Eva - Karesz US Trip

English version is below…

Reggelre elállt az eső és néha a nap is kisütött. A kempinghelyünk a Yellowstone tó partján volt, ami a világ legnagyobb magashegyi tava. A nemzeti park nagy része egy kaldera (üst, földalatti magma kamra) fölött fekszik. A kontinens vízválasztó hegységét létrehozó gyűrődésből adódó földrengések tartják aktívan a jártatokat, amelyeken felszínre jutnak a geotermikus jelenségek.  

 

Először a tó West Thumb (nyugati medence) lévő gejzírmezőt néztük meg. Itt mindenféle színű és hőmérsékletű fortyogó medencék voltak. Némelyik egészen fürdésre csábítónak tűnt, míg mások kevésbé. Még a tó medrében is találtunk kráterek (lásd a képen).

Ezek után indultunk a fő látványossághoz, az Öreg Hűségesnek nevezett gejzírhez. Nevének megfelelően pontosan másfél óránként tör ki, Nekünk kicsit késett. A további gejzírekkel teli környéken tettünk egy kisebb túrát – a Yellowstoneban található ugyanis a világ gejzírjeinek a fele. Néhány gejzír naponta kétszer tör ki, mások akár több évente egyszer kiszámíthatatlanul.

Az Öreg Hűséges egyben a park központja is. Itt található a több, mint száz éve épült Öreg Hűséges Fogadó. Átriuma, egy sokszintes, göcsörtös, fákból kialakított szerkezet. Kellemes éttermét mi is élveztük.

 

Az utunk további részén a Nemzeti Park legkülönbözőbb helyein gőzölgések tarkították a látképet.

A Yellowstone másik fő nevezetessége a vízesések sokasága. Az útikönyv által meg sem említett vízesések (pl. Kepler vízesés) is lenyűgöző látványt nyújtottak. A park legnagyobb vízesése a Yellowstone folyó Alsó és Felső vízesése – ami színes sziklák között robajlik alá.

A harmadik legfőbb látnivaló az állatvilág. Medvéket itt sem sikerült láttunk, de jávorszarvast és bölényt csordákban! Először egy hegy tetején álló tömeghez csatlakoztunk, akik egy nagyon távoli bölényt figyeltek óriási távcsövekkel. Később az út mellett egész bölénycsordát is láttunk, végül egy parkolóban a kocsink mellett is láttunk bölényt.

A nap végén „sárvulkánokat” és a „sárkány száját” is megnéztük. Ez utóbbi egy színes barlangnyílás, amiből hol füstfelhő jött ki, hogy lökésszerűen egy patak vize, megfelelő hangkísérettel.

A nemzeti parkot elhagyva megálltunk egy pillanatra Buffalo Bill „nyári rezidenciájánál”. (Buffalo Bill a korábbi betyár évtizedekig járta az országot és a világot vadnyugati showjával, ő tette népszerűvé a western hangulatot. Magyarországra is eljutott.)

Az éjszakát a parktól 100 km-re, Codyban töltöttük, egy rodeó aréna mellett. A főútról beláttunk az esti műsorra és élvezhettük a tomboló zenét és a több ezer vaku villanását. A város a rodeó fővárosának nevezi magát.

 

 

 

In the morning the rain stopped and even the sun came out sometimes. Our campsite was right at the shore of the Yellowstone Lake, which is the largest high altitude lake in the world. The park - as most of you know - is situated on a caldera above a magma chamber. The regular earthquakes keep the upward connections open, this is the reason (very briefly) of the numerous geothermal features in the park.

We started out in the West Thumb Geyser Basin. There were several small “pools” with different colors and temperatures. Some of them looked quite inviting, others not really. We have even seen some craters under the water of the lake (as you can see in the photo).

Then we went to see Old Faithful, as the name suggests it supposed to erupt every 90 min. It was a little late, when we watched it. Yellowstone has half of the geysers of the world so we took a short walk to see some more of them. We learned that some geysers erupt only like twice a day, others totally unpredictable sometimes do not erupt for years.

We enjoyed lunch in the Old Faithful Inn, which is more then 100 years old. Its amazing atrium has several levels made out of curved trunks. Really amazing place. I hope when I get old I can stay here for a few days and read next to the fireplace in one of those comfy armchairs:- )

As we were driving around the park, the scenery was very often enriched with some steam coming out of the ground

Yellowstone is also famous for its waterfalls. We have seen numerous amazing cascades and falls, which were not even mentioned in our guidebooks. The largest ones are the Upper and the Lower Falls on the Yellowstone River. Tremendous amount of water roams down between colorful cliffs.

Wildlife is the 3^rd important sight in the NP. We have spotted elks and bisons, we could not see any bears here either. It was funny to see a big crowd on a hilltop, watching one single bison in the distance with gigantic binoculars. Then close to the road, there were a herds of bisons. Eventually we have seen one in the parking lot, next to our car.

At the end of the day we visited a mud volcano and the “mouth of the dragon” (a cave spitting water and steam with the adequate sound.)

Just outside Yellowstone we stopped in the summer house of Buffalo Bill (the creator of Wild West shows) and we spent the night in Cody the “world capitol” of rodeo. One was just going on next to our motel when we got there – it looked a well frequented event.     

English version is below…

 

Salt Lake Citytől északra (tulajdonképpen összenőve vele) található Ogden városa. A történelemben ez a kis város igen fontos szerepet játszott. Erről a vasútállomás épületében lévő múzeumban lehet mindent megtudni. Az első transzkontinentális vasút Ogdenben állt meg és csak később építettek egy szárnyvonalat Salt Lake Citybe. A vasútépítés a kereskedelmen kívül az időzónák kérdését is megoldotta. Korábban több mint 100 különböző időzóna volt az országban, a transzkontinentális vasútépítés óta nagyjából 4 maradt. Elképesztő vasútmodell és oldtimer autókollekció mellett még egy fegyverkiállítást is láttunk.

A város híres szülötte John Browning, aki több száz újítást tudhat magáénak fegyverekre vonatkozóan. Az ő fegyvergyárából kikerült lőfegyverekkel harcolnak az amerikai katonák az első világháború óta.

 

Utahot elhagyva, Idahó államát érintve jutottunk el Wyomingba. Ebben a Magyarországnál kb. 2-szer nagyobb területű államban összesen 500.000 ember lakik és két elképesztő nemzeti parknak ad otthont. Ezen a napon a Teton Nemzeti Parkon hajtottunk át. Az út egy 2000 m feletti hosszú völgyön vezetett, 4000 méter fölötti hegyekkel körülvéve. Gleccserekkel, magas hegyi tóval, amiben a havas hegycsúcsok tükröződnek és szarvas valamint bölényrezervátumokkal (láttunk is bölénycsordákat).

A klíma hirtelen teljesen megváltozott – 2 nappal korábban még a sivatagos Arches –ban voltunk, itt pedig esett az eső és a hőmérő egyre lejjebb ment. Mire elértük a Yellowstone Nemzeti Parkot, ahol 2 éjszakát akartunk kempingezni, már csak 3 fok volt szemerkélő esővel. A parkban átléptük a kontinens vízválasztó vonalát (innentől a folyók már az Atlanti óceánba szállítják a vizet.)  A kempinghez érve megtudtuk, hogy általában sincs hőség nyáron, de ez az éjszaka lesz valószínűleg a nyár leghidegebb éjszakája. Időzíteni tudni kell – a legmelegebb és a leghidegebb helyen kempingezünk!

Hosszas tűnődés után végül mégis sátrat vertünk és lefeküdtünk. A hálózsákjaink nem magashegyi fagypont körüli sátorozásra vannak méretezve és persze a sátrunk is a legegyszerűbb – egyrétegű modell. Vagány! Szóval végre értelmet nyert, hogy végigcipeltük a meleg ruhákat a sivatagokon, mindent felvettünk, amink csak volt. Én nem tudtam elaludni. legfeljebb néhány perce. Karesz viszont kb. 3 órát aludt, de úgy átfagyott, hogy tennünk kellett valamint. Ismét jött a mi megmentő Toyotánk. Hajnali 2-kor leautóztunk a leghíresebb gejzírhez, persze semmit nem láttunk majd vissza. Ez idő alatt felengedtünk! Reggelig még maradtunk a kocsiban – ahol egészen jól lehetett aludni – már este is ott kellett volna…

 

 

From Salt Lake City we started to the north. Our first stop was the town of Ogden, which is really just outside of the city. In the history it had a more important role. Ogden was a stopping place on the transcontinental railroad (SLC just got a connection later from Ogden). You can imagine, how much it meant commercially for a small city. In the museum (situated in the train station of course) we found out that before the transcontinental railway there were more the 100 different time zones in the USA. The railroad changed it to the present day situation.

Ogden is also the home of John M. Browning the great inventor of different guns and his factory also produced all the guns for the American soldiers since WWI.

After leaving Utah we crossed Idaho and arrived to Wyoming. It is amazing to learn that only half a million people leave in this large state. It gives home to 2 great national parks. This afternoon we drove through the Grand Teton National Park. The road led in a valley which is above 6000 feet surrounded by mountains going up to 12,000 feet. In the park buffaloes and elks are gazing. There is a wonderful lake in the middle, where you can see the reflections of the snow covered hills.

We reached Yellowstone NP in the evening, where we planned to camp for 2 nights. The climate has changed tremendously. 2 days ago we were still in the desert, now it is raining and the temperature went below 50. (We also crossed the continental divide in the park.) At the entrance of the camp they told us, it will be one of the coldest nights of the summer, and indeed by 10 pm it went down to 39 and it was still raining. (Good planning isn’t it? We spent the coldest and the warmest night outside camping.)

We were thinking what to do; eventually we did put up our (one layered) tent. Our sleeping bags are also not designed for this climate. Finally we realized why we carried all the warm cloths with us through the deserts. We put on everything and tried to sleep. My husband slept a few hours, I could not really sleep. Around 2 am he woke up, that he is really cold, so we decided to get into our savior Toyota and drive down to Old Faithful to warm up. It did help – although we could not see the geyser in the dark: -). Once we got back to our campsite we stayed in the car and actually we could sleep there till the morning. We could have started out there obviously.  

 

Mivel tegnap éjszaka dugóba kerültünk és csak éjfél után értünk a szállodánkba, úgy döntöttünk lassítunk egy kicsit és maradunk még egy éjszakát. Így le tudtuk szervezni az utunk hátralevő részét illetve megnézzük Salt Lake Cityt is.

