English version is below…
Szombaton Maritával bementem a Mallra, ahol megnéztük Julia Child konyháját. Úgy látom, otthon is már játsszák a Julie és Julia című filmet, amiben Julia Childot Meryl Streep alakítja. Ő itt egy igazi legenda, aki elhitette az amerikai háziasszonyokkal, hogy főzni mindenki tud, és hogy a francia konyha nem valami hókuszpókusz.
Megnéztünk egy szuper fotókiállítást is: egy apa-fia fotóstúdió (Scurlock Studio), ahol közel 100 évig szinte minden középosztálybeli fekete washingtoni család megfordult. Gyönyörű fotók!
Vasárnap az Atlanti-óceánhoz kirándultunk Anitáékkal. Gyönyörű őszi nap volt, sok napsütéssel. Odafelé rövid megálló Eastonban. Assateague szigetét (3,5 óra autóval) minden amerikai gyerek ismeri egy híres gyerekkönyvből, ami a sziget vadlovairól szól. Az óceánt leglátványosabban
Marita élvezte, aki
legalább egy órát gyalogolt mezítláb a vízben. Majd megnéztük a homokdűnéket és a sziget által védett „lagúnák” vízivilágát. Majd megálltunk Ocean City-ben, ami elég kihalt volt így októberben. (Ez kb. olyan, mint Siófok a Balatonon – szállodák és vidámparkok sora). Anitáék elvittek mindannyiunkat
rákot enni.
Maryland specialitása a kék rák, amit addig párolnak, amíg piros lesz. Egy helyi fűszerkeveréket használnak hozzá (Old Bay Seasoning). Minden étteremnek megvan a saját receptje, de általában van benne paprika, babérlevél, bors, zellermag, mustármag, fahéj és még sok egyéb.
A rákevés egy kicsit olyan, mint a boncolás (gyengébb idegzetűek és gyomrúak hagyják ki ezt a bekezdést). Kalapáccsal(!) és sok munkával el kell távolítani a kemény páncélt, majd az összes belső szerveket, majd a fehér husika darabokat kiválogatni az apró szilánkszerű csontszerűségek közül. Hazafelé megálltunk Delaware államban, Lewes városkában.
Hétfőn Maritával megnéztem a Nemzeti Katedrálist, majd Kareszt elvittük a UMBC-re dolgozni, mi pedig sétáltunk egyet Baltimoreban, ahol felfedeztünk egy Katyn-i mészárlás emlékművét, és Marita elvitt ebédelni egy spanyol tapas bárba. Lazac és rák „pogácsát” ettünk, de a legfinomabb a saláta volt (friss spenót, datolyával, paradicsommal és kéksajtos öntettel). Este Maritát kiraktam a BWI reptéren, majd fölvettem Kareszt a UMBC-n.
Kedden vacsorázni mentünk Ingrid fiához és családjához. Alec a Washington Postnak ír, fő témája az egészségügyi reform; Rachel hazugságvizsgálattal foglalkozott a rendőrségen, és most otthon van a két elbűvölő kisfiukkal, Harryvel és Johnnal.
Szerdán megnéztem Dan Brown új könyvének egyik központi helyszínét, a
Scottish Rite templomot – a szabad kőművesek egy része csatlakozik ehhez a szervezethez, és ez az ő itteni központjuk. Gyönyörű épület.
Majd Henry Kaufman előadásán voltam, aki a gazdasági válságról írt egy könyvet (1949-ben kezdte pályafutását, és többek között a FED-nél is dolgozott.)
Ma egy Afganisztánról szóló előadáson voltam, ahol a fő előadó Zbigniew Brzezinksi volt. A héten erről a régióról olvastam egy nagyszerű könyvet (3 csésze tea a címe). Egy hegymászóról szólt, aki a K2-t akarta megmászni, de nem sikerült neki. Lefelé jövet eltévedt, és az első faluban meglátta, hogy a gyerekek a jeges szélben a szabadban, földön ülve tanulnak Pakisztánban. Elkezdett adományokat gyűjteni (úgy hogy ő közben a kocsijában aludt, mert még albérletre se volt pénze), és végül sikerült több tucat iskolát építenie Pakisztánban és Afganisztánban, elsősorban lányoknak. Elképesztő történet!
