éppen Kandinsky életművét mutatták be – néhány impresszionista kép is volt azért.
A délutánt a MET-ben töltöttük. Ennek egy részét már megnéztük legutóbb. Most általában festményeket néztünk (impresszionisták, korábbi európai képek, Vermeer kiállítás, amerikai festők), szamuráj kiállítást, görög-római kori kiállítást és még sok mást.
Innen (85. utca) lesétáltunk a Halloween felvonulásra (20. utca) – jó kis séta volt, közben az eső is eleredt. A város tele volt jelmezes járókelőkkel. Néhány életkép ízelítőül alább.
 
 
Vasárnap együtt ebédeltünk két amerikai kollégával (Patrick és Yin-Chu) egy kínai étteremben.
Megnéztük a híres New York marathon végét a Central Parkban. A leggyorsabbak 2,5 óra alatt lefutották a mind az 5 városrészt érintő 42 kilométert. Mi a rajt után 6 órával értünk oda a cél közelébe, és akik akkor értek célba, teljesen átlagemberek voltak. Többen kerekesszékben tették meg a távot. Igazán nagy élmény volt látni a résztvevőket közel a célhoz. Még egy lenyűgöző kis magángyűjteménybe látogattunk el: Frick Gyűjtemény. A megagyűjtemények után felüdítő volt ez a nagyon jól összeválogatott és igen értékes kollekció (Vermeer, Rubens, stb.).
Az egyik legmodernebb múzeum, a Whitney Múzeum nem nyűgözött le minket – egy szürke ablaktalan betonkolosszus, amit egy földim, a pécsi születésű Breuer Marcel tervezett Bauhaus stílusban. Hát, nem ez a legjobb műve…
Este sétáltunk egyet a magyar negyedben (2. sugárút 78-85. utca közötti szakasza). Találtunk egy magyar hentest és egy cukrászda-éttermet. Itt voltak a legdrágábbak a sütik a városban (egy óriás szelet 6 dollár), de azért csak elcsábultunk egy gesztenyealagútra.
 
Hétfőn délelőtt találkoztunk Magyarország ENSZ nagykövetével, Bródi Gáborral. A követség épülete nem messze az ENSZ székházától egy gyönyörű és meglehetősen nagy épületben található. Utána még beugrottunk az Empire State Buildingbe a Magyar Turizmus kirendeltségre néhány prospektusért (a Magyar Bazárra készülve), majd irány a buszpályaudvar.
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
NYC – 2nd November, 2009 – Monday
 
We visited New York again for a long weekend. This time we stayed with a Hungarian lady Helena in Queens.
 
On Friday we went to see the MOMA (Museum of Modern Art), which is free of charge on Friday evenings. Therefore it was overrun by visitors. We started with impressionists (several Monet, Manet etc, then several paintings by Picasso till some really modern pieces. The most „outstanding” was the black square above (we were really impressed by the marketing ability of the artist who was able to sell this to the museum.)
In the evening thanks to Fulbright we went to a Chamber concert on a barge under the Brooklyn Bridge overlooking Manhattan. Very atmospheric.
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
On Halloween day we started at the Guggenheim Museum designed by Frank Lloyd Wright. Really impressive building – you can view the exhibition following a circular path down. This time the main exhibit was Kandinsky but in some side buildings there were some impressionists as well.
We spent the afternoon in the MET. We visited some parts during our last visit. Now we have seen mostly paintings and some Greek-Roman art and an exhibition on the Samurais.
From here (85th street) we walked down to see the Halloween Parade (20th street). Although it was raining most of the passers-bys had amazing customs on and the Parade was well attended as well.
 
On Sunday we had lunch with our colleagues – Patrick and Yin-Chu – in a local Chinese restaurant. Then we went to catch a few glimpse of the famous New York Marathon. The winner finished it in about 2.5 hours, when we got there (6 hours after the start) quite “normal” people finished it. Some actually did it in wheel chair. This was really encouraging to see.
The best exhibition we have seen was the Frick Collection. After the mega museums this small and well selected private museum was highly appreciated.
The most modern large museum – the Whitney Museum – did not impress us, but rather depressed us. It is overwhelmingly grey and concrete. It is hard to say this but this is not the best example of Marcel Breuer – who was born in my hometown Pécs and was one of the founders of Bauhaus.
This night we walked in the Hungarian Neighborhood (2nd Ave between 78-85th streets) and we visited a Hungarian butcher shop and a patisserie restaurant. We had a large piece of sweet chestnut cake – which was really delicious.
 
On Monday we met the ambassador of Hungary to the United Nations – Mr. Gábor Bródi. The Hungarian Mission is in a really nice building close to the headquarter of the UN. We also popped in to our National Tourist Board in the Empire State Building, then we headed back to Washington DC.

Szólj hozzá!

Címkék: halloween marathon new york museums

Washington - 2009. október 29. csütörtök

2009.11.03. 04:24 Eva Borsos

 
English version is below…
 
Szombaton Maritával bementem a Mallra, ahol megnéztük Julia Child konyháját. Úgy látom, otthon is már játsszák a Julie és Julia című filmet, amiben Julia Childot Meryl Streep alakítja. Ő itt egy igazi legenda, aki elhitette az amerikai háziasszonyokkal, hogy főzni mindenki tud, és hogy a francia konyha nem valami hókuszpókusz.  
Megnéztünk egy szuper fotókiállítást is: egy apa-fia fotóstúdió (Scurlock Studio), ahol közel 100 évig szinte minden középosztálybeli fekete washingtoni család megfordult. Gyönyörű fotók!
 
Vasárnap az Atlanti-óceánhoz kirándultunk Anitáékkal. Gyönyörű őszi nap volt, sok napsütéssel. Odafelé rövid megálló Eastonban. Assateague szigetét (3,5 óra autóval) minden amerikai gyerek ismeri egy híres gyerekkönyvből, ami a sziget vadlovairól szól. Az óceánt leglátványosabban Marita élvezte, aki legalább egy órát gyalogolt mezítláb a vízben. Majd megnéztük a homokdűnéket és a sziget által védett „lagúnák” vízivilágát. Majd megálltunk Ocean City-ben, ami elég kihalt volt így októberben. (Ez kb. olyan, mint Siófok a Balatonon – szállodák és vidámparkok sora). Anitáék elvittek mindannyiunkat rákot enni. Maryland specialitása a kék rák, amit addig párolnak, amíg piros lesz. Egy helyi fűszerkeveréket használnak hozzá (Old Bay Seasoning). Minden étteremnek megvan a saját receptje, de általában van benne paprika, babérlevél, bors, zellermag, mustármag, fahéj és még sok egyéb.
A rákevés egy kicsit olyan, mint a boncolás (gyengébb idegzetűek és gyomrúak hagyják ki ezt a bekezdést). Kalapáccsal(!) és sok munkával el kell távolítani a kemény páncélt, majd az összes belső szerveket, majd a fehér husika darabokat kiválogatni az apró szilánkszerű csontszerűségek közül. Hazafelé megálltunk Delaware államban, Lewes városkában.
 
Hétfőn Maritával megnéztem a Nemzeti Katedrálist, majd Kareszt elvittük a UMBC-re dolgozni, mi pedig sétáltunk egyet Baltimoreban, ahol felfedeztünk egy Katyn-i mészárlás emlékművét, és Marita elvitt ebédelni egy spanyol tapas bárba. Lazac és rák „pogácsát” ettünk, de a legfinomabb a saláta volt (friss spenót, datolyával, paradicsommal és kéksajtos öntettel). Este Maritát kiraktam a BWI reptéren, majd fölvettem Kareszt a UMBC-n.
 