A belváros maga nagyon kicsi területen fekszik. Igazából azt is mondhatnánk, hogy a mormon alapítók egy teret terveztek és körülötte épült fel néhány felhőkarcoló és a kapitólium. A mormonok (azok számára, akik esetleg nincsenek teljesen képben) azt vallják, hogy nem csak Izrael környékén voltak próféták, hanem Amerikában is, sőt Jézus is meglátogatta Amerikát feltámadása után. A Mormon vallás alapítója Moroni próféta volt, aki isz. 400 körül élt és hátrahagyta a Mormonok Könyvét – ami tulajdonképpen egy 5. evangélium. A vallás modernkori alapítója Joseph Smith, akit egy angyal felvilágosított Moroni létezéséről. Kis üldözött vallásból Brigham Young tette elismert vallássá, azzal, hogy az üldözött hívőket New York államból áthozta a betelepítetlen Vad Nyugatra. A nagy sóstó partján megalapította a várost. Néhány évtized alatt óriási építkezéseket hajtott végre. A mormonok jelképe a méh utalva a szorgalmas munkára, amit a közösség végez. Felépítettek egy Templomot a jeruzsálemi templom mintájára. 10,000 fős gyülekezési termet, gyönyörű irodaépületeket és kellemes lakóházakat húztak fel igen rövid idő alatt. Az utcákat olyan szélesre hagyták, hogy egy 6 ökrös szekér meg tudjon fordulni.

Utah államként hamarosan csatlakoztak is az Egyesült Államokhoz, Young lett a kormányzó. A csatlakozás egyik feltétele volt, hogy lemondjanak a többnejűségről. A 26 feleséggel rendelkező Youngnak jelenése volt, amiből megtudta, hogy a többnejűség nem olyan fontos a közösség számára.

A város magja „Temple Square” – templom tér fallal körülvett egység, ahol az egyház tagjai és sok külföldi misszionárius folyamatos ingyenes vezetést tart a vallásról és a történelemről. A külföldi csinos fiatal misszionárius lányok kis táblácskát viseltek a saját országuk zászlajával, hogy ha valaki beszéli azt a nyelvet így könnyebben fordulhassanak hozzá. Egyébként mindenki nagyon kedves volt. Végül kimentünk a Nagy Sóstó partjára.

 

 

We hit a traffic jam last night entering Salt Lake City, so we got into the hotel after midnight. We decided to spend an extra night here. This way we could arrange things for the upcoming week of our travel and also could visit the city.

The downtown of Salt Lake City is relatively small, I would say it consist a few Skyscrapers, the Capitolium and the “headquarter” of the Mormon religion, the Temple Square. The pioneers under the leadership of Brigham Young built up some amazing things in a few decades. Once they gave up the polygamy, they could join the United States as well. Today on the square there are 2 visitor centers, where young local and foreign missioners are offering free guided tour to explain the history and the religion of the Mormons. They are really going out of their way to explain you everything. Flowers are everywhere, things just look perfect here. In the evening we went to have a look on the Salt Lake.

 

A mai napunk nagy részét az Arches (Ívek) Nemzeti Parkban töltöttük – Utahban. A park ismét közel 2000 méteres magasságban helyezkedik el és ez az utolsó sivatagos park, amit meglátogatunk. A parkban gyönyörű sziklaképződmények vannak, némelyik legalább olyan izgalmas, mint a Monument Valleyben. Az én kedvencem az elefántok fiestája volt, ami tényleg olyan volt, mint ha több elefánt táncolna.

A park igazi hírességei a kő ívek. A puha homokkövet a szél és a jég év milliók alatt úgy formázta, hogy időnként egy ablak keletkezett benne vagy kapu vagy alagút vagy éppen egy nagy fesztávolságú híd. A parkban összesen 2000 ilyen képződmény van (és csak az egy méternél nagyobb fesztávolságúakat számolják).

Először 2 „ablakhoz” gyalogoltunk fel a forróságban, majd az úgy nevezett kettős ívet néztük meg. Ez tulajdonképpen két ív V alakban (lásd a fotón). Elképesztő érzés felmászni az ívek alá és felnézni az ezer színben játszó keskeny kő „szalagra” és a kék égre.

Ezek után következtek a hosszabb túrák. Először egy 2,5 km-es gyalogút vezetett a legnagyobb fesztávolságú és talán legkeskenyebb „hídhoz” (kép alább). Ebből egy nagyobb darab leszakadt 1991-ben, ezért nem lehet alá menni. Itt éltük meg a sivatagi vihart. Nem esett sok eső, viszont az elég nagy cseppekben és nem igen vannak fák, ami alá be lehet menekülni. Ennél viszont sokkal rosszabb az erős szél, ami apró homokszemeket fúj az ember szemébe, sőt, ahogy a bőrödnek nekiütődik, az is olyan erejű, hogy fáj.(Már értjük hogy vájta ki a szél a köveket is.)

Még ez sem vette kedvünket, hogy neki induljunk a naplementére időzített 5 km-es túránknak a „kecses” ívhez. Először egy kanyargós úton mentünk fel, majd egy végtelennek tűnő, folyamatosan emelkedő sziklaplatón. Ezt követte a mély homokba süppedős kanyonos rész, végül egy keskeny sziklaperemen egyensúlyozva jutottunk el a végcélhoz. Az élmény leírhatatlan, egy sorba helyezném a Grand Canyon megpillantásával. A semmi szélén áll ez az elképesztő sziklakapu, ami olyan hatalmas, hogy mellette hangyáknak tűnünk. Ami még fokozta az élményt, hogy olyan erős szél fújt, amilyet még sohasem tapasztaltunk. Az volt az érzésem, hogy az én 50 kilóm meg sem kottyan ennek a szélnek, bármelyik pillanatban felkaphat és elrepíthet. Végül még egy szivárvány is megjelent a viharfelhők szélén. Elképesztő élmény!

Már csak 4 óra vezetés vár ránk, hogy elérjük a mormonok fővárosát Salt Lake Cityt, ahol az előző napokból tanulva már előre foglaltunk szállást.

 

Today we visited the last „desert” park on our tour, the Arches National Park. Again we are above 6000 feet elevation. Some of the rock formations are actually more exciting than in the Monument Valley. My favorite is the Fiesta of the Elephants – it looks like several dancing elephants.

The highlights of course are the arches. The wind and the ice have carved amazing shapes in the sandstone. Sometimes it is a window, or a gate or even a bridge.

First we climbed up in the desert heat to two “windows”. Then to the so called Double Arch (it has a V shape – you can see it in the photos). It is really amazing to lie down underneath and watch the colorful “ribbon” of rock and the blue sky.

We started the longer hikes then. First went to see (1,6 miles) the longest “bridge”, maybe the thinnest as well: Landscape Arch (photo attached). In 1991 some parts of it fell down, so since then you can not go under that one. Here we experienced the storm in the desert. The rain felt good actually, but the wind was super strong. It blew some sand into our eyes and when it hit our skin, it actually hurt. Now we understand how the wind could carve even the sandstone.

It still did not discourage us to take the longest hike (3 miles) which was timed for sunset to the Delicate Arch. First we zig-zaged on a small road, then climbed an endless plateau. Once up there we had to walk in the deep sand among amazing rocks to finish on a narrow path at the edge of a cliff to reach our final destination. The experience is really comparable with catching the first glimpse of Grand Canyon. The gate-like Delicate Arch is standing gloriously above deep gorges. A person seems like an ant next to it. When we got there, there was a super strong wind; the strongest we ever experienced in our life. I felt my 100 pounds is just nothing for this wind. It can just get me and blow away, whenever he feels like. At the end a gorgeous rainbow appeared at the edge of the stormy clouds. Truly unforgettable experience!

We have only 4 more hours to drive to get to the capital of the Mormons – Salt Lake City. We learned our lesson and reserved a room in advance on the internet.

A mai első helyszínünk (Monument Valley – magyarul talán úgy fordítanánk, hogy monumentális emlékművek völgye) a gyerekkori western filmekből biztosan mindenkinek ismerős. A Navahók működtetik a parkot és épp most építettek egy igen komoly szállodát is a bejárathoz. A rengeteg látogató ellenére az „emlékművek” megközelítése hepe-hupás, meredek földúton történik. Valószínűleg így könnyebb eladni a dzsippes túrákat. De ugye a mi kocsinknak egy kis földút meg sem kottyan. Festői a látkép. Van itt teve, elefánt, hüvelykujj, tenyér és még ki tudja hány névvel illetett sziklaképződmény. Azt hiszem, ezek után kiveszek egy pár itt játszódó filmet.

Délután átléptünk egy újabb államba – Coloradóba. A talán kevésbé ismert, de világörökségi védettség alatt álló Mesa Verde Nemzeti Parkot néztük meg. Ami még minket is meglepett, hogy az egész park zöld és 2000 méter felett helyezkedik el. A mesa – ahogy talán még emlékeztek egy magasan fekvő fennsík – ez tényleg nagyon magasan van. A fennsíkról láttuk a távoli Sziklás hegységet is – jó volt a szemnek igazi magas hegyeket látni. A fennsík egy része kanyonokkal szabdalt és a kanyonok oldalába, a perem alá költöztek az őslakosok. Egész kis városkákat építettek – hol csak egy család, hol egy nagyobb közösség számára. Ezeket kb. 1200-1300 körül építették és használták. Nagyjából bevehetetlenek voltak – keskeny kis alagutakon (ahogy látjátok a képen), vagy meredek néha 30 méteres létrákon lehetett bejutni.

Egy épületcsoportot vezetett túrán látogattunk meg belülről is. A vezetést a park felügyelő – helyi nevén a ranger tartotta. Minden parkban vannak rangerek, akiknek ugyanaz az egyenruhájuk az egész országban. Óriási kalapjukról könnyen felismerhetőek. Fő ismérvük még, hogy a legváratlanabb helyeken tűnnek fel és mindig végtelenül kedvesen válaszolják meg a látogatók ezer „okos” kérdését. Szóval a ranger egy elengedhetetlen része az amerikai nemzeti parkoknak.

Az éjszakát egy közeli kis városban Cortezben töltöttük és bár rengeteg motel volt, mégis valami okból ismét több teltházasba futottunk. Végül magasan a szokásos ár felett, de egy nagyon kellemes szállodát választottunk és ez a befektetés igen jónak bizonyult. Úgy aludtunk, mint a tej.

 

 

 

Today we started out in the Monument Valley, the scene of many of our childhood western films. It is always a special feeling to see places like that in reality. This park is run by the Navajos and they just completed a large hotel at the entrance. Still there is only a bad quality dirt road to access the monuments. I assume this way it is easier to sell the jeep tours. Of course we took our own car, as usual :- ) There are amazing colors and shapes, which has been inspiring the imagination of locals. There is a camel, elephants, thumb, palm and many more.