Este a Fulbright tartott egy ismerkedő fogadást a külföldi és az amerikai fulbrightosoknak. Ennivaló nem sok volt, viszont korlátlan borfogyasztás, ami hamar megindította a csevegést. Egyetlen ismerős arcot láttunk: Brückner Hubát, aki a Magyar Fulbright Bizottság elnöke (a nyolcvanas évek, azaz a kezdetek óta). Nagy öröm és meglepetés volt őt itt újra látni.
Hogy a hétköznapi dolgokról is ejtsünk egy szót, Karesz a hét elején még egy kicsit betegeskedett – torokgyulladással, egy kis lázzal, sok köhögéssel és orrfújással. Ennek ellenére jól haladnak a kísérletei. Én pedig nagy teljesítményt értem el a tetőtéri edzőteremben: először futottam le egyhuzamban 5 kilométert! Ha tovább maradnánk ebben az országban, még egy év és indulhatnék a marathonon!
Washington D.C. – 29th October, 2009 – Thursday
On Saturday Marita and I went down to the Mall, where we admired the kitchen of Julia Child, and enjoyed the videos showing here early cooking programs and interviews with her. We also seen a wonderful photo exhibit about middle classed black families in Washington in the 20th century. A father and son photo studio (Scurlock Studi) took these beautiful portrait photos in most of the 20th century.
On Sunday we drove to the Atlantic Ocean (3.5 hours drive). It was a beautiful sunny day. We stopped in Easton and then on the Assateague Island. The Ocean was highly appreciated by Marita who walked about 1 hour barefoot in the ocean. We explored the wetlands and the sand dunes and spotted some of the wild horses as well. Then Anita, István and Katica invited us for a big crab feast in Ocean City (what was really quiet at this time of the year).
Maryland is famous for the Blue Crab which is prepared with the Old Bay Seasoning here. Each restaurant has its own recipe, but what is usually has in it is bay leaves, paprika, celery seeds, mustard, cinnamon, etc.
To eat crab is like a dissection. (You should not read the rest of this paragraph if you do not want all these details.) So first they steam the crab until it turns to red. Then you get a little wooden hammer to open the shell on the legs and claws. Then you open up the shell and take away all the inner parts, until you reach the white meat. You still need to separate that from the tiny flaky “bones”. Lots of work, but it is really yummy.
On the way home we stopped in the charming Lewes, Delaware as well.
On Monday Marita and I went to see the National Cathedral. We dropped off my husband at his university and we went for a walk in Baltimore. We discovered a monument of the Katyn Massacare (Poland) in the downtown. Marita took me for lunch to a Spanish tapas bar. We had some crab cake and salmon cake but the best was the salad (fresh spinach with tomato, dates and blue cheese dressing).
On Tuesday we visited the son of Ingrid. Alec writes for the Washington Post, he covers health care issues now. Rachel worked for the police earlier in Baltimore in some of the toughest cases. Now she is at home with their two cute and bright boys (Harry and John).
On Wednesday I went to visit one of the main locations of Dan Brown: The lost symbols, the Temple of Scottish Rite. Only some of the Freemasons actually join the Scottish Rite and this is their center. It is a really beautiful building with the first public library in DC in it. Then I went to hear the presentation of Mr. Henry Kaufman on the reasons and outcomes of the recent crises. He started to work in 1949 and he worked among others for the FED.
Today I went to a presentation on Afghanistan, where the keynote speaker was Mr. Zbigniew Brzezinksi. This week I am reading the book Three Cups of Tea, what I can recommend to all of you. It is about a mountaineer, who tried to reach K2, but did not succeed. On his way down he got lost and found a small village where children were sitting on the ground outside studying in the cold. This struck him so much that he started to collect money to build a school. (He was very poor himself – he lived in his car for a year to save money). By now he has built several dozens of schools in Afghanistan and Pakistan mostly for girls. Really amazing story, what one person can do.
In the evening we went to a welcome reception of the Fulbright for American and foreign scholars. There was not much food, but unlimited wine consumption, so the discussions started really rapidly. In the crowd we have seen one familiar face, Mr. Huba Brückner, the president of the Hungarian Fulbright Committee. We did not know he was in Washington, so it was a great surprise to see him again.
Some everyday news from us: Karesz was not feeling well this week. He had some high temperature, coughing, etc. Still his research is going on with full speed.
I also reached a big aim in the rooftop gym. I run first time in my life the 5K (this is 5 kilometer, equals 3.1 miles). If I would stay for a year in this country I could train for the Marathon:- )