Kedden vacsorázni mentünk Ingrid fiához és családjához. Alec a Washington Postnak ír, fő témája az egészségügyi reform; Rachel hazugságvizsgálattal foglalkozott a rendőrségen, és most otthon van a két elbűvölő kisfiukkal, Harryvel és Johnnal.
 
Szerdán megnéztem Dan Brown új könyvének egyik központi helyszínét, a Scottish Rite templomot – a szabad kőművesek egy része csatlakozik ehhez a szervezethez, és ez az ő itteni központjuk. Gyönyörű épület.
Majd Henry Kaufman előadásán voltam, aki a gazdasági válságról írt egy könyvet (1949-ben kezdte pályafutását, és többek között a FED-nél is dolgozott.)
 
Ma egy Afganisztánról szóló előadáson voltam, ahol a fő előadó Zbigniew Brzezinksi volt. A héten erről a régióról olvastam egy nagyszerű könyvet (3 csésze tea a címe). Egy hegymászóról szólt, aki a K2-t akarta megmászni, de nem sikerült neki. Lefelé jövet eltévedt, és az első faluban meglátta, hogy a gyerekek a jeges szélben a szabadban, földön ülve tanulnak Pakisztánban. Elkezdett adományokat gyűjteni (úgy hogy ő közben a kocsijában aludt, mert még albérletre se volt pénze), és végül sikerült több tucat iskolát építenie Pakisztánban és Afganisztánban, elsősorban lányoknak. Elképesztő történet!
Este a Fulbright tartott egy ismerkedő fogadást a külföldi és az amerikai fulbrightosoknak. Ennivaló nem sok volt, viszont korlátlan borfogyasztás, ami hamar megindította a csevegést. Egyetlen ismerős arcot láttunk: Brückner Hubát, aki a Magyar Fulbright Bizottság elnöke (a nyolcvanas évek, azaz a kezdetek óta). Nagy öröm és meglepetés volt őt itt újra látni.
 
Hogy a hétköznapi dolgokról is ejtsünk egy szót, Karesz a hét elején még egy kicsit betegeskedett – torokgyulladással, egy kis lázzal, sok köhögéssel és orrfújással. Ennek ellenére jól haladnak a kísérletei. Én pedig nagy teljesítményt értem el a tetőtéri edzőteremben: először futottam le egyhuzamban 5 kilométert! Ha tovább maradnánk ebben az országban, még egy év és indulhatnék a marathonon! 
 
 
 
Washington D.C. – 29th October, 2009 – Thursday
 
On Saturday Marita and I went down to the Mall, where we admired the kitchen of Julia Child, and enjoyed the videos showing here early cooking programs and interviews with her. We also seen a wonderful photo exhibit about middle classed black families in Washington in the 20th century. A father and son photo studio (Scurlock Studi) took these beautiful portrait photos in most of the 20th century.  
 
On Sunday we drove to the Atlantic Ocean (3.5 hours drive). It was a beautiful sunny day. We stopped in Easton and then on the Assateague Island. The Ocean was highly appreciated by Marita who walked about 1 hour barefoot in the ocean. We explored the wetlands and the sand dunes and spotted some of the wild horses as well. Then Anita, István and Katica invited us for a big crab feast in Ocean City (what was really quiet at this time of the year).
Maryland is famous for the Blue Crab which is prepared with the Old Bay Seasoning here. Each restaurant has its own recipe, but what is usually has in it is bay leaves, paprika, celery seeds, mustard, cinnamon, etc.
To eat crab is like a dissection. (You should not read the rest of this paragraph if you do not want all these details.) So first they steam the crab until it turns to red. Then you get a little wooden hammer to open the shell on the legs and claws. Then you open up the shell and take away all the inner parts, until you reach the white meat. You still need to separate that from the tiny flaky “bones”. Lots of work, but it is really yummy.   
On the way home we stopped in the charming Lewes, Delaware as well.
 
On Monday Marita and I went to see the National Cathedral. We dropped off my husband at his university and we went for a walk in Baltimore. We discovered a monument of the Katyn Massacare (Poland) in the downtown. Marita took me for lunch to a Spanish tapas bar. We had some crab cake and salmon cake but the best was the salad (fresh spinach with tomato, dates and blue cheese dressing).
 
On Tuesday we visited the son of Ingrid. Alec writes for the Washington Post, he covers health care issues now. Rachel worked for the police earlier in Baltimore in some of the toughest cases. Now she is at home with their two cute and bright boys (Harry and John).
 
On Wednesday I went to visit one of the main locations of Dan Brown: The lost symbols, the Temple of Scottish Rite. Only some of the Freemasons actually join the Scottish Rite and this is their center. It is a really beautiful building with the first public library in DC in it. Then I went to hear the presentation of Mr. Henry Kaufman on the reasons and outcomes of the recent crises. He started to work in 1949 and he worked among others for the FED.
 
Today I went to a presentation on Afghanistan, where the keynote speaker was Mr. Zbigniew Brzezinksi. This week I am reading the book Three Cups of Tea, what I can recommend to all of you. It is about a mountaineer, who tried to reach K2, but did not succeed. On his way down he got lost and found a small village where children were sitting on the ground outside studying in the cold. This struck him so much that he started to collect money to build a school. (He was very poor himself – he lived in his car for a year to save money). By now he has built several dozens of schools in Afghanistan and Pakistan mostly for girls. Really amazing story, what one person can do.  
In the evening we went to a welcome reception of the Fulbright for American and foreign scholars. There was not much food, but unlimited wine consumption, so the discussions started really rapidly. In the crowd we have seen one familiar face, Mr. Huba Brückner, the president of the Hungarian Fulbright Committee. We did not know he was in Washington, so it was a great surprise to see him again.
 
Some everyday news from us: Karesz was not feeling well this week. He had some high temperature, coughing, etc. Still his research is going on with full speed.
I also reached a big aim in the rooftop gym. I run first time in my life the 5K (this is 5 kilometer, equals 3.1 miles). If I would stay for a year in this country I could train for the Marathon:- )
 

Szólj hozzá!

Címkék: temple child julia easton scottish rite marita lewes

Washington - 2009. október 23. péntek

2009.10.25. 03:24 Eva Borsos

English version is below…

 
A hét egyik kiemelkedő eseménye Marton Kati új könyvének bemutatója volt. Az új könyv (Enemies of the people – A nép ellenségei) a saját családjának történetét meséli el. A szülei nemzetközi hírügynökségek tudósítói voltak Budapesten az 50-es években, és 56-ban sikerült elhagyniuk az országot. Kati végigolvasta az ÁVO és ÁVH dokumentumokat, amiből kiderült, hogy még a háztartási alkalmazottjuk is megfigyelte őket. Majd miután kijutottak az USA-ba, ide is küldtek utánuk egy ügynököt, sőt a CIA is megfigyelte a családot. A bemutatón megjelent a magyar nagykövet, ami nagyon kedves gesztus volt tőle; és ott volt a férje, Richard Holbrooke is, aki a balkáni béketervet kidolgozta. Kicsit „húzódozott”, hogy dedikálja nekem ő is a könyvet, végül úgy írta alá, hogy Kati férje:- )
A rendezvényen végre találkoztam fiatal magyarokkal is. Az eddigi rendezvényeken főleg az idősebb generáció képviseltette magát. Kiderült, hogy van egy kis lelkes csoport, akik járnak magyar órára rendszeresen. Sokan közülük otthon egyáltalán nem tanultak magyarul, mert csak az egyik szülő magyar, mégis fontosnak érezték, hogy megtanuljanak. Az egyik srác semmit nem tudott magyarul, így elment angolt tanítani Magyarországra, ahol csinált angol nyelvű műsort a Radio Brigde-nek pár évig.
Pont ezen az estén volt a havi rendes összejövetele a magyar fiataloknak egy közeli klubban, úgyhogy oda is elcipeltek magukkal. Jó volt ennyi magyar kötődésű fiatalt látni együtt.
 