 

In the afternoon we went to Colorado for a short time to visit the World Heritage Site of Mesa Verde. This is again a high plateau, (6-7000 feet high), with many canyons on top. Ancien people (13-14^th century) have created cliff dwellings here below the rim of the canyons and most of them are still quite intact. We had a chance to visit one of them from inside and as you can see they were really invincible. The access was either by a tiny tunnel or by really high ladders, sometimes 100 feet or more. The place is truly awesome – I do recommend to visit if you are travelling in Colorado.

We spent the night in Cortez – nearby small town, where again many of the motels were full. Since we were exhausted we paid an outrages amount to stay in a nice place – a money well spent:- )    

 

Ma reggel a megkövült erdőben kezdtünk. Senkit ne tévesszen meg az erdő szó, inkább egy sivatagot képzeljetek el. A nemzeti park a Festett Sivatag egy része, mely ezer színben pompázik. A fő látványosságot persze a több millió éves megkövült farönkök képezik. Valamikor réges régen itt egy esőerdő volt. A kidőlt farönköket elsodorta a folyó, végül a folyó mélyén különböző üledékek rakódtak rá. A fa cellulóza idővel az ásványi anyagoktól kővé változott. Nem is akármilyenné, hanem mindenféle színű féldrágakővé (piros, fekete, barna, kék, fehér stb.) és a legtöbb kristályosan csillog. Néhány nagy fatörzs szinte egyben megmaradt, de a legtöbb, mintha csak egy ősi favágó fűrészelte volna fel, darabokban sorakozik. Ezek a színes megkövült farönkök ezrével hevernek szanaszét a homokban.

 

Délután átnéztünk Új-Mexikó államba – Gallup nevű városkába, ami már az indiánok egyik kereskedő városa. Később visszatértünk Arizonába és tovább haladtunk a Navahók földjén. Ma nekik van a legnagyobb rezervátumuk az USA-ban, ami négy államot is érint (legnagyobb részt mégis Arizonában található.) Ők használják a nyári időszámítást, így rögtön vesztettünk egy órát. Megnéztük a múzeumukat Window Rock-ban (a város egy ablak formájú szikláról kapta a nevét). A Navahókat a 19. században kitelepítették – 480 km-t kellett gyalog megtenniük, majd 4 év múlva visszatérhettek. Később olajat találtak a rezervátumuk területén, ez sokat segített gazdaságilag. A második világháborúban a navahó nyelvet használták az amerikaiak, mint titkos kódot, amit a japánok a háború végéig nem tudtak megfejteni.

 

A Navahó rezervátum közepében fekszik egy másik rezervátum, a Hopi Rezervátum. Mindössze 10.000 fő. 3 meza-ban laknak, amik tulajdonképpen akropoliszok, magasan egy-egy fennsík tetején. Az egyik falujuk a legrégebbi folyamatosan lakott település Észak-Amerikában, majdnem 1000 éves. Megőrizhették ősi földjeiket és erre nagyon büszkék. Csodálatok ezüstékszereket készítenek és vicces babákat. Náluk vacsoráztunk egy kellemes helyi étteremben. Nem fogjátok elhinni, de mindkét főétel körete lángos volt. Ugyanolyan, mint az otthoni – úgy látszik a Hopik is tudnak élni. Innen nem tudunk fotókat mutatni, mert ők nemcsak fotózni nem engedik magukat, de még rajzokat sem szabad készíteni.

Minkét nép választ évente szépségkirálynőt. A Navahó szépségkirálynő személyesen ott volt a múzeumban koronástól. Hát egy klasszikus szépségversenyen elég hátul végezne – ha értitek, mire gondolok. (Egy tablón láthattuk, hogy a korábbi győztesek között sok igazi szépség is volt.)

 

Mire szálláskeresésre került a sor, kiderült, hogy már minden szálloda tele van, de az egyiknek volt 6 sátorhelye, teljesen üresen. Szerencse, hogy van sátrunk, így kvázi saját fürdőszobás sátorhelyünk volt 15 dollárért.

 

 

 

Today we started our morning in the Petrified Forest NP. The word forest made me think we will get to a lush green place, but of course this was a desert. The area is actually called the Painted Desert, because it is just flamboyant with colors. There used to be a rainforest here, the logs were carried by an ancient river, then covered by different sediments. The minerals transferred the cellulose into semi-precious stones. Some of the logs are quite intact; some looks like an ancient woodcutter has cut them up nicely. There are just millions of them lying around.

 

We went to Gallup (New-Mexico), then we explored the land of the Navajos. Their Reservation is the largest and has areas in 4 states.) Visited their museum in Window Rock (AZ) where we learned, that they were resettled, and many of them died in this “progress”. Later their language was used in WWII and this code could not be broken by the Japanese (I am sure you all know this – what I just learned today.) We also lost an hour because they do observe daylight saving what most of Arizona do not observe.

 

After the Navajos we went to Hopi Land. Hopis were always living here – they have the oldest continuously used settlement in North America (ca. 1000 years). Their reservation is actually surrounded by the Navajo Reservation and today there are only 10.000 of them. They both held annually a beauty contest, and we actually met the Navajo queen who was not the most beautiful girl according to our standards. (We have seen the photos of former queens, some of them were really beautiful.)

We had dinner in a traditional Hopi restaurant, and the meal was quite nice. The biggest surprise for us, they served a Hopi bread as a side dish – exactly like the Hungarian “langos”. They know what is good food here:- )

Unfortunately we have no pictures of them, because they do not allow taking any pictures here.

In the evening we have found fully booked hotels only, but in one of them they had the most convenient campsites. Nobody else was camping just us, so this way for 15 bucks we got a private bathroom along our campsite. 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A mai nap lazábbra sikerült, de igen élménydúsra. Először elautóztunk az Oak Creek Kanyonba, ami már a többedik kanyon. Szuper sziklaformációkkal és rengeteg fenyővel (a neve ellenére, ami tölgy patakot jelent). A völgy alján van a legszuperebb strand, amit el lehet képzelni. Vörös, többnyire simára csiszolt sziklák között egy kis patak folyik, ami pont kellemes hőfokú. Hol összeszűkül annyira, hogy csak egy ember tud a gyors sodrásban lecsorogni, hol pedig kis medence alakul ki, ahol még úszni is lehet. Egy helyen elég mély a patak, hogy a magas sziklákról bele is lehet ugrani. Tényleg a legszebb strand, amit el lehet képzelni. Az úszás után elmentünk az Arizonai óriás meteorkráterhez, ami elképesztően nagy. Egy végtelen síkságon van a kráter és sokáig azt hitték, hogy egy vulkán kürtője. Később itt tréningezték az amerikai űrhajósokat, mivel a felszín nagyon hasonlít a hold felszínéhez. A közepébe sajnos nem engedik be a látogatókat, de egyébként is igen sokáig tartana begyalogolni. Az alján elhelyeztek egy ember nagyságú képet, amit a széléről szabad szemmel nem is láttunk, csak távcsővel. Az eredeti vas meteor apróbb darabjai még mindig a kráterben lehetnek, A legnagyobb meteor darabot meg is simogathattuk.

Végül egy újabb motel Holbrook-ban, ahol két fontos helyi dolgot tanultunk meg. Először elmentünk a pénzbedobós mosodába. Egy nagy család is éppen mosott, ők magyarázták el mit kell csinálni. Egy mosás 1 dollárba kerül majd a szárítás kb. ugyanannyiba. A kis városban legalább 3 ilyen mosodát láttunk és mindenhol mostak javába a helyiek. Majd elmentünk a Safeway-be, ez a helyi Tesco. Eddig kisebb boltokban vásároltunk, és gondoltuk felmérjük az árakat, itt biztos szuper olcsó lesz minden. A végén Karesszel külön – külön arra a megállapításra jutottunk, hogy itt éhen fogunk halni, mert a legalapabb dolgok is iszonyú összegekbe kerültek. Néhány dolgot kiválasztottunk majd a pénztárnál megkérdeztem, hogy hogy lehet Safeway kártyát szerezni (arra voltak külön akciók). A pénztáros adott egy nyomtatványt, majd rögtön a kártyát is és az 5 dolláros számlánk rögtön 3 dollár lett. Hát így már bátrabban vásárolunk:- )   

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Today we had a more relaxing day. We started out in Oak Creek Canyon, which is another great canyon with amazing rock formations and green pine forest (ok there are a few oak as well). At the bottom of the canyon there is the best beach we have ever seen. You can “hydrospeed” between red rounded rocks and then the creek turns into a larger pool, where you can swim. There is also a deep part where people are jumping in from the rocks. Amazing place!

After that we visited the Meteor Crater in Arizona what is just breathtaking. We could actually touch part of the meteor. The crater is so gigantic, that a 6’ man image at the bottom could not be seen from the rim only with binoculars. This was the place where the astronauts were trained, since the surface is similar to the moon.

We spent the night in Holbrook and we learned 2 very important things :- )

First we went to a coin laundry and it was amazing to see that local families are taking their laundry to these places and spend the evening there. Secondly we went to explore Safeway. So far we were shopping in small shops, so we expected to find super cheap prices. After looking around we were shocked how expensive everything is and we felt we are going to starve in this country. Then at the cashier I inquired about becoming a club member. He signed me in right away. This way our bill, which we expected to be over 5 dollars turn out to be only 3. Now I think I understand how people shop here – but if there are some other tricks I should know, just let me know. I feel like a baby in this country – I need to learn all these little issues and it is so much fun to figure it out!

 

Ma a Grand Kanyon legtöbbek által látogatott déli pereméhez, a nemzeti parkba mentünk. Még otthonról rendeltünk egy egész évre szóló nemzeti parkos kártyát, amivel ingyen látogathatjuk az ország összes nemzeti parkját (max 6 fő mehet be vele egyszerre). 80 dollárba került, de már eddig nagyjából megtérült ez a befektetés. Mostantól már ingyen megyünk a parkokba.

A mai napról nem is akarok sokat írni a Kanyon lenyűgöző, megnéztük gyalog, busszal és különböző napszakokban. A legmegdöbbentőbb, hogy ez a csoda 450 km-en keresztül húzódik végig az országon.

 Többen kértétek, hogy több fotót szeretnétek látni. A mai naphoz szavak helyett teszünk fotókat inkább. Amint lesz elég időnk, egy fotóalbumot is csinálunk a neten, csak előbb még annyi mindent meg kell néznünk.

