English version is below…
A mai napunk nagy részét az Arches (Ívek) Nemzeti Parkban töltöttük – Utahban. A park ismét közel 2000 méteres magasságban helyezkedik el és ez az utolsó sivatagos park, amit meglátogatunk. A parkban gyönyörű sziklaképződmények vannak, némelyik legalább olyan izgalmas, mint a Monument Valleyben. Az én kedvencem az elefántok fiestája volt, ami tényleg olyan volt, mint ha több elefánt táncolna.
A park igazi hírességei a kő ívek. A puha homokkövet a szél és a jég év milliók alatt úgy formázta, hogy időnként egy ablak keletkezett benne vagy kapu vagy alagút vagy éppen egy nagy fesztávolságú híd. A parkban összesen 2000 ilyen képződmény van (és csak az egy méternél nagyobb fesztávolságúakat számolják).
Először 2 „ablakhoz” gyalogoltunk fel a forróságban, majd az úgy nevezett kettős ívet néztük meg. Ez tulajdonképpen két ív V alakban (lásd a fotón). Elképesztő érzés felmászni az ívek alá és felnézni az ezer színben játszó keskeny kő „szalagra” és a kék égre.
Ezek után következtek a hosszabb túrák. Először egy 2,5 km-es gyalogút vezetett a legnagyobb fesztávolságú és talán legkeskenyebb „hídhoz” (kép alább). Ebből egy nagyobb darab leszakadt 1991-ben, ezért nem lehet alá menni. Itt éltük meg a sivatagi vihart. Nem esett sok eső, viszont az elég nagy cseppekben és nem igen vannak fák, ami alá be lehet menekülni. Ennél viszont sokkal rosszabb az erős szél, ami apró homokszemeket fúj az ember szemébe, sőt, ahogy a bőrödnek nekiütődik, az is olyan erejű, hogy fáj.(Már értjük hogy vájta ki a szél a köveket is.)
Még ez sem vette kedvünket, hogy neki induljunk a naplementére időzített 5 km-es túránknak a „kecses” ívhez. Először egy kanyargós úton mentünk fel, majd egy végtelennek tűnő, folyamatosan emelkedő sziklaplatón. Ezt követte a mély homokba süppedős kanyonos rész, végül egy keskeny sziklaperemen egyensúlyozva jutottunk el a végcélhoz. Az élmény leírhatatlan, egy sorba helyezném a Grand Canyon megpillantásával. A semmi szélén áll ez az elképesztő sziklakapu, ami olyan hatalmas, hogy mellette hangyáknak tűnünk. Ami még fokozta az élményt, hogy olyan erős szél fújt, amilyet még sohasem tapasztaltunk. Az volt az érzésem, hogy az én 50 kilóm meg sem kottyan ennek a szélnek, bármelyik pillanatban felkaphat és elrepíthet. Végül még egy szivárvány is megjelent a viharfelhők szélén. Elképesztő élmény!
Már csak 4 óra vezetés vár ránk, hogy elérjük a mormonok fővárosát Salt Lake Cityt, ahol az előző napokból tanulva már előre foglaltunk szállást.
Arches National Park – 6th August 2009, Thursday
Today we visited the last „desert” park on our tour, the Arches National Park. Again we are above 6000 feet elevation. Some of the rock formations are actually more exciting than in the Monument Valley. My favorite is the Fiesta of the Elephants – it looks like several dancing elephants.
The highlights of course are the arches. The wind and the ice have carved amazing shapes in the sandstone. Sometimes it is a window, or a gate or even a bridge.
First we climbed up in the desert heat to two “windows”. Then to the so called Double Arch (it has a V shape – you can see it in the photos). It is really amazing to lie down underneath and watch the colorful “ribbon” of rock and the blue sky.
We started the longer hikes then. First went to see (1,6 miles) the longest “bridge”, maybe the thinnest as well: Landscape Arch (photo attached). In 1991 some parts of it fell down, so since then you can not go under that one. Here we experienced the storm in the desert. The rain felt good actually, but the wind was super strong. It blew some sand into our eyes and when it hit our skin, it actually hurt. Now we understand how the wind could carve even the sandstone.
It still did not discourage us to take the longest hike (3 miles) which was timed for sunset to the Delicate Arch. First we zig-zaged on a small road, then climbed an endless plateau. Once up there we had to walk in the deep sand among amazing rocks to finish on a narrow path at the edge of a cliff to reach our final destination. The experience is really comparable with catching the first glimpse of Grand Canyon. The gate-like Delicate Arch is standing gloriously above deep gorges. A person seems like an ant next to it. When we got there, there was a super strong wind; the strongest we ever experienced in our life. I felt my 100 pounds is just nothing for this wind. It can just get me and blow away, whenever he feels like. At the end a gorgeous rainbow appeared at the edge of the stormy clouds. Truly unforgettable experience!
We have only 4 more hours to drive to get to the capital of the Mormons – Salt Lake City. We learned our lesson and reserved a room in advance on the internet.