22-én a követségi fogadásra voltunk hivatalosak. A vacsora ismét isteni volt. Németh Zsolt is mondott beszédet, valamint a cleveland-i tiszteletbeli magyar konzul is, aki szabadságharcos volt. Nagyon sok katonai egyenruhás vendég volt a legkülönbözőbb nemzetek uniformisában, és általában is rengetegen voltak. Talán a legkellemesebb meglepetés a fotókiállítás volt, egy fotós (James P. Blair), aki a National Geographicnak is fotózott, 56-ban elment Ausztriába és végigkísért egy csoport menekültet, amíg megérkeztek Amerikába.
A fogadás után még elhoztuk Maritát a baltimore-i reptérről, aki velünk tölt néhány napot.
 
A héten Karesz kicsit betegeskedett, úgyhogy megismerkedtünk a helyi patikai kínálattal. Itt minden nagyobb közért és a drogéria lánc (CVS) egyben patikaként is működik. Van egy patikai ablak, ahol recepteket lehet kiváltani – de rengeteg gyógyszer van kint a polcon, amit bárki szabadon kiválaszthat és vihet.
 
Pénteken (23-án) Karesz – bár még szörnyen nézett ki – konferenciára ment a washingtoni Amerikai Katolikus Egyetemre (Catholic University of America): HCIR 2009 – Annual Workshop on Human-Computer Interaction and Information Retrieval; http://cuaslis.org/hcir2009/
A vitaindító előadó és általában a közösség lelke Ben Shneiderman volt. A nem ergonómia-szakmabeli olvasók számára: Ben már a hetvenes évek végén a számítástechnika emberi tényezőivel foglalkozott; és már a nyolcvanas években ember-számítógép interakcióval foglalkozó intézményt hozott létre a Marylandi Egyetemen; http://www.cs.umd.edu/~ben/
A vitaindító előadáson kívül csak két panel (előadások + a kérdések közös megválaszolása) és két előadások nélküli vita-beszélgetés-fórum blokk volt, így a többség publikációja csak poszter volt, amikhez egy-egy négyoldalas cikk jelent meg a konferenciakötetben: http://cuaslis.org/hcir2009/HCIR2009.pdf
(Anita és Karesz az aktuális kutatásuk előzetes tervéről írt.)
 
Este ismét a Kossuth Házba mentem Maritával egy dokumentumfilm-vetítésre: A lyukas zászló. Szuper film, amit Los angelesi magyarok készítettek eredeti filmanyag felhasználásával. Az interjúk nagyon széles körből merítenek (amerikaiak, magyarok, oroszok, párttagok, AVO-sok és természetesen forradalmárok.) Érdemes megnézni, ha még nem láttátok.
 
Washington D.C. – 23th October, 2009 – Friday
 
One of the highlights of this week was the book event of Kati Marton – the Hungarian born journalist. The new book – “Enemies of the people” – follows the story of her family. The parents were reporters from Hungary in the 50’s to AP and UPI and they could leave the country in 1956. Kati went through all the documents of the secrete police and she learned that even her nanny was an agent. Once they reached America, the Hungarian Secret Police sent an agent after them, and also CIA was following the family very closely. The new Hungarian ambassador was honoring the event with his presence. Also Kati’s husband Mr. Richard Holbrooke was there – the creator of Balkan peace concept – so I asked him if he would sign my book as well. He hesitated a little, then he signed “regards from the husband of Kati Marton” what was quite nice way of recognizing her wife.
On this event I also met some young Hungarians, so far mostly the older generation joined the events. One of them had a Hungarian father and American mother, so did not learn Hungarian in his childhood. He felt the need for it, so he went to teach English in Hungary and he also run an English language radio program in Budapest for a few years. Here in Washington they attend Hungarian classes.
This was the night when once a months young Hungarians are meeting in a local club – so they “dragged” me along. It was great to see so many young Hungarians who still feel close to their background.
 
On 22nd we attended the reception of the Hungarian Ambassador. Mr. Zsolt Németh (the head of the Foreign Affairs Committee of the Hungarian Parliament, and the foreign policy expert of the main opposition party) also gave a speech. One of the former freedom fighter, the honorary consul in Cleveland also gave a speech. There were many colorful military uniforms from various countries present and the food was great again. The highlight of the evening was the photo exhibition. A photographer of the National Geographic (Mr. James P. Blair) went to Austria in 1956 and escorted a group of refugees all the way to the USA.
After the reception we picked up our friend Marita at BWI, who spends a few days with us.
 
Friday, Karesz went to a conference hosted by the Catholic University of America in Washington, DC – in spite of he looked terrible yet (since Monday he is having a cold and did not recovered fully yet). HCIR 2009: Annual Workshop on Human-Computer Interaction and Information Retrieval; http://cuaslis.org/hcir2009/
The keynote speaker (and the soul of the community) was Ben Shneiderman; http://www.cs.umd.edu/~ben/
The publication of Anita and Karesz can be read in the proceedings: http://cuaslis.org/hcir2009/HCIR2009.pdf
 
On the 23rd Marita and I went to the Kossuth House again to see a documentary: Thorn from the flag. Excellent film done by Hungarians in Los Angeles with original films and photos from the 50’s interviewing people from different sides and different countries.

Szólj hozzá!

Címkék: the flag of people thorn kati from enemies marton:

Washington - 2009. október 20. kedd

2009.10.23. 16:00 Eva Borsos

English version is below…

 
Az elmúlt néhány nap a politika jegyében telt – ráhangolódva már az október 23-i ünnepségsorozatra. Pénteken egy komoly konferencia volt a SAIS-ben – már szerintem azt hiszik, hallgatójuk vagyok, hogy minden előadáson ott vagyok. Eddig ez volt a legszuperebb. Összesen 15 előadó beszélt – mind igazi nagy nevek, és a hallgatóság nagy része is korábbi nagykövetekből és egyetemi professzorokból tevődött össze. A téma, hogy a 29 ex-szocialista országban az elmúlt években a demokrácia „visszafejlődött”. Azt boncolgatták, hogy mi lehet az ok, és az USÁ-nak milyen politikát kellene folytatnia a térségben. Akit érdekelnek a részletek az alábbi linken elolvashatja a programot és rengeteg háttéranyagot is találhat.
Megkérdeztem a kávé felett Charles Gátitól, hogy mit szól az új budapesti nagykövetjelölthöz (Eleni Tsakopoulos – gazdag ingatlankereskedő leánya, aki Hillary Clinton kampányát támogatta az utolsó percig óriási összegekkel). Azt mondta, hogy nem ismeri személyesen, de állítólag nagyon lelkes ember hírében áll, és persze nem örül, mert megint nem egy professzionális diplomatát kaptunk – ami azt jelenti, hogy nem vagyunk túl „fontosak” pillanatnyilag.
 