 

Today we went to the most popular part of the Grand Canyon to the South Rim. This is a National Park, so we could use again our America is Beautiful Card. It was such a great discovery. I bought it on the internet for 80 dollars and it is valid to all the national parks in the country for 1 year and can take in max. 6 people at the same time. So far we would have spent the 80 bucks so from now on we are going for free!

We went to see the Canyon again, we took the free shuttle and we also hiked for a few hours. The most amazing that this goes on for 300 miles. You have a wonderful treasure here – if you have not seen it yet you really should come.

Many people asked for more pictures, so today instead of long descriptions here are some more photos. Once we settle down we will have a slide show on the internet, we just need longer time to sort out our photos and we have so much to see still.

 

A tegnapi hosszú nap után komolyan elgondolkoztunk, hogy maradjunk még egy éjszakára Vegasban és dolgozzuk fel az élményeinket, válaszoljunk az emailjeinkre, úszunk a medencében és játszunk a kaszinóban. A döntést meghozta a szálloda helyettünk, ugyanis szombat éjszakára már az összes szoba el volt adva. Kihasználtuk délig a szobánkat és eljátszottuk a 20 dolcsit, amit ajándékba kaptunk. Karesz nyert is a félkarún, majd még eljátszottunk a ruletten 7 dollár 20 centet.

 

Aztán irány a Hoover gát. 1935-ben építették a Colorado folyón Vegas közelében, hogy a gyakran kiáradó folyót megzabolázzák. Az építkezéshez egy óriási hegyen át kellett vezetni a folyót elképesztő mennyiségű földmunkával, majd lezárták a folyó régi medrét elképesztő mennyiségű betonnal és visszaterelték a folyót. Közben 110 ember vesztette életét. A gát egy igazi amerikai szimbólummá vált, a nemzet erejét mutatja. A gát mellett volt egy emlékmű, ami a csillagok állását mutatta az építkezés elhatározásakor, hogy ha egyszer földönkívüliek eljutnak ide, ők is el tudjak olvasni mikor készült.

 

A gát egyben a határ Arizona állammal, ahol nem használják a nyári időszámítást, így bár átléptünk egy időzónát, mégsem kellett órát állítani. Arizonát egyszerűen csak a Grand Kanyon államának nevezik, és amikor megérkeztünk a Kanyonhoz egyetértettem a névadókkal. Első találkozásunk a Kanyonnal a dél nyugati részén volt egy indián rezervátumban. Az indiánok építettek egy üveg hidat a kanyon fölé 2 évvel ezelőtt. A helyet ismét csak földúton lehet megközelíteni – kb. 40 km-t kellett oda és vissza is vezetni egy 2 sávos egészen jó minőségű (ugye minden relatív) úton kaktuszok, jukkák és kószáló tehenek között. Az indiánok repülőteret is építettek, hogy a gazdag Vegasból érkező látogatóknak ne kelljen a földúton zötykölődniük és természetesen akár helikopterről is megnézheted a kanyont. Este 6 körül értünk oda és miután kifizettük a csillagászati belépőt (150 dollár 2 főre) felszálltunk egy buszra és elvittek minket az üveghídhoz. Mindent be kellett zárni, amit leejthetünk (pl. a fényképezőgépünket is – ügyes marketing). Ezek után egy cipővédőt kellett felvenni és irány az üveg félkör alakú híd, ami alatt ott tátongott 1400 m mélyen a Grand Kanyon. Az egész környék látványa abszolút leírhatatlan és hogy még ki is mehetsz fölé az egy elég lábremegtető érzés.

Ezek után visszaszálltunk a buszra és elmentünk a Guano ponthoz, ahol denevér guánót bányásztak és szállították át a kanyonon egy kötélpályán. Ez azért különleges hely, mert a kanyon közepébe benyúló szikla tetejére lehet felmászni és 360 fokban körülötted van a Grand Kanyon. Pont naplementekor érkeztünk, leírhatatlan az élmény – tátongó szakadék, aminek az alján kanyarog az innen miniatűrnek tűnő Colorado folyó. A sziklák tiszteletet parancsolóan és vörösen magasodnak körülöttünk.  

Az éjszakát egy klasszikus 66-os út melletti motelben töltöttük Kingmanben. A szállodák itt úgy tűnik, mindig két franciaágyat adnak (hogy van hűtő, kávéfőző, vasaló és vasalódeszka, mikrosütő, medence és persze jégkészítő automata az már természetes). A szobák bejárata mindig a nyitott folyosóról van és persze kocsival oda tudsz állni a szobád elé. Hát ez tényleg tiszta Amerika.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

This morning we were really tempted to stay one more night in Vegas, just to catch up with our emails, blog, swim in the pool and relax a little. The hotel made the decision, since they were sold out. We stayed till 12, played the 20 bucks they gave us – Karesz even win a little on the slot machines, then we lost a little on the roulette

We headed to the Hoover Dam, which is really an amazing sight. The most surprising piece for me was that an artist depicted the star constellation when the big project was decided, so if some ET-s would arrive they can tell when it was built.

Here we crossed over to Grand Canyon country (Arizona). Since they do not recognize the summer day light saving we did not needed to adjust our watch yet.

We started at Grand Canyon West, which is a new sight built and run by the Hualapai Indians 2 years ago. The access in only driving 27 miles on dirt road again! It had 2 lanes and we were driving among cactus, yuccas and cows. The Indians also build an airport so the rich visitors from Vegas do not have to come through the dirt road.

We paid the outrageous amount (150 bucks for 2 persons) to get on a bus and get down to the skywalk. It is a semicircular glass bridge where you can see the more then 4000 feet deep canyon below you. Our legs were trembling a little I have to admit. After that we went to Guano Point where they mined out the bat guano and took it over the canyon on a cable car. This place is actually fascinating, you are in the middle of the canyon on a hill, so you have 360 degree view over it.

We spent the night in a classical motel along route 66 in Kingman.

 

5.30-kor keltünk, a nap még nem kelt fel, összepakoltunk és indultunk a nagy felfedezésre. Először megálltunk a homokdűnéknél – gyönyörű, olyan mint a tengerparti homok, de nagy dűnékben. Majd elmentünk megnézni - a szűken vett halálvölgyön kívül - egy elhagyott bányászvárost, (Ryolite) aminek a múlt század elején 10.000 lakosa is volt, hát elég kevés maradt belőle – kis csalódás.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Majd a Titus Kanyonon autóztunk végig. Ez az útikönyvünk szerint az egyik legszebb rész. Aprócska probléma, hogy csak köves út van. Amikor odaértünk ki volt írva, hogy 4 kerékmeghajtás javasolt, még ez sem tántorított el minket. Eleinte egészen jó volt az út, de ahogy beljebb és beljebb jutottunk egyre rosszabb lett és persze az alacsony kocsival a terepjárók által kijárt úton elég lassan tudtunk haladni. Az út felénél jutottam a tájékozató füzet azon pontjához, hogy nyáron semmiképpen ne hagyjuk el az aszfalt utakat. Fölkapaszkodtunk a vörös hágóra - lenyűgöző színek. Végül a kanyon úgy összeszűkült, hogy a kocsi épp elfért és szlalom szerűen jöttek a sziklák, hol jobbról, hol balról. Végül azért nagy megkönnyebbülés volt, amikor kijutottunk ismét az aszfalt útra. (Karesz eléggé megizzadt a 3 és fél órás vezetésben átlag 10-15 km/óra sebességgel).

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Ezután jött az igazi „mélyföld”. Kocsival elmentünk a „rossz víz” nevű helyre, ahol van víz, de persze sós. Ezt még az állatok sem akarták meginni, ezért hívták rossz víznek. Ez a legmélyebb pont és körülötte kicsapódott a fehér sókirstály. Persze az időzítés tipikusan pont délre sikeredett – 111 Fahrenheit fokkal. Visszafelé egy „művészek útja” nevű részen jöttünk, ahol elképesztő színű (zöld, kék rózsaszín, vörös stb.) sziklák voltak.

Végül elindultunk felfelé és két kilátó ponton álltunk meg – Zabriskie point és Dante kilátója. Ez utóbbiról egyszerre látszik Észak-Amerika legalacsonyabb és Alaszkát nem számítva legmagasabb pontja is (Mount Whitney – 5000 m körül).

 

A parkkal együtt magunk mögött hagytuk az „Arany államot” Kaliforniát és beléptünk az „Ezüst államba” Nevadába. Nem gondoltam, hogy Las Vegas ennyire fog tetszeni – különösen a szálloda fürdőkádja és a légkondis szoba volt felejthetetlen élmény a sivatag után.

A Las Vegasi szállodák közül egy régi klasszikusban szálltunk meg – Hotel Sahara – ahol többek között Elvis is forgatott (Viva Las Vegas című film). A többi óriási szállodához képest törpének tűnt, de így is térkép kellett, hogy megtaláljuk a vacsorázó helyet. Elképesztő étel és italválasztékot adtak a 9 dolláros büfévacsiban. Ők persze nem tudták, hogy mi több, mint 24 órája nem ettünk mást, csak pár szem mogyorót, amit Mitzi csomagolt. A 45 fokos sivatagban leginkább vizet kívántunk ételt nem nagyon.

Vacsora után végig sétáltunk a Strip-en, ami a város főutcája tele kaszinókkal. Minden szálloda egyben egy kaszinó is és bárki besétálhat az utcáról, hogy játszon vagy körülnézzen. Mi megnéztünk kb. egy tucatot, volt Párizsi életkép (felépítve az Eiffel torony, és a párizsi operaház kicsiben), New York a szabadság szoborral, Egyiptom és Luxor, ahol a szálloda egy piramis volt, de ami nekünk a legjobban tetszett az a Velence és az ókori Róma mintájára kialakított Cézár Palotája volt.

A kaszinókban egyébként leginkább félkarú rablók vannak, de van persze Black Jack és rulett is, ahol eldöntheted, hogy egy élő vagy egy virtuális krupiéval szeretnél-e játszani. Szintén lehet fogadni mindenféle sporteseményre és még a bárpult is úgy van kialakítva, hogy mindenki előtt van egy kis játékautomata, nehogy kimaradj egy percre..

Éjfélkor elértük a Strip végét (kb. 8 km-t sétáltunk) és „felmásztunk” egy hazafelé tartó buszra. Olyan dugóba kerültünk, hogy kb. 50 percig mentünk hazafelé. Hát ez egy elég hosszú nap volt 5.30-tól hajnali fél 2-ig - így a beszámoló is elég hosszúra sikerült.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

We were getting up at 5.30 am when the sun was not up yet. We packed our things and left for the sand dunes. It was an amazing sight. Then we visited just outside the park an abundant town, Ryolite. There used to be 10.000 inhabitants now only a few ruins – not much to see.

