English version is below…
A mai napon Marlene nélkül indultunk felfedező útra. A Penn Stationtől (ami a 42. utca magasságában van) gyalog indultunk északra. Először végigsétáltunk a Macy’s áruházon, ami az egyik legnagyobb és legrégebbi – kicsit csalódtunk, láttunk ennél sokkal szebb nagyáruházakat is már. Majd megnéztük a New Yorki városi könyvtárat, ahol egy Munkácsyról készült szobrot és egy Munkácsy festményt is megkerestünk, és használtuk az ingyenes internetet a gyönyörű olvasóteremben.
A karakteres tetejű Chrysler épület hallját is megcsodáltuk (1930-as art deco épület) majd elsétáltunk az ENSZ székházáig. Vannak vezetett látogatások is, de ez már nem fért volna bele az időnkbe, mert 1 órára vártak minket az Empire State Building 71. emeletén, ahol a Magyar Turizmus ZRt. főhadiszállása van. Mint kiderült költségtakarékossági szempontból választották a leghíresebb épületet a városban, mert 2001 után senki nem akart a jelképnek számító toronyházakban irodát bérelni – így „olcsón” lehetett itt irodát kapni. A kilátás lenyűgöző és a külképviselet vezetőtől megtudtuk, mik a trendek és a tervek a jövőre vonatkozóan.
Majd irány vissza gyalog egészen az 53. utcáig, a Rockefeller Center-t végigsétáltuk, ami egy város a városban, van jégpályájuk, itt van az egyik nagy koncertterem (Radio City Music Hall) és a torony építésekor készültek a híres fotók, amikor a munkások a vasgerendákon ebédelnek.
Innen ismét délnek fordultunk és a Szent Patrik Székesegyházat, a „Vasalóházat” (egy keskeny, háromszögletű telekre épült 1902-es toronyházat, ami a maga idejében forradalmi volt, és ma már klasszikus), a Union Square-t és a Washington Square-t érintve lesétáltunk Greenich Village-ig, amit a helyiek csak village (falu) néven emlegetnek. Itt tényleg lényegesen alacsonyabbak a házak és ez egyfajta bohémnegyed, sok étteremmel és szórakozóhellyel.
A 11. utcában (kb. 8 km séta után) elértük a Wallse nevű osztrák éttermet, ahova vacsorára várt minket Walter és Charlotte – az úr a legutóbbi csoportomban utazott velem, és már akkor meghívott minket vacsorára. A második világháború elején Stuttgartból menekült el, majd 15 évesen az egész családját sikerült kimenekítenie az utolsó pillanatban.
A vacsora ismét mennyei volt, és a kiszolgálás sem lehetett volna kellemesebb. Egy müncheni ifjú hölgy szolgált ki minket, aki hamarosan hazautazik, és fiatal kora ellenére eddig csak Micheline csillagos éttermekben dolgozott.A menü: én sült kacsát ettem, Karesz és Charlotte pisztrángot (amit amerikai szokás szerint kifilézve, fej és farok nélkül szolgáltak fel), Walter pedig Gulyást evett galuskával, ami természetesen pörkölt volt, de egészen autentikusan készült.
Zöld veltelinit ittunk, amit egy osztrák borászhölgy készített, majd egy pinot noirt, mindkettő nagyon kellemes volt.
Vacsora közben szóba került, hogy korábban több magyar étterem is volt New Yorkban – a ahol tényleg a világ bármely sarkát megízlelhetjük –, de idővel mind bezárt (most csak cukrászdák vannak, ahova még nem sikerült eljutnunk). Teljesen érthetetlen, hogy a sokkal kevésbé karakteres osztrák konyha ilyen kellemesen mutatkozik be, miközben a magyar konyha, valahogy itt sem tudja képviseltetni magát…
Hazafelé egy más útvonalon utaztunk, és mivel a Penn Stationnél valami probléma volt, ezért előbb egy vonat teljesen kimaradt, majd a következő fél órát késett, így majdnem éjfél lett, mire hazajutottunk.
New York City – 24th August 2009, MondayToday we started our visit with a short stroll through Macy’s which supposed to be the oldest and biggest, have to say a little disappointing – the ground floor was really loud, we felt like we got into a discothèque. We got to the Public Library exactly when they opened up and went to see a painting by Munkácsy (of course and other Hungarian – it is just fun to find a Hungarian here and there). We also could check our emails for free. Then we entered the Crysler Building to see the lobby and we walked down to the UN headquarter. We did not participate in the tour since we had a meeting on the 71st floor of the Empire State Building, where the Hungarian Tourist Board is having an office. Some of you might know, that I have applied for the position to become a director here, so after seeing the office I might consider running again in a few years:- )
In the afternoon we went to see the Rockefeller Center and some other neighborhoods, then from the 52nd street we started to walk all the way to the Village (11th street) where we met up with Walter and her wife Charlotte for dinner in an Austrian Restaurant. Walter was travelling with me recently on the Balkan trip, and he said if I come to New York he will take us for dinner. Restaurant Wallse was really charming, elegant but friendly at the same time. Our waitress was a young lady from Germany, and we found out that she is leaving for home soon, and that she has always worked in Micheline rated restaurants. Charlotte and Karesz had: Whole brook trout with Swiss chard, capers berries, parsley and limes as a main course. I ate some roasted duck what was really delicious, and Walter ate the Hungarian beef goulash with spatzle and sweet peppers – I have to admit it was quite authentic (of course it was not gulyas, which is a soup, but what we call pörkölt a stew – but that is ok, this is a general misunderstanding about the Hungarian cuisine).
For dessert we had: Salzburger Nockerl with huckleberries and Sachertorte with chocolate sorbet and apricot-thyme compote.
We also finished a bottle of Grüner Veltliner and a Pinot Noir in the meantime.
Everything was really pleasant and we learned that earlier there were some Hungarian restaurants earlier in New York, but most of them closed down. Now there are only some pastry shops. It is really hard to understand, that in a city of New York, where you can really find restaurants from each country of the world our fabulous Hungarian cuisine can not represent itself on the longer run.
After dinner we stared our way home, and when we had to change it turned out that there is a fire or some other problem on Penn Station, so we were delayed with about and hour. Eventually we made it home again after a full and exciting day.