Egy remek jazz koncerten is voltam: http://www.projectnatale.com/
Kicsit illúzióromboló volt, hogy az átlagéletkor olyan 80 körül volt és többen az egyórás koncert felénél megindultak hazafelé – a gurulós járókeretekkel.
 
Aztán a Nemzeti Portré Múzeumot is meglátogattam. Nem a kedvencem, bár volt néhány érdekes kép.
 
Anita, István és Katica nagy bulit szervezett az egyetemi kollégáknak. Kb. 15 féle remek ételt készítettek, többek között volt aszalt szilvás csirkemáj baconben, amire már nagyon vágyakoztunk (itt csirkemájat még üzletben nem láttunk – nyilván árulják valahol, de még nem találtuk meg, hol). Én a saját kedvenc sütimet sütöttem a bulira – Rigó Jancsit. Mit kiderült, ez is egy nagyon könnyű recept.
 
Tegnap este a követségen játszott egy nagyreményű – nemzetközileg már híres – zongorista, György Ádám. Ismert dallamokra improvizált, és azért amikor a koncert végén, programon kívül elkezdte játszani az „Elindultam szép hazámból…” kezdetű dalt, akkor sokunknak megindultak a könnyei. A koncert volt az első „tömeges” bemutatkozása az új nagykövetnek, Szombati Bélának. Ő profi diplomata, itt Washingtonban volt 20 évvel ezelőtt kulturális attasé, majd nagykövet Londonban és Párizsban, és ő az egyik olyan diplomata, akit mindkét oldal elismer, azaz lehet, hogy nem váltják le a választások után. Beszélgettünk vele pár percet négyszemközt is és lenyűgöző a dinamizmusa és a tudása. Végre egy olyan „politikus”, akiről az volt az érzésem, hogy értem, miért van ebben a pozícióban. Az új követségi séffel is megismerkedtünk – Merényi Viktor. Ez egy különösen fontos pozíció – mint megtudtuk, a korábbi séf (akinek szerződtetéséhez ragaszkodott az előző nagykövet) Kovács Lázár volt, az RTL Klub sztárséfje. Elég vegyes vélemények vannak a működéséről, és amint az interneten láttam, most éppen nincs is állása odahaza.
Az új séf viszont nagyon visszafogott, szerény srác, aki többek között a New York Palota éttermét nyitotta. A polgári magyar konyha híve – azaz a kevésbé tipikus és könnyebb magyar ételeket preferálja. Hallottuk is néhány oldalról, hogy hol van a paprikás csirke… Hát nem könnyű döntés, hogy mit is kell adni egy ilyen fogadáson.
Estére Karesz alaposan megfázott, pár napig otthon kell kúrálnia magát.
 
Végül ma este a Kossuth házban Németh Zsolt előadásán voltam – ő is egészen szimpatikus volt személyesen. Érdekes volt a külügyi politika fideszes koncepcióját hallani a valószínűleg leendő külügyminiszterünktől. A Kossuth ház egyik munkatársa, akivel szintén most kerültem „munkakapcsolatba”, a Magyar Rádió új washingtoni tudósítója – Fehérvári Petra. Ha halljátok a rádióban, akkor majd talán eszetekbe jutunk – nagyon helyes fiatal hölgy.
 
Csupa pozitív élmény az elmúlt néhány napban! Csak nem túl fotogének ezek az események, de a jövő héten majd pótoljuk a fotókat.
 
 
Washington D.C. – 20th October, 2009 – Tuesday
 
This week was about politics in my life – us a preparation for our upcoming national holiday (23rd October when we commemorate 1956 revolution and also the 20th anniversary of declaration of the Hungarian Republic.)
I am attending more and more of the lectures of SAIS (Johns Hopkins International Studies Institute). The best event so far took place this week, when they had 15 speakers – really great ones and even the audience was formed by mostly former ambassadors and university professors. The subject was, whether the 29 ex-socialist European countries are turning back from Democracy, and how the USA should act in that part of the world. If you are interested you can read the background papers on the following link:
Professor Charles Gati was one of the speakers, so I asked him in the coffee break about the rumored new US ambassador to Hungary (Ms. Eleni Tsakopoulos – the daughter of a wealthy real estate dealer, who supported the campaign of Hillary Clinton till the very last minute.) Mr. Gati said she supposed to be very enthusiastic, what is good, but she is again not a career diplomat (not a professional) but rather someone who is getting this as an honor.  
 
I went to a great Jazz concert in our village center – what was really outstanding. http://www.projectnatale.com/ It was a little off-putting that the average age being around 80 most of the people started to leave halfway through the one hour concert – their bedtime just happened to be at 8.15 :- ).
 
I also visited the National Portrait Museum – it is not my favorite so far, but there were some nice paintings.
 
Then we had a big dinner party at the house of Anita, István and Katica for some colleagues from the university. They prepared about 15 kinds of food, all delicious. For us the best was the chicken liver with dried plums and bacon – I know for most of you this does not sounds very appealing but it is really delicious and so far we did not discover where to buy chicken liver in this country. I prepared my favorite desert for the party – Rigó Jancsi – what is a chocolate and whipped cream combination – I am sure most of you would have liked that one:- )
 
We also participated on the piano recital of Ádám György a talented young musician, who has played in the Carnegie Hall already. He was improvising for familiar tunes and at the end of the program (not listed) he started to play a Hungarian folk song (“When I have started out from my beautiful country…”) I think most of us had some tears in our eyes.
The event was also the first larger introduction to our new ambassador Béla Szombati, who is a career diplomat. He worked here as a cultural attaché 20 years ago, then he was an ambassador in Paris and London. He is very energetic and extremely smart – we had a chance to talk to him in person as well. Very impressive. We also met the new chef Mr. Viktor Merényi. We learned that the chefs are generally selected by the ambassador. The previous one was a celebrity who had a program on the television, so was more of a showman then a chef. Now he returned to Hungary and has no job actually. This young gentleman is very modest and has managed the kitchen of several 5 star hotels in Budapest. His aim is to introduce the more elegant Hungarian cuisine here, that there are other things beyond paprika. Everything was delicious, but I have heard the question coming from all sides where is the chicken paprikas? So it is not easy to do something different, then what is expected… 
 
Tonight I went to Kossuth House to hear the foreign policy expert of the Hungarian opposition party – Fidesz Mr. Zsolt Németh. He has a good chance to become the Secretary of State next year. He was again a quite remarkable politician. This week actually started to change my opinion on Hungarian politicians – I still not have the utmost faith in them, but at least I have seen a little bit of hope here and there. The organizer of Kossuth House happened to be the new reporter to the Hungarian Radio from Washington, charming young lady – again some new beginning there.
 
Sorry no photo this time, I promise to take some next week – these events were just not so photogenic.

Szólj hozzá!