Our guide book spoke very highly about Titus Canyon, which had only dirt road. When we entered there was a sign 4x4 recommended – it still did not discourage us. The road, of course got worth and worth and with our low car we had to drive very slow to get by on the road used by stronger vehicles before. About half way, I go to the section in the leaflet that during the summer never leave the paved road! It was obviously too late to recognize this advice. We climbed up to the red pass which was amazing in colors. Then the last section was so narrow that a car just could get by and we had to zig-zag through the rocks. Truly an experience for a lifetime but we were very much relieved once we got out. Karesz was the one who had to drive 3,5 hours with 8-10 miles/hour in this amazing place.

We headed for the deepest point – Badwater – 282 ft below sea level, where you can still see some very salty water and lots of salt crystal around it. Our timing was typical, we got there exactly at 12.00 with 111 F.

Then we drove through Artist Drive – red, green, rosy and blue colors. We started our way out of the valley and we stopped in 2 view points – Zabriskie Point and Dantes View – from the second one you can see the highest (not counting Alaska) Mt. Whitney and the lowest point of North America at the same time.   

With the park we said goodbye to the Golden State and we entered the Silver State. I had no idea I will enjoy Las Vegas so much (especially the shower and the air-conditioned room). We got a really good rate in one of the classical old fashioned hotel (Hotel Sahara), where they offered buffet dinner for 9 dollar. Amazing selection of food and drink – they had no idea, that we were eating only some nuts - what Mitzi provided for us - in the last 30 hours (in the desert you really do not want to eat just drink).

After dinner we hit the Strip and we walked about 6 miles. Amazing ideas and amazing amount of neon light. We liked the most the Venice and the ancient Rome (Cezar’s Palace) themed hotel. Around midnight we got on a bus to get home, but there was such a big traffic that it took us 50 min. to get home. This was a rather long day (from 5.30 till 1.30 am) so the story get quite long as well…

 

A délelőttöt még a csodálatos Yosemite Nemzeti Parkban töltöttük. Autóval a park északi része felé indultunk és még megálltunk egy órás túrára, hogy megnézzük a föld legnagyobb élőlényeit a Sequoiákat (mamutfenyő). A néhány nappal korábban látott óriás vörösfenyők a legmagasabbak a világon, ezek pedig a legnagyobbak kiterjedésben. Az egyik villámcsapott példányba egy alagutat is vágtak még a múlt században, amin kocsival át lehetett menni. Majd kocsival átkeltünk a 3030 méteren fekvő Tioga hágón, az odavezető út egyszerűen gyönyörű volt, a hágó maga kis csalódás – már eleve elég magasan voltunk és még hó sem volt, csak a hegycsúcsokon foltokban. Egy pillantást vetettünk a Mono tóra, majd irány dél felé a Death Valley – azaz halál völgy. Ez a nyugati félteke legmélyebben fekvő pontja – 85 m-re van a tengerszint alatt és itt mérték a második legmelegebb hőfokot a földön, és az egyik legszárazabb is, nem minden évben esik eső. Néhány nappal korábban is rekordok voltak 124 fok (51 Celsius) de amikor mi mentünk kicsit „lehűlt” és csak olyan 111 fokig (45 Celsius) ment fel a hőmérséklet. Amikor mondtuk a helyieknek, hogy oda megyünk mindenki azt hitte megőrültünk, mert ide általában télen jönnek az emberek. Későbbiekben Las Vegasban is 108 fok volt – azaz ez a néhány fok különbség igazán nem jelent semmit. Szóval a táj valóban egyre kietlenebb lett, amikor átléptük az egyik hegyvonulatot a másik után. Este 8-ra érkeztünk meg a tengerszint „magasságára” reméltük már hűl az idő, de a sötétben öntötte ki magából a meleget a sivatag, amit egész nap beszívott. Betértünk az egyetlen nyitva levő és légkondis boltba, ahol megkérdeztük, hogy hol sátorozhatunk. Eléggé megdöbbentek, majd azt javasolták, hogy menjünk visszább ahonnan jöttünk, ott vannak ingyenes sátorhelyek. Magasabban ugyanis hűvösebb van (200 lábanként csökken kb. 1 fahrenheittel a hőmérséklet). Szóval feljebb mentünk 2000 lábbal – ahol még majdnem ugyanolyan meleg volt, de azért pár fokkal mégis viselhetőbb. Az út közelében egy 10 sátornak kialakított bekerítetlen területen 10 sátornak szuperül kialakított hely (asztalokkal, vízzel, vízöblítéses wc-vel) és sehol senki. Felvertük a sátrunkat a ragyogó holdfényben „a semmi közepén” és megpróbáltunk aludni. Otthon sem könnyű 38 fokban, itt sem volt az. Hajnalra kicsit hűlt az idő, akkor már lehetett volna aludni, de korán akartunk indulni, de erről majd a következő napnál …

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

This morning we were still enjoying the beautiful Yosemite, we started with an hour hike to see the largest living creators the Sequoias – they were really magnificent. During the 19^th century they used a dead Sequoia to create like a tunnel where carts could go through – tourism was an important factor back then as well:- ).

Then we were driving through the northern part of the park – amazing landscape truly, then we crossed Tioga Pass – 9945 ft, it was a little disappointing – we have crossed so many amazing passes in Europe – this one hardly had some snow:- )

Then we had a look on Mono Lake – quite special view with volcanic features and then we headed to the south to Death Valley. All of our friends said we are crazy – but when we got there it actually cooled down to 111 F, and in Las Vegas the next day it was 108 – so not much difference. Anyway we got there to sea level at 8 pm we were hoping it cools a little when it is dark. It was very warm and dry. We entered the only open shop (it had air conditioning) and asked where can we camp in a tent. They had the “you are crazy” look. Then they said we should go back on the road we came, because on higher elevation it is cooler and there are free campsites there (200 feet – 1 F less). So we went up with 2000 feet to the nearest campsite. It was situated next to the main road, beautifully arranged for 10 campsites with tables, water and even flush (!) toilet. And there was nobody. So in the beautiful moonlight we set up our tent. It was a little difficult to sleep, but since we are used to sleeping without air conditioning at home and it does get up to a 100 sometimes we were ok. By the morning it cooled down to 90, but we had to get up real early to start to explore – read it at the next day.

 

Mától „megtámadjuk” a nagy nemzeti parkokat. Az egyik leghíresebbel kezdjük – Yosemite – ami 4 órára van keletre San Franciscotól. Vettünk 35 liter vizet és néhány szuper halkonzervet. Itt árulnak olyat, ami kis tasakban van, nagyon finom, praktikus és még egészséges is.

Szokás szerint későn indultunk, így későn is érkeztünk (de így legalább elkerültük a reggeli dugót). Először elfoglaltuk a sátorhelyünket (ezt interneten foglaltuk és a legjobb helyek persze már elkeltek). A sátorhely itt akkora, amire a Balcsin legalább 5 sátrat is felállítanának. Be lehet állni kocsival, van egy kiépített tűzrakóhely, egy sátorhely elegyengetve és a legfontosabb a „medvebiztos” konténer, amibe nem csak az ételt kell bezárni, de minden kozmetikumot is, aminek a szagából azt hihetné, hogy az étel. A szemetesek is óriási zárható konténerek. Medvével végül nem találkoztunk, csak rengeteg amerikai mókussal, akik többször beszálltak a kocsinkba és igyekeztek belopózni az ételtárolóba. Idillikus a környezet, egyetlen szokatlan dolog van, hogy a legközelebbi zuhanyzó 40 kilométerre van a kempingtől – itt úgy tűnik nem zuhanyoznak az emberek naponta:- ) A valódi ok valószínűleg az, hogy az Amerikai nemzeti parkokban mindent igyekeznek úgy megtartani, ahogy van. Nem szabad egy fűszálat sem letépni, tűzifát otthonról kell vinni, gyűjteni tilos, és ennek része a vízgazdálkodás is, hogy minél kevesebb vizet használjanak a látogatók. Lehet viszont fürödni a tavakban és a patakokban, kivéve egyet, ami San Francisco vízellátását biztosítja.

A park egy gyönyörű fenyőerdőben fekszik óriási sziklák között völgyekkel. A hegycsúcsokról vízesések zuhognak alá és a völgyben patakként mennek tovább – már majdnem giccses, olyan gyönyörű ez a hely. 

Először elmentünk a két fő vízeséshez, amikben a nyár közepén persze kevés a víz, de a 2 vízesés együtt Észak-Amerika legmagasabbja. Majd felmentünk a hegytetőre – 2 elképesztő kilátó pont is van, ahonnan az egész környéket belátni. A legmagasabbhoz pont naplementekor érkeztünk és innen láttunk még két óriási vízesést.

 

  

We are starting the national park visits today. We stocked up with water and food and headed to Yosemite. First we took our campsite, what was so pleasant, we were sorry not to stay longer. It included a parking place for our car, a fire ring, a campsite and a food locker to store all toiletries and food in there to avoid the bears. Actually we have not seen any bear but the food locker was really useful against the squirrels. 

We started in Yosemite Village and seen the two big waterfalls, which supposed to be the highest ones in the USA, not much water during the summer unfortunately. Then we went to the Tunnel View (this is the picture postcard image, then to Glacier point where we got by sunset and we have seen 2 much larger waterfalls. Amazing day, we just had another hour and a half drive to get to our tent.

 

 

Délelőtt sétáltunk egyet a Kínai negyedben és délben találkoztunk egy másik helyi idegenvezető barátnőmmel, Lindával. Neki egészen más az érdeklődési köre és ő is elvitt minket néhány elképesztő helyre. A belváros egyik dombjának tetején a város négy leggazdagabb embere osztozott. Itt épültek fel a város legdrágább szállodái. Linda imádja a szállodai előcsarnokokat, és jól ismeri, hogy melyiket érdemes megnézni. Az egyik szálloda legfelső emeletén egy gyönyörű étterem van, ahova szintén felmentünk és a kilátás onnan felülmúlhatatlan volt. Az egész San Franciscoi öblöt beláttuk innen. És ebben a pillanatban éppen köd sem volt! Majd elvitt minket ebédelni egy nagyon kellemes kínai étterembe. Vele a városnak egy másik arcát is megismertük és persze megtudtuk, hogy még mennyi mindent nem láttunk, azaz vissza kell jönnünk San Franciscoba is:-) 

  

Délután elindultunk a Szilícum Völgybe – ahol a legtöbb informatikai cég központja van – San Franciscotól délre. Egy ismerős házaspár (Eileen és Max) lánya (Sherry) a Googlenél dolgozik, és felajánlotta, hogy körülvezet minket a cég központjában. Sherry közel 4 éve dolgozik itt és nagyon lelkes a munkájával kapcsolatban. A Googlenél pillanatnyilag kb. 10.000-en dolgoznak, a világ minden pontjáról köztük több Bognár és Balázs nevű is, akik biztosan magyarok:- ) A legtöbben friss diplomások. Az ott dolgozóknak elképesztő szolgáltatások járnak. Ingyenes étkezés egész nap – vannak mini konyhák, ahol üdítő, kávé, szendvicsnek való és rágcsálni valók vannak. Van több étterem, ahol pedig ebédet és vacsorát szolgálnak fel. Van sushi, india és kínai kaják, hamburger, saláták, sütemények, nagyjából minden, amit egy amerikai megkívánhat. Itt a látogatókat is megkínálják, így mi is itt vacsiztunk. Van egy komoly fitness terem uszodával, billiárd asztalok, biciklik, amiket az visz, akinek szüksége van rá, a dolgozók gyerekeinek óvoda, játszótér. Azaz a cél, hogy aki itt dolgozik, az idejének nagy részét itt töltse, mert a cég elve, hogy a dolgozók folyamatos kommunikációjából születnek a legjobb új ötletek. Ennek ellenére az emberek kis üvegfallal elválasztott „fakkokban” dolgoznak. 

