English version is below…
A tegnapi hosszú nap után komolyan elgondolkoztunk, hogy maradjunk még egy éjszakára Vegasban és dolgozzuk fel az élményeinket, válaszoljunk az emailjeinkre, úszunk a medencében és játszunk a kaszinóban. A döntést meghozta a szálloda helyettünk, ugyanis szombat éjszakára már az összes szoba el volt adva. Kihasználtuk délig a szobánkat és eljátszottuk a 20 dolcsit, amit ajándékba kaptunk. Karesz nyert is a félkarún, majd még eljátszottunk a ruletten 7 dollár 20 centet.
Aztán irány a Hoover gát. 1935-ben építették a Colorado folyón Vegas közelében, hogy a gyakran kiáradó folyót megzabolázzák. Az építkezéshez egy óriási hegyen át kellett vezetni a folyót elképesztő mennyiségű földmunkával, majd lezárták a folyó régi medrét elképesztő mennyiségű betonnal és visszaterelték a folyót. Közben 110 ember vesztette életét. A gát egy igazi amerikai szimbólummá vált, a nemzet erejét mutatja. A gát mellett volt egy emlékmű, ami a csillagok állását mutatta az építkezés elhatározásakor, hogy ha egyszer földönkívüliek eljutnak ide, ők is el tudjak olvasni mikor készült.
A gát egyben a határ Arizona állammal, ahol nem használják a nyári időszámítást, így bár átléptünk egy időzónát, mégsem kellett órát állítani. Arizonát egyszerűen csak a Grand Kanyon államának nevezik, és amikor megérkeztünk a Kanyonhoz egyetértettem a névadókkal. Első találkozásunk a Kanyonnal a dél nyugati részén volt egy indián rezervátumban. Az indiánok építettek egy üveg hidat a kanyon fölé 2 évvel ezelőtt. A helyet ismét csak földúton lehet megközelíteni – kb. 40 km-t kellett oda és vissza is vezetni egy 2 sávos egészen jó minőségű (ugye minden relatív) úton kaktuszok, jukkák és kószáló tehenek között. Az indiánok repülőteret is építettek, hogy a gazdag Vegasból érkező látogatóknak ne kelljen a földúton zötykölődniük és természetesen akár helikopterről is megnézheted a kanyont. Este 6 körül értünk oda és miután kifizettük a csillagászati belépőt (150 dollár 2 főre) felszálltunk egy buszra és elvittek minket az üveghídhoz. Mindent be kellett zárni, amit leejthetünk (pl. a fényképezőgépünket is – ügyes marketing). Ezek után egy cipővédőt kellett felvenni és irány az üveg félkör alakú híd, ami alatt ott tátongott 1400 m mélyen a Grand Kanyon. Az egész környék látványa abszolút leírhatatlan és hogy még ki is mehetsz fölé az egy elég lábremegtető érzés.
Ezek után visszaszálltunk a buszra és elmentünk a Guano ponthoz, ahol denevér guánót bányásztak és szállították át a kanyonon egy kötélpályán. Ez azért különleges hely, mert a kanyon közepébe benyúló szikla tetejére lehet felmászni és 360 fokban körülötted van a Grand Kanyon. Pont naplementekor érkeztünk, leírhatatlan az élmény – tátongó szakadék, aminek az alján kanyarog az innen miniatűrnek tűnő Colorado folyó. A sziklák tiszteletet parancsolóan és vörösen magasodnak körülöttünk.
Az éjszakát egy klasszikus 66-os út melletti motelben töltöttük Kingmanben. A szállodák itt úgy tűnik, mindig két franciaágyat adnak (hogy van hűtő, kávéfőző, vasaló és vasalódeszka, mikrosütő, medence és persze jégkészítő automata az már természetes). A szobák bejárata mindig a nyitott folyosóról van és persze kocsival oda tudsz állni a szobád elé. Hát ez tényleg tiszta Amerika.
Las Vegas – Grand Canyon West – 1st August 2009 Saturday
This morning we were really tempted to stay one more night in Vegas, just to catch up with our emails, blog, swim in the pool and relax a little. The hotel made the decision, since they were sold out. We stayed till 12, played the 20 bucks they gave us – Karesz even win a little on the slot machines, then we lost a little on the roulette
We headed to the Hoover Dam, which is really an amazing sight. The most surprising piece for me was that an artist depicted the star constellation when the big project was decided, so if some ET-s would arrive they can tell when it was built.
Here we crossed over to Grand Canyon country (Arizona). Since they do not recognize the summer day light saving we did not needed to adjust our watch yet.
We started at Grand Canyon West, which is a new sight built and run by the Hualapai Indians 2 years ago. The access in only driving 27 miles on dirt road again! It had 2 lanes and we were driving among cactus, yuccas and cows. The Indians also build an airport so the rich visitors from Vegas do not have to come through the dirt road.
We paid the outrageous amount (150 bucks for 2 persons) to get on a bus and get down to the skywalk. It is a semicircular glass bridge where you can see the more then 4000 feet deep canyon below you. Our legs were trembling a little I have to admit. After that we went to Guano Point where they mined out the bat guano and took it over the canyon on a cable car. This place is actually fascinating, you are in the middle of the canyon on a hill, so you have 360 degree view over it.
We spent the night in a classical motel along route 66 in Kingman.