Címkék: györgy béla ház kossuth ádám szombati

Annapolis, Great Falls, D.C. - 2009. október 14. szerda

2009.10.15. 00:58 Eva Borsos

English version is below…
 
Szombaton délelőtt látogattuk meg a nemzeti katedrálist, a részletekről már olvashattatok az előző bejegyzésben.
Utána egy vietnámi bevásárlóközpontba mentünk –a Lonely Planet ezt ajánlotta legnagyobb ázsiai bevásárlóközpontként. Rajtunk kívül kb. másik 10 nem-vietnamival találkoztunk. A termékek 75 %-áról nem tudtuk, hogy mit rejthet a csomagolás. Érdekes élmény volt.
Majd irány Annapolis, ami egy tengerparti, többszázéves kisváros, katonai akadémiájáról is híres, és Maryland állam fővárosa is egyben. Ez az egyik legkellemesebb hangulatú kisváros, amiben eddig jártunk. Végre megkóstoltuk a híres marylandi kék rákot, rák-pogácsa formájában. Fincsi volt.
 
Vasárnap vendégeink jöttek: Mona és unokája, Shelby. Délután elvittük őket a Potomac folyó Nagy Vízeséséhez, ahol még mi sem jártunk. Elképesztő sziklák között vágja át magát a folyó. Vadvízi kajakosokat is láttunk, és találkoztunk Joannal és Arttal – ők azok a barátaink, akik itt laknak a közelben.
 
Mona megmutatta a Kindle-jét, ez most az egyik legnagyobb sláger itt. Azok kedvéért, akik nem naprakészek a technikai kütyükben: ez egy könyvolvasó eszköz. Egy vékony, képernyős eszköz, amire rengeteg könyvet le lehet tölteni, némelyiket ingyen, a többséget a hagyományos könyv árának feléért-harmadáért. A legtöbb napilap és magazin is letölthető. Ez az Amazon saját terméke, és most a legújabb generációt olyan 50 000 Ft körül árulják. A fő konkurense a Sony Reader, a Google-lal a háttérben, és van még sok kisebb konkurense is. Az biztos, hogy így sokkal könnyebb lenne hazavinni azt a rengeteg könyvet, amit szeretnék hazavinni.
 
Hétfő Colombus napja volt (ezen a napon fedezte fel Amerikát, ami nemzeti ünnep, de azért az egyetemen voltak órák). Délután a Nemzeti Építészeti Múzeumba látogattunk el. Az épület kolosszális, ahogy láthatjátok a képeken; a kiállítások érdektelenek.
Zárás előtt még a Nemzeti Levéltárat is megnéztük, ahol hosszú sorok kígyóztak a Függetlenségi Nyilatkozat és az Alkotmány eredeti 1700-as évek végéről származó példányai előtt. Mellette egy sarokban – mintegy mellesleg – szintén ki volt állítva a Magna Carta egy 1297-es példánya is. Ott rajtunk kívül még egy ember állt meg. No comment.
 
Kedden Washington-környéki barátaink, Ági és Ron jött hozzánk vacsorázni.
 
Annapolis, Great Falls, D.C. – 14th October, 2009 - Wednesday
 
On Saturday we visited the National Cathedral, you could read about the details at the previous day. Then we visited a Vietnamese Mall, my husband found it in Lonely Planet. There were maybe 10 other non-Vietnamese visitors and it was mostly restaurants and one grocery shop, where 75 % of the products were non identifiable for us. It was an exciting experience.
Then we headed for Annapolis, capital of Maryland and one of the most charming small town in the area. There was a boat show taking place so the bay was fenced from us, but we had our first crab cake experience and we quite liked it.
 
On Sunday Mona and her granddaughter Shelby came to stay with us. We visited the Great Falls on the Potomac, what is truly amazing as the river cut its way through the rocky landscape. We also saw some wild water kayaks.
Mona showed us her Kindle. We are really tempted by it, it would be much easier to take home all the books I would like to have – but I am sure the price will drop soon, so I think we wait a little bit with this purchase.
  
 
 
On Monday (Colombus Day) – which was surprisingly a regular day at the university – we went to visit the National Building Museum. Very impressive building but the exhibitions were so-so, whereas the gift shop was really impressive. We also visited the National Archives, where long lines were waiting to catch a glimpse of the original 18th century copy of the Declaration of Independence and Constitution. In a corner nearby the 13th century Magna Carta was also exhibited there was one other people apart from us, who went to see that…
 
On Tuesday night our friends Agi és Ron came to see us for dinner.

Szólj hozzá!

Címkék: great falls annapolis

Dan Brown: The lost symbol - 2009. október 11. vasárnap

2009.10.13. 17:54 Eva Borsos

English version is below…

 
Nem tudom, otthon már beindult-e a Dan Brown láz – a magyar nyelvű kiadásra még várni kell egy kicsit. Itt rekordot döntött az első napon eladott könyvek száma, az Amazonon elő lehetett jegyezni a bolti ár 60%-áért, és több bevásárlóközpont is csökkentett áron kínálja a könyvet, ezzel csábítva be a vásárlókat. Én is megkaptam, mint szülinapi ajándék, és dupla izgalommal olvastam, mivel a könyv helyszíne Washington. A főszereplő változatlan, és a történet nagyon fordulatos, erről nem is mondok semmit, nehogy eláruljak bármit is a „nagy titkokból”. Miközben kiolvastam a könyvet, végigjártam néhány helyszínt, ahol a könyv bonyolódik (néhány helyszín itt van a közelünkben, és némi földrajzi tévedést is sikerült felfedeznem, de összességében nagyon pontosak a leírások).
Az alábbiakban küldök néhány fotót ízelítőül a rajongóknak:
 
 
Dan Brown: The lost symbol - 2009. October 11. Sunday
 
If there is any Dan Brown fan among you, than this is for you. I have read all of his books, and although this is quite similar to the last 2 – I feel in a way that I might not read any more – but is was just really fun to read it when I am here in Washington where the book is set. So while I was reading it, I could go and see places where things were happening. Some events took place in our neighborhood, so I actually discovered some slight geographical mistakes – but all in all the descriptions are really good. I am not going to give away any of the story – so if you want to read it you can get all the surprises. Here are some photos for you:

 

 

A skót szabadköművesek könyvtára és múzeuma. Ezt még majd belülről is megnézem hamarosan, mert látogatható.

 

Temple of Scottish Rite - near us - it is possible to visit - so I will go and see it sometimes...

 

 

 

 

 

 

 

 

A Nemzeti Katedrális, ami a 20. század elején épült és az egyik legnagyobb a világon. Protestáns katedrális, iskolákkal és gyülekező helyekkel valamint egy óriási mélygarázzsal. A homlokzaton minden egyes vízköpő egyedi - az egyik Darth Vader-t formázza - mint fő gonosz.

 

The National Cathedral is in our neighborhood - which was built in the begining of the 20th century and one of the largest in the world. There are schools and great giftshops in the complex. Each gargoyle is an individual design - one of them is Darth Vader himself symbolizing the evil.

 

 

A "Szabadság Plaza" a város közepén van, ahol egy térkép mutatja be a város alaprajzának egyediségét. Az előtérben a Kapitólium látható.

 

Freedom Plaza is in the center of town, and it shows the unique design of the city. In the forground there is the Capitol.

 

 

Természetesen helyszín még a Washinton emlékmű és maga a Kapitólium is - sok más hellyel egyetemben. Ezekről már tettünk fel képeket és még készülünk őket belülről is megnézni.

Of course events take place in the Capitol and the Washington Monument is also involved. We had some photoes of those already and we will have some interiour photos later on.

Szólj hozzá!