A másik fő alapelve a cégnek a környezetvédelem. Az irodák és a parkolók jó részét napelemekkel borították, így az elhasznált energia 30%-át megtermelik. Szelektív hulladékgyűjtés van mindenhol. A korábbi palackos vízről átálltak a csapvízre és olyan eszközöket használnak, ami elmosható. Aki nem a bicikliket használja és autóval jár, nekik biztosítanak feltöltési lehetőséget az elektromos autókhoz. Még órákig mesélhetnénk, tényleg nagy élmény volt. Karesz megtudta, hogy az ő területével (számítógépek emberi oldalának módszeres vizsgálata) nem nagyon törődik a Google:- ). Itt még vannak lehetőségek:- )

A környezetvédelem egyébként itt Kaliforniában igen fontos gondolat. Akárhova megyünk, van szelektív hulladékgyűjtés, rengeteg Prius-ossal találkozunk (a hybrid autó) erre állítólag óriási támogatást adtak tavaly év végéig. Azaz sokkal jobb a helyzet, mint reméltük (Kalifornia ebben kiemelkedik az USA átlagból.)

Eileen meglepett minket egy saját készítésű málna – rebarbara lekvárral. Csak nehogy a medvék kiszagolják!

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Today we started out on our own, to pick up some presents in China Town, and then we finally met my friend Linda (who had to wait for us so endlessly 2 days ago). She knows so much about San Francisco and her interest is completely different than Mary’s. This was a perfect combination to see two sides of the city. Linda took us to the most expensive hotels to see elegant lobbies – really exquisite ones and the best part was when we went up to the top floor of the Intercontinental hotel. The view is just amazing, I never seen anything like this – and we were so lucky to get a clear moment with no fog up there. Then Linda took us for a real Chinese lunch what was great. 

 

In the afternoon we had a scheduled visit at Google. This was made possible for us by Eileen and Max, their daughter Sherry works there for nearly 4 years. She is just so enthusiastic about her work what makes a whole difference. I think most of you are not familiar with the general policies of Google so I sum up briefly, because it is really special. Google has about 10.000 employees and they are from all over the world, mostly people just out of university. The whole place has a feeling like a university campus. Google cares the most about their employees and the environment. They offer food for free for the people working there from morning till late night including coffee, snacks and high class international specialties (even sushi). We were treated for dinner what was really outstanding. They also have a gym, a pool, billiard tables, bikes to get from one building to the other. They covered all the buildings and the parking areas with solar panels; this produces 30 % of the total energy they use. They have recycling and so much more. Generally speaking here in California the green idea is much more developed, then I expected. I have heard it is above the national average; so far this is very impressive.

This visit was really a great experience.  However my husband discovered that Google does not care so much about his field (usability evaluation). So even Google has at least a few areas where they can develop :- )

Eileen treated us with her homemade strawberry and rhubarb jam – we hardly can wait to taste it once we hike in the woods.   

English version is below…

 

San Francisco volt az egyik olyan város, amit leginkább „akartam” látni. A világ egyik olyan nagyvárosa, amiről mindenki látott ezer fotót és látta ezer filmben, és mégis amikor megérkeztünk valahogy más volt, mint amit a filmeken lát az ember. Mindenek előtt, az időjárás. A barátaink figyelmeztettek, hogy hozzunk kabátot, mert július általában elég hideg és „nedves”. Mégis meglepő volt, hogy elő kellett venni a hosszú nadrágot, pulcsit, kabátot, az eddigi tikkasztó hőség után. A köd beborította a várost, de ahogy a helyi idegenvezetőként dolgozó barátnőm, Mary mondta, ez egy vékony köd, ami délutánra fel fog szállni. Egész napos városnézésre vitt minket autóval. Először végighajtottunk a kikötők környékén. Innen megcsodáltuk a hozzánk közelebb eső hidat (Bay Bridge) – ez egy kétszintes híd, a filmekből ez is biztosan ismerős. Majd láttuk Alcatraz szigetét és a kikötők sorát, ahova a környékről ingázók kompja megérkezik.

Természetesen áthajtottunk a Golden Gate hídon, aminek a teteje nem látszott a ködben. A hídra „ködkürtöket” szereltek, hogy a repülőket és a hajókat hangjelzéssel figyelmeztessék, amikor a híd teljesen láthatatlanná válik.

 

Délelőtt kirándultunk egy órát a Muir Erdőben, ami a vörösfenyőkről híres. Ez a hely egy mély kanyonban van a városon kívül. A város fejlődésénél a vörösfenyők javát felhasználták építőanyagnak, de ez a kanyon annyira nehezen megközelíthető volt, hogy a fák megmaradtak. Egy patakmedred képzeljetek el, 1500 éves toronymagas fenyőkkel és páfrányokkal. Ez az a hely, ahol nem lepődnék meg, ha egy kis manó rám köszönne! (A manók angolul a wee-k – erre még este visszatérünk). Mary egyébként előző nap futotta le a fél maratont, azaz ő tökéletes vezetőnk volt az erdőben is.

 

Ezek után megnéztük a kínai negyedet, ami az USA legelső kínai negyede volt. Van itt minden, rengeteg kínai étterem, a legjobbak persze, ahol a kínaiak esznek! Kínai orvosok, akik a saját üzletükben rögtön el is készítik a megfelelő teakeveréket a beteg számára. Megnéztük a legjobb szerencse süti készítő műhelyt és kaptunk is néhány jó tanácsot a sütikből (pl. hogy holnap mindenképpen kellj korán, mert egy érdekes nap vár rád!)

Mary szuper volt, így egészen különleges megnézni a várost egy saját idegenevezetővel..

 

Este Mitzi és George is megérkeztek és Mitzi szuper vacsorát készített nekünk. Olyan jó volt újra látni őket és megbeszélni a világ nagy problémáit. Ők igazi világutazók. 16 unokájuk közül kettőt idén Csehországba vittek és most készülnek az Antarktiszra. Mitzi megtanított minket Nintendo Wii játékon játszani. (ez kiejtve hasonló a manókra, szóval két „vi” is volt a mai napon) Aki nem hallott még erről – velem együtt - ez egy TV-hez köthető játék, amin úgy teniszezel, hogy a mozdulatokat eljátszod és ez átvivődik a Tv-re. Hát sosem túl késő belépni a számítógépek világába.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 San Francisco – 27^th July 2009 Monday

 

San Francisco is one of the large cities of the world I always wanted to see. You see so much of it on TV and in photos, but once you arrive, it is just so different. First of all I did not expected to be so cold (our friends warned as in advance so we took our long pants and jackets out of the suitcase). We had a real treat to have my friend Mary, who works as a local guide here, so she took us on a full day tour around the town. You can not learn more about a city in one day, then this way. First we drove along the bayside then crossed the Golden Gate Bridge, it was indeed covered in fog. Then we went to visit Muir Woods, this is a place where you would expect to see wee people coming out from the forest. The redwoods are beautiful and really amazingly tall.

After our morning hike (Mary is a marathon runner – so it was fun to hike with her) we had back to the city. We explored China town (really amazing to see this outside of China – they have everything you need and even what you do not need). We went to see the place where San Francisco has started out and also the best fortune cookie manufactory.

 

 

Hosszan gondolkoztunk milyen útvonalon utazzunk Los Angelesből San Franciscoba - 3 út is vezet - végül a mindenből egy kicsit elvet választottuk. Elindultunk a parton és megálltunk Venice Beachnél, ami egy tengerparti strand, majd Santa Monicán is áthajtottunk. Ezek után a parttól távoli 5-ös számú úton mentünk, ami egy nagyon forró és száraz vidéken vezetett át. A hőmérő 105 Fahrenheitig ment fel (38 fok). Érdekes módon a teljesen száraznak tűnő vidéken egy idő után óriási szőlő és gyümölcsfa ültetvényeket találtunk. A talaj nagyon termékeny és ahol egy csatornával el tudták hozni a vizet, ott igazi kis oázis alakult ki. Ezt követően lementünk a parti útra, amit egyszerűen csak az 1-es számú útnak hívnak. Itt a hőmérséklet 54 Fahrenheit volt, ami kb. 14 foknak felel meg. Az idő párássá vált és percenként változott, hogy épp egy nagy ködfelhőben vagy a tökéletes napsütésben autózunk (mivel a köd éppen alattunk volt). Az óceán hideg párája folyamatosan áramlott a hegyvidék felé, aminek a túl oldalán tombol a hőség. A partvidék a Dalmát tengerpart szépségével vetekszik, csak éppen sokkal dramatikusabb ettől a folyamatos ködörvényléstől. Út közben megálltunk a Hearst Kastélynál, ami egy milliomos magángyűjteménye, de csak a távolból néztük meg, mert elég késő volt már, majd egy elefánt fóka kolóniát is találtunk, ami nagyon meglepő volt számunkra. Rengetegen heverésztek a parton és évente több fóka bébi is születik itt

Ami a legmeglepőbb volt, hogy a partszakasz nagy része teljesen kihalt, nem lakik senki a közelben, még térerő sem volt. Az út egyes részei olyanok voltak, mintha Skóciában lennénk.

