English version is below…
Ma reggel a megkövült erdőben kezdtünk. Senkit ne tévesszen meg az erdő szó, inkább egy sivatagot képzeljetek el. A nemzeti park a Festett Sivatag egy része, mely ezer színben pompázik. A fő látványosságot persze a több millió éves megkövült farönkök képezik. Valamikor réges régen itt egy esőerdő volt. A kidőlt farönköket elsodorta a folyó, végül a folyó mélyén különböző üledékek rakódtak rá. A fa cellulóza idővel az ásványi anyagoktól kővé változott. Nem is akármilyenné, hanem mindenféle színű féldrágakővé (piros, fekete, barna, kék, fehér stb.) és a legtöbb kristályosan csillog. Néhány nagy fatörzs szinte egyben megmaradt, de a legtöbb, mintha csak egy ősi favágó fűrészelte volna fel, darabokban sorakozik. Ezek a színes megkövült farönkök ezrével hevernek szanaszét a homokban.
Délután átnéztünk Új-Mexikó államba – Gallup nevű városkába, ami már az indiánok egyik kereskedő városa. Később visszatértünk Arizonába és tovább haladtunk a Navahók földjén. Ma nekik van a legnagyobb rezervátumuk az USA-ban, ami négy államot is érint (legnagyobb részt mégis Arizonában található.) Ők használják a nyári időszámítást, így rögtön vesztettünk egy órát. Megnéztük a múzeumukat Window Rock-ban (a város egy ablak formájú szikláról kapta a nevét). A Navahókat a 19. században kitelepítették – 480 km-t kellett gyalog megtenniük, majd 4 év múlva visszatérhettek. Később olajat találtak a rezervátumuk területén, ez sokat segített gazdaságilag. A második világháborúban a navahó nyelvet használták az amerikaiak, mint titkos kódot, amit a japánok a háború végéig nem tudtak megfejteni.
A Navahó rezervátum közepében fekszik egy másik rezervátum, a Hopi Rezervátum. Mindössze 10.000 fő. 3 meza-ban laknak, amik tulajdonképpen akropoliszok, magasan egy-egy fennsík tetején. Az egyik falujuk a legrégebbi folyamatosan lakott település Észak-Amerikában, majdnem 1000 éves. Megőrizhették ősi földjeiket és erre nagyon büszkék. Csodálatok ezüstékszereket készítenek és vicces babákat. Náluk vacsoráztunk egy kellemes helyi étteremben. Nem fogjátok elhinni, de mindkét főétel körete lángos volt. Ugyanolyan, mint az otthoni – úgy látszik a Hopik is tudnak élni. Innen nem tudunk fotókat mutatni, mert ők nemcsak fotózni nem engedik magukat, de még rajzokat sem szabad készíteni.
Minkét nép választ évente szépségkirálynőt. A Navahó szépségkirálynő személyesen ott volt a múzeumban koronástól. Hát egy klasszikus szépségversenyen elég hátul végezne – ha értitek, mire gondolok. (Egy tablón láthattuk, hogy a korábbi győztesek között sok igazi szépség is volt.)
Mire szálláskeresésre került a sor, kiderült, hogy már minden szálloda tele van, de az egyiknek volt 6 sátorhelye, teljesen üresen. Szerencse, hogy van sátrunk, így kvázi saját fürdőszobás sátorhelyünk volt 15 dollárért.
Petrified Forest and the Indians – 4th August 2009 Tuesday
Today we started our morning in the Petrified Forest NP. The word forest made me think we will get to a lush green place, but of course this was a desert. The area is actually called the Painted Desert, because it is just flamboyant with colors. There used to be a rainforest here, the logs were carried by an ancient river, then covered by different sediments. The minerals transferred the cellulose into semi-precious stones. Some of the logs are quite intact; some looks like an ancient woodcutter has cut them up nicely. There are just millions of them lying around.
We went to Gallup (New-Mexico), then we explored the land of the Navajos. Their Reservation is the largest and has areas in 4 states.) Visited their museum in Window Rock (AZ) where we learned, that they were resettled, and many of them died in this “progress”. Later their language was used in WWII and this code could not be broken by the Japanese (I am sure you all know this – what I just learned today.) We also lost an hour because they do observe daylight saving what most of Arizona do not observe.
After the Navajos we went to Hopi Land. Hopis were always living here – they have the oldest continuously used settlement in North America (ca. 1000 years). Their reservation is actually surrounded by the Navajo Reservation and today there are only 10.000 of them. They both held annually a beauty contest, and we actually met the Navajo queen who was not the most beautiful girl according to our standards. (We have seen the photos of former queens, some of them were really beautiful.)
We had dinner in a traditional Hopi restaurant, and the meal was quite nice. The biggest surprise for us, they served a Hopi bread as a side dish – exactly like the Hungarian “langos”. They know what is good food here:- )
Unfortunately we have no pictures of them, because they do not allow taking any pictures here.
In the evening we have found fully booked hotels only, but in one of them they had the most convenient campsites. Nobody else was camping just us, so this way for 15 bucks we got a private bathroom along our campsite.