Címkék: lost dan symbol brown:

Washington DC - 2009. október 9. péntek

2009.10.11. 18:37 Eva Borsos

 

 
 English version is below…
 
A héten sikerült eljutnom az Indián Múzeumba. A kiállítás nekem nem volt teljes, de az épület nagyon érdekes – egy indián építész tervezte. Most olvasok egy könyvet egy Sziú indián nő életéről, aki az 50-es években született. Elképesztő, hogy milyen lehetetlen helyzetben élték mindennapjaikat az indiánok, a mi cigányproblémánk ehhez képest egyszerű ügynek tűnik. Semmi esélyük nem volt munkát kapni, és a feketékhez hasonlóan még bizonyos épületekbe sem léphettek be. Ezt egymás mellé tenni azzal a ténnyel, hogy Amerika első fekete elnöke a héten elnyerte a béke Nobel díjat, fél évszázad alatt elég nagy lépés...
 
Egy kicsit vidámabb téma, hogy az állatkertet is sikerült bejárni – egy különösen meleg napon. (Ez már errefelé is ritka, de a héten volt egy ilyen). A pandák a legfőbb büszkeségük (van egy 4 éves gyerekpanda is), a többi rész viszont átépítés alatt áll, azaz sok gyaloglás után viszonylag kevés állatot láttam.
 
Szintén voltam egy előadáson, amit a Fehér Ház „főnöke” tartott. Nehéz pontosan magyarra fordítani a beosztását („usher”), de tulajdonképpen ő működtette a házat – irányította a 92 fős állandó személyzetet és gondoskodott 7 elnök kényelméről 37 éven át. Lenyűgöző életpálya. Sok apró érdekességet mesélt – csak pozitív dolgokat. Kedvenc főnöke az idősebb George Bush volt. A legmegdöbbentőbb történet az volt, amikor a 2001-es eseményekről mesélt. Aznap estére az egész szenátus hivatalos volt a Fehér Ház kertjébe – az ott dolgozók meg voltak győződve róla, hogy a negyedik eltérített repülő nem a Kapitóliumba, hanem a Fehér Házba ment volna, lefejezve ezzel az egész politikai elitet. (Két repülő a New York-i World Trade Centert rombolta le, a harmadik a Washington melletti Pentagonba csapódott. A negyedik a hivatalos álláspont szerint valószínűleg a washingtoni Kapitóliumot vette célbe, de útközben lezuhant – talán lelőtték, de ezt nem vallották be.)
 
A héten megtartottam első Magyarországról szóló előadásomat is a Meridian nevű, nemzetközi diplomáciával foglalkozó szervezet közvetítésével. Egy általános iskolában – egészen közel hozzánk - 30 gyerek figyelt csillogó szemmel. Kaptak egy kis pogácsát, meghallgattak egy Mátyás királyos mesét és kipróbálhatták a Rubik kockát.
 
Karesz megtartotta bemutatkozó előadását a híresebbik Marylandi Egyetemen, a Washington melletti College Park-ban.
 
 
Washington D.C. - 9th October, 2009 – Friday
 
I visited the Indian Museum this week. I really liked the building designed by an Indian architect. About the content of the museum I was a little disappointed. I am reading a book (Lakota Woman) what tells the story of a Sioux woman born in the 50’s in South Dakota. It is unimaginable how hard there life was. It was nearly impossible to get any kind of job for them, they were beaten all the time. Similarly to black people they could not enter certain buildings. It is amazing to put this next to the fact that only 50 years later Obama receives a Nobel peace prize! Congratulation to you all on this!
 
On a happier tune, I also visited the Zoo, relatively small and most is under construction, but the Pandas are really cute (there is a 4 year old „baby” panda as well.)
I also went on a fun lecture delivered by the former chief usher of the White House (Mr. Gary Waters). He worked there for 37 years and served 7 presidents. His “favorite boss” was Mr. George Bush the elder. He was telling amazing stories about his job (making to feel the first family at home and supervising 92 people working for them). The most amazing was that for the evening of 9/11 all the senate members were invited for a party to the garden of the White House. So they were sure the 4th plan was not planning to hit the Capitol but the White House – executing the political elite of the USA.  
 
I had my first presentation on Hungary, through an organization called Meridian (working in international diplomacy.)  It was an elementary school in the neighborhood and 30 kids listened eagerly about King Matthias, Budapest, tried the Rubic cube, and tasted some pogácsa.
 
Karesz had his next presentation on the „more famous” Maryland University in College Park.

Szólj hozzá!

Címkék: house white meridian indians

Philadelphia - 2009. szeptember 27. vasárnap

2009.10.01. 23:27 Eva Borsos

English version is below…

 
Pénteken délután Philadelphiába utaztunk, hogy a hétvégét Markkal és Carollal töltsük. Útközben megálltunk New Castle városkában, ami olyan, mintha a 17. században megállt volna az idő. Az utcákon megőrizték a kavicsburkolatot és a járda faragott szegélyköveit. Az apró házak egy nagy közös zöld területet vesznek körül, középen a templommal és a temetővel, amiben 17. századi síremlékeket is látni. Turisták nélküli csend és béke történelmi környezetben.
 
Mark és Carol Philadelphia egy nagyon kellemes negyedében laknak, közel a belvároshoz és a múzeumokhoz, egy viktoriánus stílusú házban. (Ezt látjátok a festményen.) A hálószobánk a tetőtérben volt baldahinos ággyal, saját konyhával (amit nem kellett használnunk, mert szuper reggeliket és vacsorákat kaptunk: többek között egy rozmaringos, túrós kukoricakását karamellizált gyömbérrel, diós, aszatgyümölcsös sertéssülttel – mennyei!). Recept angolul az alábbi linken: http://www.nytimes.com/2009/09/20/magazine/20food-t-002.html?_r=2
 
 Az étkező és a konyha a pincében van kialakítva, de az étkező légtere egybe van nyitva a földszinttel, így természetes fényt kap a pince szint is, és a nagy légtéren keresztül feltárulnak a pince szép boltívei.
 
A város az Egyesült Államok első fővárosa volt, ahol aláírták a Függetlenségi Nyilatkozatot és az Alkotmányt. Ebben nagy szerepe volt a 70-en túl lévő Benjamin Franklinnek, aki a városban élte le élete nagy részét, és az aktuálpolitikán és diplomácián túl neki köszönhetjük többek közt az elektromosság pozitív és negatív pólusainak elnevezését és a villámhárítót. George Washingtonról is megtudtunk egyet ’s mást. Philadelphiában már többségében szabad feketék éltek, akik ugyan nem utazhattak egy járművön a fehérekkel. Ha egy rabszolga 6 hónapot a városban töltött, a philadelphiai törvények alapján automatikusan felszabadult. Washington, amikor elnök volt, ragaszkodott a rabszolgáihoz, ezért egy titkos alagúton 6 hónaponként kicserélte a rabszolgáit újakra a virginiai birtokáról, mielőtt még felszabadulnának.
 
Az épületeket mind megőrizték eredeti formában, ahol az első kongresszus összeült, és ahonnan az államok megtárgyalták a függetlenségi háború részleteit.
 
A történelmi városmag mellett már a felhőkarcolók következnek, majd egy párizsi mintára készült hosszú zöld sugárút, aminek a végén a Szépművészeti Múzeum áll (a tervező az első fekete mérnök volt, aki a városban végzett építészként). A múzeum előtt Rocky szobra áll, ezt láthatjátok a képen. Megnéztük a Rodin Múzeumot. Terveznek egy külön impresszionista múzeumot is a jövőben.
 