A gyönyörű tengerparti úton végül késő éjszaka érkeztünk a következő vendéglátónkhoz, akik San Francisco egyik legkellemesebb helyén laknak az öblön átvezető hídtól néhány utcára (ez nem a Golden Gate híd, hanem a másik híd). Vendéglátóink elutaztak és ezért a fiuk Bill várt minket és engedett be az üres lakásba, ahol bezuhantunk az ágyba.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

We had the first really long drive today and it was hard to decide which road to take from LA to SF. Eventually we decided to do a little bit of everything. We started out on freeway 5, which was going across a very dry landscape, but after a while we have seen wonderful grapes and fruit trees in this very dry neighborhood. It was 105 F up there. Then we went down to the seafront (Highway 1) and it was only 54 F. Big and surprising change!

We stopped to see the Hearst Castle from a distance, then the elephant seals (another big surprise) and then we just enjoyed the view of this very rigid coastline with the ever changing fog. It reminded us of the Croatian coastline mixed with the Scottish highland climate:- )

Unfortunately we did not estimate it will take us so long to get to SF, so we had to cancel the dinner with our friend Linda (without cellphone covarage that was a challenge). We also kept up quite late the son of our hosts here on this night! Our hosts Mitzi and George who are living in the best spot of town, close to Bay Bridge, were offering to welcome us in their beautiful home. On our first night they were away, so actually Bill - their son let us into their flat, where we collapsed after a very exciting day.

 

English version is below…

 

Összesen egy napunk van, hogy felfedezzük ezt a hatalmas és nagyon kiterjedt várost. Ági barátnőm és Ádám van segítségünkre ebben és a Pécs rendszámú Cadillac.

Először a belvárost néztük meg, ami szombat lévén elég csendes volt. Felhőkarcolók mindenhol és ami engem leginkább vonzott az a Walt Disney koncert terem, amit Frank Gehry tervezett. Nem vagyok egy nagy modern építészet rajongó, de az ő épületei általában tetszenek és ebben sem csalódtam. Ezek után indultunk megtalálni a legjobb helyet, hogy lefotózzuk a HOLLYWOOD feliratot, ami nem is volt olyan egyszerű. Az interneten megnéztük, hogy mit ajánlanak, de onnan persze nem látszott, viszont sikerült találnunk egy helyet, ahonnan megvan a szuper turisztikus felvétel!

Hollywood boulvard: mérföldeken keresztül sorakoznak a sztárok csillagai egymás után az aszfalton, mi csak egy kis szakaszt sétáltunk le, és megnéztük a Kínai Filmszínház előtt a hírességek láb-és kéznyomait, amit kezdetben a mozi tulajdonosának dedikáltak. A legrégebbi a 20-as évekből való. Itt van egy viasz figura múzeum is, de mi megelégedtünk a múzeum előtt álló viaszfigurákkal és egyéb jelmezbe öltözött „hírességekkel”. Majd bementünk a Kodak „Mozi”-ba, ahol a nagy díjkiosztókat tartják. Ez tulajdonképpen egy nagy bevásárlóközpontból nyílik, aminek az előcsarnokában az összes Oscar díjas film címe fel van írva évről évre és már elő van készítve a hely 2072-ig!

Majd jött Beverly Hills – ahol a sztárok laknak, valóba gyönyörű környezetben, aztán benéztünk Tiffany-hoz a Rodeo Drive –on. Tisztára mint a Micsoda nő című filmben. (A gyémánt gyűrűválasztástól nem a 6000 dollárnál kezdődő árak tartottak vissza minket, hanem hogy már van otthon egy halom belőle :-)

A délután hátralévő részében még kimentünk a homokos óceánpartra, ami gyönyörű volt a naplementében. A nap fénypontja az volt, amikor Dezső mexikói grillvacsorát készített nekünk. A kertjükben olyan szabadtéri konyhai eszközök vannak, amit még egy jobb szálloda is megirigyelne. Igazi felülmúlhatatlan vendéglátásban volt részünk!

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

We have only one day to explore this gigantic and well spread out city. Our greatest help in this was Agi (my childhood friend), Adam (her 2 year old son) and a Cadillac with Pecs license plate (this is our home city).

We started out in the downtown area, which was really quiet on a Saturday morning. My main interest here was the Walt Disney Concert Hall, designed by Frank Gehry. I am not so much into modern architecture, but I really like his works and this is a good one as well.

Then we tried to see all the major tourist traps – not like with Elderhostel:-) We have found a good spot to take a picture of the Hollywood sign, then we walked a part of the “Walk of Fame” and we also discovered that the Kodak Theater is actually accessed by a shopping mall, this will change our view point when we watch the next Academy Awards!

We drove through Beverly Hills and stopped in Tiffany on the Rodeo Drive. Just like in the Pretty woman!

To enjoy the sunset we went out to the beach and in the evening we had a great Mexican dinner prepared by Denis in their garden. This was the most outstanding hospitality, one can not hope for more then that! 

 

Ez az utolsó napunk San Diegoban, ami azt jelenti, hogy csomagolni kell.

Délelőtt még egyet úsztam a medencében, aztán meglátogattam kedvenc városrészemet, a Balboa parkot. Ez a városrész tényleg elbűvölő. Megnéztem néhány fotót a fotó múzeumban, majd a Timken Galériát, ami egy nagyon mini képzőművészeti gyűjtemény – főként európai festményekkel. Megtaláltam a nemzetek háza között a magyar házat és megtudtam, hogy San Diego első sheriffje magyar volt, Haraszthy Ágoston.

A tűző napfényben meghallgattam egy orgona koncertet – az egyik legnagyobb amerikai orgona is itt található a parkban egy nagy szabadtéri „arénában”.

 

Este 7-kor vettük fel a kocsit. Hosszas válogatás után végül a National nevű autóbérlő céget választottuk, náluk egy nagyon jelképes felárért vihetjük át az autót egészen a keleti partig. Amikor megérkeztünk a kölcsönzőbe, a mi kategóriánkban (középkategória) már csak 2 autóból lehetett választani. Egy nagy csomagterű KIA és egy miniatűr (!) csomagterű Toyota várakozott a parkolóban. Az utóbbiról kiderült, hogy ez egy hibrid autó, azaz működés közben áramot termel és a hagyományos motor mellett villanymotor is hajtja. Így összességében feleannyit fogyaszt, mint más hasonló méretű autók. (45 mérföldet tud menni egy gallon benzinnel – rövid számítás után ez olyan 5 liter/100 km.) A csomagtér pedig azért olyan pici, mert itt vannak elhelyezve akkumulátorok. A zöld gondolat nagyon megtetszett, de kb. 30 percbe tellett mire minden csomagunkat (kemping cuccok + egy hónapra való egyéb cucc) elrendeztük.  Karesz szervezőkészségére volt szükség, hogy néhány táska szétpakolásával a dolgokat egyenként elrakva minden köbcentimétert kihasználjunk.

Vezetni sem volt triviális. Egyrészt egy nagy „power” feliratú gomb megnyomására indul és a piros lámpánál általában leáll és olyan halkan megy, hogy alig hallani. Egy nagy kijelzőn lehet követni, hogy éppen áramot termel, vagy honnan használja fel az energiát. Természetesen automataváltós – a váltó egy pici kar a kormány mellett és persze így kuplungra sincs szükség.

 

Első utunk Los Angelesbe vezetett Ági barátnőmékhez, akiket, már egy jó ideje nem láttunk. Ági, Dezső és a 2 éves Ádám, akivel most ismerkedtünk meg egy kellemes kertvárosi részén laknak a városnak. Remek vacsival vártak minket és persze hajnalig beszélgettünk.

 

Our last day in the beautiful San Diego. I tried once more the wonderful pool then I visited my favorite part of the city – Balboa Park. This place is really unique. I visited the tiny but exquisite Timken Gallery (mostly European artists) and went to see some old photographs in the Photo Museum. I have also discovered the Hungarian House among the little national houses (did you know that the first Sheriff of San Diego was a Hungarian? Hungarians are everywhere! You better watch out for them!) I also enjoyed a short organ recital in the open air organ concert “hall”.

We picked up our car at 7 pm. After a long search we have selected National Car rental agency, here for a very small surcharge we can take the car all the way to Baltimore.

Once we get there, only 2 mid size car was waiting for us. One was a KIA with a big boot, the other one was a Toyota with the tiniest ever boot. Then we realized that this one is a hybrid, so it actually generates some energy while driving and the average consumption is 45 miles per gallon!  We really liked this “green” car, so we decided to dismantle our luggage and in about half and hour we could fit in everything (our hiking gadgets and all the things we need for a months). Most of the boot is actually used by the batteries!

 

Our first adventure was to get to Los Angeles to stay with our friends: Ági, Denis and Adam who is only 2 and this was the first time we met him. It was quite late by the time we get there. We got a great dinner and we chatted till quite late.

 

Már kezdem magam otthon érezni San Diegoban! Ennyi időt nem fogunk egy helyen tölteni egy jó ideig. Ma vettem egy napi jegyet és kipróbáltam a tömegközlekedést. Egészen jól szervezett. Vannak buszok, amik általában fél óránként járnak és „villamosok”, amik kb. 15 percenként. Először a „Gázlámpás” negyedet néztem meg, ami tulajdonképpen a város központja. Hétköznap délelőtthöz képest nagyon csendes volt. San Diego nagyon híres konferencia város, a közepén van egy óriási konferencia központ. Ne otthoni léptékekkel gondolkozzatok ez tényleg óriási, szerintem 10.000 ember meg sem „kottyan” itt. Minden évben itt rendezik meg a „világhírű” Comic Con nevű nagy konferenciát (www.comic-con.org), ami épp ma kezdődött. Ide olyan emberek jönnek, akik hisznek Superman-ben, Spiderman-ben és a többi nagy amerikai hősben. A résztvevők (tinédzsertől nyugdíjasig extrém sminkekben (értsd vért imitáló matrica a nyakon és az arcon) és parókákban mászkálnak a városban a kb. 1 m hosszúságú konferencia táskájukat cipelve, amin természetesen az egyik szuperhős díszeleg. Este is bementünk a városban, amikor már igazi buli hangulat volt, láttunk többek között egy Szuperhősöket ábrázoló festménykiállítást. Az művész dedikálta is a műveit, amiket kb. 1000 dollárért árultak és már elég sok hiányzott a falról – azaz igazi keresett áruról beszélünk. Szóval ez itt nem egy unalmas kispolgári hely.