Megkóstoltuk a város specialitását, a Philadelphia sajtos steak szendvicset, amibe vékonyra szeletelt főtt marhahús, olvasztott sajt és pirított hagyma van. Finom!
 
A város szintén nevezetes a falfestményekről. A sok graffiti ellen találta ki egy helyi művész, van néhány elképesztően jó.
 
Hazafelé megálltunk Delaware államban, ahol adómentesen lehet vásárolni (Pennsylvania államban csak a ruhaneműkre nincs adó). Csak néhány apróságot vettünk végül: ami igazán jó minőségű az itt sem extrém olcsó, ha mégis, akkor csak kétszer akkora méret van belőle, mint amit te hordasz.  
 
Philadelphia - 27th September 2009
 
On Friday we have departed to Philadelphia to spend a long weekend with Mark and Carol our friends and colleagues. On the way we stopped in New Castle. The time got to a halt here in the 17th century. Cobblestone roads, charming houses arranged around the village green.
 
The home of Carol and Mark is also like a picture postcard. (can be seen on the small painting.) Our room was on the top floor with a full kitchen and a bad with a baldachin. We did not need our kitchen, since Carol and Mark cooked delicious meals for us. Our favorite was the pork chops with pecan nuts and caramelized ginger accompanied by polenta flavored with goat cheese and rosemary. You can see the recipe under the following link:
 
We really liked the dining are which is in the basement, but due to opening up the ceiling towards the ground floor, it is really spacious and get the natural light as well.
We loved to be there!
 
I am sure you all know the history of Philadelphia, so I am not going to all the details; we walked all the important sights. Were not really impressed by the exhibition on the wonderful Benjamin Franklin – I think he would deserve better or at least a face lift. We tried the Philly cheese steak, what we rally liked – surprised it is not available elsewhere, since it just suits so much the American taste.
We also learned that Washington had slaves, when the blacks in Philadelphia were freed automatically after 6 months. So he had a secret corridor, where he could get them out and exchange them to new ones from Virginia, so he was set for an other 6 months.
 
We loved the murals around the city – so much nicer than the graffiti we have in Budapest.
We also walk the park, and see the Rodin museum. Learned that there will be soon an impressionist museum. Of course we took a picture of Rocky in front of the Art Gallery.
 
On the way home we stopped in Delaware but did not purchased much, more like window shopping.

 

 

  

Ahol a függeltenségi nyilatkozatot aláírták

Where the declaration of independence was signed

 

Szólj hozzá!

Címkék: philadelphia

Washington - 2009. szeptember 24. csütörtök

2009.09.25. 18:36 Eva Borsos

English version is below…

 
Az elmúlt 2 hétben sok minden történt velünk, csak felsorolásszerűen:
 
-         Megnéztem a Nemzeti Galéria egy részét Bob barátommal, aki egy idős hobby festő.
-         Megnéztük a Repülési és Űrhajózási Múzeumot, ahol a Skylab űrállomás és sok korai repülőgép replikáján kívül többek közt eredeti Apollo holdkomp (fotó), eredeti Szojuz és Apollo űrhajó összekapcsolódva (fotó) (fel nem lőtt tartalékpéldányok), több űrhajó eredeti visszatérő egysége, eredeti U2 felderítő repülő és sugárhajtású vadászgépek láthatók. (Ezt a részt Karesz írta – csak a tisztánlátás kedvéért mondom)
 
-         Éppen ma pedig a Holocaust Múzeumot jártam végig – ami elképesztő. Minden belépő kap egy útlevelet, egy valós személyét és a kiállítás végén kiderül, hogy mi lett a sorsa. Tényleg jó kiállítás a témáról, sok ma Amerikában élő túlélő beszámolójával.
 
-         Vendégül láttuk Markot és feleségét egy ebédre – akikhez most megyünk egy hosszú hétvégére Philadelphiába.
 
-         Mi is vendégeskedtünk Joan és Art barátaimnál, akik kb. 10 percre laknak tőlünk kocsival. A házuk mellett halad el a „Félhold-ösvény”, ami egy kerékpárút és gyalogos ösvény, ami a város nagy részén áthaladva, a mi szakaszunknál egy kis patakot követve elvezet egészen a belvárosig.
 
-         Több koncerten és előadáson vettünk részt (a legkülönlegesebb egy Hawaii táncbemutató volt).
 
Egyben szeretnék egy új sorozatot kezdeni, amiben kis színes hétköznapi dolgokról számolunk be. Nekem mint nőnek a legszembeötlőbb a washingtoni divat. A hölgyek többsége nyilván valami fontos közhivatalban dolgozik, ezért szerintem ebben a városban adják el a legtöbb fekete és szürke ruhát és kosztümöt. Amit a hölgyek viselnek is, de hogyan… Mivel még elég nyárias az idő, a több száz dolláros elegáns fekete miniruhákhoz nem vesznek fel semmit, csak egy strandpapucsot. A lábujközöst. Van akinek Nike mintás, van akinek barna bőrből van, aki nagyon ki akar tenni magáért az fekete flittereset vesz és egy nyaklánccal is megtoldja. Szerettem volna fotókat mellékelni, de olyan nehézkes az utcán idegen csajszikat fényképezni. Ezért inkább itt egy pár fotó a lakásunkról, az sokkal szebb látvány! 
 
Washington D.C. – 24th September, 2009
 
In the last 2 weeks we had been busy with little everyday things, just briefly a few:
 
-         I visited the National Gallery first time with a painter friend Bob.
-         We also visited the National Air and Space Museum, (the is my husbands comment on what was the most exciting part: Skylab Space station, early airplanes, original Apollo moon comp (photo), original Soljuz and Apollo spaceship joined together (photo) (these were the like spare once which has not been used), several landing units of returning space ships, original U2 spy plane and plenty more)
 
-         Today I have visited the Holocaust Museum – what is really tremendous. Upon entering you receive an ID card of an actual person and as you proceed on the exhibition you learn what happened to the person. At the end there is an hour movie with survivors, who are living in the USA now.
 
-         We had Mark and her wife for lunch and we are visiting them for a long weekend now in Philadelphia.
 
-         We were enjoying lunch with Joan and Art, who happened to live about 10 minutes drive from us. They also showed us the Crescent Trail, which passes next to their house. This trail follows a small creek and you can reach downtown Washington through a nice forested route.
 
-         We went to several concerts and presentations (the most exciting maybe the Hawaii dance performance was).
 
I also would like to share with you some of the everyday stories. As a woman I am really enjoying the see the Fashion in DC. Since most of the women work for some governmental office here, I would guess this is one of the biggest markets for black and grey dresses and suites. The ladies do where these and since it is quite warm generally this is the only thing they have on – and a flip-flop. Some has a plain black, some has one with a Nike logo, some wear a brown leather pair and those who want to be really elegant they put on one with flitters and a piece of jewelry as well. I wanted to get some photos, but it is rather awkward to catch photos for me of young ladies. Instead I am sending some photos of our beautiful apartment – what might be more appealing actually.
 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

The view from the balcony

Szólj hozzá!

Baltimore - 2009. szeptember. 13. vasárnap

2009.09.19. 05:40 Eva Borsos

 

English version is below…                         
 
Ingrid kivitt a reptérre és még dél előtt visszaértem Baltimoreba. Ha már úgyis Baltimoreban voltunk, Karesszel megnéztük a város egyik fő nevezetességét, a kikötőben horgonyzó 4 hajót.
 
Constellation: 1854-ben épült, igazi klasszikus vitorlás hajó, az utolsó, ami még a polgárháborúban is szolgált. A rabszolgaszállító hajók elfogása volt a fő feladata. Ezeken a hajókon az egyetlen wc a kapitány miniatűr kajütjében volt. A többiek a hajó orrárbócát használhatták erre a célra. (És ez a hajó „mindössze” 155 éves, és 60 évvel ezelőtt még aktívan használták!) A hajó megmaradását annak köszönhetjük, hogy a haditengerészetnél nagyon sokáig úgy gondolták, hogy a tengerészek kiképzésére egy vitorlás a legjobb. Így 1933-ig igen aktív szolgálatban volt (és még 1955-ig is egyfajta dísz-zászlóshajóként). http://en.wikipedia.org/wiki/USS_Constellation_(1854)
 
Chesapeake világítóhajó: 1930-ban építették és évtizedekig világította meg a Chesapeake öböl bejáratát, majd felváltották egy bólyával :-)
 
Taney: 1936-ban épült a parti őrség számára, már akkor is a drogkereskedelem visszaszorításársa. Persze hamar hadihajónak fogták be. Ez az utolsó hajó, ami épen maradt a Pearl Harbori támadáskor Hawaii-ban tartózkodó flottából. Sok bevetésben vett részt, zászlóshajóként is. A háború után sokáig csal a parti őrség időjárásmegfigyelő hajója volt, de a hatvanas évektől a vietnámi háborúig újra katonai szolgálatba állt. Később, a nyolcvanas évekig ismét a parti őrség használta, sikeres drogfogásokkal. http://en.wikipedia.org/wiki/USCGC_Taney_(WHEC-37)
 
Torsk: tengeralattjáró – kb. 80 fős legénységgel a második világháború alatt már bevetették a japánok ellen. Torpedók, iszonyú keskeny folyósok, vízzáró ajtókkal és egy zsilip rendszer, amin át egyszerre négy tengerészt lehetett kijuttatni vész esetén. http://en.wikipedia.org/wiki/USS_Torsk_(SS-423)
 
 
Baltimore – 13th September 2009, Sunday
 
Ingrid drove me to the airport and before 12 I got to Baltimore. Once in Baltimore we decided to visit the 4 historical ships stationed in the inner harbor.
 
USS Constellation: Launched in 1854, the last vessel still afloat that saw active service during the Civil War. Her main role was capturing the slave ships coming form Africa. On these ships (built “only” 155 years ago, and in use only 60 years ago!) the only toilet was in the stateroom (tiny place) of the Capitan. Everybody else had to go to use the bowsprit of the ship. The long life of this ship can be thanked to the long-life idea of the Navy that sail ships are the best training tools. So until 1933 it was really active (and also until 1955 as a national symbol flagship). http://en.wikipedia.org/wiki/USS_Constellation_(1854)
 
 
Lightship 116 Chesapeake: Launched in 1931 and guarded the entrance of the bay for decades, until she was replaced by a buoy :-)
 
USCGC Taney: Built in 1936, originally for the Coast Guard against the drug traders. Of course, she achieved a warship soon.  She is the last surviving warship from the Japanese attack on Pearl Harbor. She has a lot of missions, also as flagship. After WWII, first Taney was used only to report meteorological information, however from the sixties until the Vietnam War she served as a warship again. After that, until the eighties she served as a coastal guard cutter.again, successfully fighting against drugs. http://en.wikipedia.org/wiki/USCGC_Taney_(WHEC-37)
 
 
USS Torsk: Commissioned in 1944, served in WWII, and made over 10,000 dives in her career. Torpedos, very narrow corridors, around 80 sailors were on board generally.

Szólj hozzá!

Címkék: történelmi hajók baltimore

Pittsfield - 2009. szeptember. 12. szombat

2009.09.19. 05:24 Eva Borsos

English version is below…                         

 
Ma reggel Ingrid elvitt a helyi borszaküzletbe. Minden szombaton bor- és sajtkóstolót tartanak. A libanoni tulajdonos gyakran szervez bortúrákat a vásárlói számára. Őt és egy vásárlót is fellelkesítettünk, hogy feltétlenül utazzanak Magyarországra.
Innen Don korábbi lapjának, a Berkshire Eagle-nek a találkozójára mentünk. Ez az ország egyik legjobb hírű napilapja volt, amíg az örökösök el nem kótyavetyélték az örökség javát. Végül a legtehetségesebb újságírók is elhagyták a lapot. Erre a találkozóra jöttek az egész országból, igen nagy nevek is.
Ezek után jött a „hölgyprogram”. Ingrid bejelentett a fodrászához – egy igazi olasz úr –, aki azzal kezdte, hogy megnézte van-e jegygyűrűm. Majd ki sem engedett a kezei közül: ő mosta meg a hajam, majd szuper frizurát vágott nekem, és elmagyarázta, hogy mért ilyenre vágja. Majd sokat sejtetően azt mondta, hogy kövessem. Átvitt a szépségszalonba. Azt mondta, hogy olyan gyönyörű a szemem és az ajkam, hogy erre egy kis sminkkel fel kell hívni a figyelmet (figyeljetek fiúk – micsoda udvarlási technika)! Szóval kaptam egy nagyon szép és szolid sminket, majd amikor megkérdeztem mivel tartozom, megnézte milyen bankjegyek vannak nálam és csak egy 20 dollárost vett el. Hát hiába, az olasz pasik tudják, mi kell a nőknek :- )
Mivel ez volt az utolsó estém Pittsfieldben, Ingrid partit szervezett a tiszteletemre. Meghívott két házaspárt (Christine, Tack, Michele, Chuck). Elképesztő vacsorát főzött 1 óra alatt (Kaliforniai paprika krémleves fűszeres palacsintacsíkokkal, Penne garnélával, lazaccal, paradicsommal és olasz kolbászkákkal, végül házi szilvalepény tejszínhabbal).
Nagyon kellemes este volt, remek emberekkel és kicsit szívfájdító magyar zenével… 
 
 
 
Pittsfield (MA) – 12th September 2009, Saturday
 
This morning we visited the local wine store. Every Saturday there is a wine and cheese tasting, and the owner is sometimes organizing wine tours for the customers. While we were there we really persuaded him and another customer that they have to come to Hungary.
Then we joined in to the reunion of The Berkshire Eagle, where Don used to work. People came from all over the East coast to join this reunion.
Then a real lady program was taking place. I asked Ingrid to take me to his hairdresser. Joe the Italian gentleman, upon introduction took my hand to see if I have a wedding ring. Then he did not let me out of his sight any more. He cut a really cute hair for me, explained why this is the best shape for me. Then he took me over to the beauty salon and said we need to highlight these beautiful eyes and lips. (Gentlemen you should pay attention, how a real Italian guy is courting!) So I got a really nice make-up, and at the end when I asked how much do I owe – he only took 20 dollars.
After all this adventure, since this was my last day in Pittsfiels, Ingrid organized a party for me. She invited 2 other really nice couples (Christine, Tack, Michele, Chuck) and prepared an amazing meal in about 1 hour.
Red pepper soup with home made pancake strips, Penne with tomato, shrimps, Italian sausage and salmon, Home made plum pie with whipped cream.
It was just such a nice way to say good bye, with great food, great people and a little heartbreaking Hungarian music in the background…

Szólj hozzá!

Címkék: pittsfield

süti beállítások módosítása