A tömegközlekedéshez visszatérve délután felfedeztem, hogy az egyik villamos végállomása Tijuana (Mexikó). Sajnos a vízumunkkal elég bonyolult elhagyni az országot, ezért nem is terveztük, hogy átmegyünk, de legalább a határig elvillamosoztam. Ahogy közeledtünk a határhoz egyre több mexikói arcot láttam és egyre többen beszéltek spanyolul köröttem. Tijuana egy dombon fekszik, azaz remekül lehetett látni a határ innenső oldaláról is. Egy óriási mexikói zászló van kitűzve a határra, ami mérföldekről látszik. A határon természetesen komoly piac van. Elvileg még mindig könnyedén át lehet jutni, de a magyar barátaink azt mondták, hogy nagyon felmentek az árak odaát és mostanság ők is ritkán ugranak át egy Margaritára.  

Az esti buszon megismerkedtünk egy kb. 150 kilós fekete hölggyel, aki nagyon fellelkesedett, hogy európaiakkal beszélgethet. Végül Karesz kolléganőjével Tatyival elcserélt egy 200 Ft-ost egy 1 dollárosra, hogy legyen valami emléke tőlünk. Már olyan kíváncsian várom, hogy más városokban is ilyen nyitottak-e az emberek, vagy ez csak Mexikó hatása az USA-ra!

 

 

 

Today I decided to try the local public transportation. I bought a full day pass and I travelled all around San Diego. I started in the Gaslamp district, which was really quiet in the morning. Later I discovered that one of the trams listed Tijuana (Mexico) as its final stop. With our visa it is difficult to get in and out of the USA, therefore I decided at least to go to the border. Our Hungarian friends told me prices became quite high now, so it is not so worthwhile to go anyway…

So I got to the boarder, there was a big market and a gigantic Mexican flag, and of course I met many Mexican people. Tijuana is situated on a hill – so I could see the town from a distance.

In the evening we went back to the Gaslamp district and it was jammed with people. Actually this happened to be the first day of the so called Comic Con (www.comic-con.org) which takes place each year in San Diego. All age groups with extreme make-ups and gigantic conference bags were wondering around the place. If you are not familiar with this “very important” event I can give you a clue: those people are gathering here who believe in Superman, Spiderman and the other super heroes. We actually seen an exhibition in a gallery where the artist were signing his paintings on super heroes and several pieces were already sold out for the price of 1000 USD. 

 

Ma kivettem egy szabadnapot! Karesz a konferencián, én pedig megírtam az előző napok eseményeit, olyan sokatoknak megígértem, hogy majd írok, hogy mi van velünk, hogy úgy éreztem, nem halaszthatom ezt tovább. Közben azért úsztam egyet a medencében meg egy kicsi a jacuzzit is kipróbáltam.

Az előző napok eseményleírásaiból kimaradt, hogy mi tetszik eddig leginkább ebben az országban. Az emberek! Ha valaki, hát én elég sok amerikaival megismerkedtem az elmúlt években – és volt egy összképem az országról. És mégis meglepődtem. Mindenek előtt az emberek itt beszélgetnek egymással. A repülőn véletlen egymás mellé kerülők, a medencében, a jegyre várva a sorban, mindenhol. Teljesen ismeretlenül váltanak néhány szót. Ennél már csak a szolgáltatók hozzáállása az, ami tökéletesen az otthoni ellentéte. Ha belépsz egy üzletben itt nem mogorva képpel kérdezik, hogy segíthetek-e, hanem tényleg feléd fordulnak, rád mosolyognak, és megkérdezik, hogy mit tehetnek érted. Mindenki optimista és elégedetten néz a munkájára és a világra. A legjobb példa egy nyugdíjas kisegítő bácsi volt a Seaworld bejáratánál. Az volt a dolga, hogy egy bottal beletúrjon mindenki táskájába, hogy nem viszel-e be valami illegálisat (nem tudom pontosan mi számított annak – én ezt most megusztam:-). Szóval jött a szokásos “hogy vagy” kérdés, majd én is vissza kérdeztem, hogy és ő hogy van? Mire mondta, hogy nagyszerűen, imád itt lenni, imád az emberek társaságában lenni és imádja a munkáját. Hát azt hiszem még van mit tanulnunk ebből a hozzáállásból.

 

Este, még megnéztük az Óvárost, ami egy hegytetőn van, nem messze tőlünk. Ez igazi mexicói hangulatot idéz. Hazafelé gondoltuk hazasétálunk, hiszen ugye nem messze van. Egy ideig minden jól ment, majd elfogyott a járda... Egyik oldalon óriási szikla, másik oldalon autópálya, a busz már cask óránként jár… Végül hazagyalogoltunk és találkoztunk másik két turistával is, akik valószínűleg szintén úgy ítélték meg a térképről, hogy a szállodáktól nincs messze az óváros.

 

Today I take a day off! My husband Karesz is on the Convention and I decided to catch up with my blog – so I can send it to you finally and I also wanted to try the inviting pool and spa in our hotel, what was really fantastic.

 

So far I was writing on mostly what we were doing, but I want to make a special remark, about what I like the most in America so far, and that is YOU people here. If someone – I really know many people from the USA and I believed that I will be no surprised here, but I am. The attitude of people towards life and each other is just completely the opposite, what I have experienced in Hungary.

People are really helpful to each other and they talk to strangers not like we do. Shopkeepers are going out of their way to help you and the service industry is really a service and full of courtesy. The best example was a retired gentleman at the entrance of Seaworld. His job was to check bags if someone is bringing in anything what you are not supposed to. He asked the usual question ‘Hi, how are you?’ and I asked him ‘how about you?’ and he said, I am just so happy here, I love people, I love my job, so I am just perfectly lucky to be here. It just really striked me, that he can think like this about this very simple job.

 

So all in all it is good to be here finally!

 

Tonight we went to explore the Old Town of San Diego, which has a strong Mexican feel. It was real fun. When we decided to return home we have seen on the map it is not too far, so we walked. After a while the side walk disappeared, on one side a steep hillside, on the other side a 2 lane road, the bus runs only once in an hour, so we made it on foot. On the way we met 2 other tourists, they also felt from the map, that Old Town is really close to the hotels:-)

A legjobb érzés 3 nap repülés után, hogy ma nem utazunk sehova! Végre sikerült elindítani az internetet és újra kapcsolatba lépni a világgal. Majd elindultunk az állatkertbe, ami az egyik legjobb állatkert a világon. Hogy őszinte legyek, kicsit szkeptikus voltam ezzel a programmal kapcsolatban, hogy mért nézünk egy állatkertet itt, amikor a budapesti állatkert is szuper. De ezt itt tényleg más! Egy kanyon-szerű völgyben képzeljetek el egy esőerdőt, amit először egy emeletes busz tetejéről néztünk végig, remek kommentárokkal, majd egy kis libegővel felülről is mindent megnéztünk. Közben pedig mozgó járdákon és gyalog bejártuk a rejtettebb részeket. A legjobb az egészben az, hogy amikor a buszon ültünk, remekül láttunk mindent, majd amikor gyalogoltunk, alig érzékeltük a buszokat, úgy éreztük, mintha tényleg az esőerdőben mászkálnánk.

 

Az állatkert a Balboa Parkban található, ami egy régi világkiállításra épült, pont, mint a Városliget Pesten. Ma rengeteg múzeumnak ad otthont. Az épületek lenyűgözőek és a legjobb a „pálmaház” volt, ami pont úgy néz ki mint a világ más részein, csak éppen a faszerkezet között itt nincs üvegtábla, mivel a klíma szubtrópusi.

 

Ezt követően jött a feketeleves. Elmentünk a T-Mobile-hoz telefont venni. Egy nagy bevásárlóközpontban egy szabadtéri kis „asztaluk” van, ahol hosszasan megbeszéltük, hogy milyen csomagot szeretnénk, majd teljes összevisszasággal kaptuk meg – Karesz telefonjára töltötték fel az én perceimet, az ő internet előfizetését elfelejtették elindítani stb. Szóval kb. másfél órát vártunk, majd még többször visszamentünk, mire nagyjából úgy tűnik azt kaptuk, amire számítottunk:-)

 

Ezek után még nehezebb fába vágtam a fejszémet, amíg Karesz a konferencia megnyitóját és fogadását élvezte én elhatároztam, hogy végre veszek valami kaját. Itt enni a legnehezebb, mert a szállodaárakban nincs reggeli, és ugyan kérhetsz 1 tojás, 1 szelet piritóst és egy narancslevet 6 dollárért, de gondoltuk a közértben veszünk ezt azt - kávéfőző, mikro és hűtő úgyis van a szobánkban és majd ott remekül megreggelizünk. A probléma ott kezdődött, hogy itt tényleg mindenki autóval megy mindenhova. Ahol a telefonunkat vettük, abban a bevásárlóközpontban nem volt közért. Elmagyarázták, hogy csak 3 lámpányit mennyek egyenesen és ott balra. Kocsival ez 1 perc lett volna, de gyalog igazi kihívás volt. Kb. 25 percet gyalogoltam egy 2x4 sávos út mellett, összesen 1 másik gyalogossal találkoztam ez idő alatt. A közértben persze alig volt valami kaja – egy amolyan vegyes kereskedés volt. Lényeg a lényeg, hogy most már van mit ennünk:-)

 

 

 

This morning the best part was, that we were not flying anywhere! We could take our time to get up and get ready. We have visited the World Famous San Diego Zoo and it is indeed a wonderful place, personally I liked it more then Seaworld, it was more human in a way. The setting is amazing and we really enjoyed the aerial tram ride and the double-deckers’.

We also explored Balboa Park a little bit – it is such a beautiful place as well – really outstanding city.

In the afternoon we had our hustle to purchase a phone, although we discussed what we would like to have by the end we had the whole thing mixed up between the two phones we purchased. Never mind, we managed to sort it out by the end of the day.

What was even harder to buy some food! Obviously breakfast is not included in our expensive hotel room, so I thought I pick up a few things to avoid paying 10 bucks for a breakfast per person. I ended up walking to the nearest grocery 25 minutes next to a 2x4 lane road (at least there was a small sidewalk) and I could get a few basics:-) This was the hardest part of my day.

A reptérre belépve (BWI – ez egy másik reptér) majdnem megfagytunk. Kb. 15 fokra volt lehűtve a levegő – gyorsan elővettük a kabátokat a bőröndből. Amikor a biztonsági kapunk kellett átmenni még a cipőt is le kellett venni. Én a kabátomtól nem igen akartam megválni ezért elég gyanússá váltam és még egy röntgenfelvételt is készítettek rólam.

Nashville (Tennessee állam) szálltunk át – közel Memphishez (Elvis városához). Végül kicsit több időt töltöttünk itt, mint ahogy terveztük, mert a csomagtér záródása meghibásodott és másfél órán át javították.

 

Délután 1-kor érkeztünk meg San Diegoba – a szálloda minibuszt küldött értünk, majd a szállodában Éva várt ránk. Elvitt minket egy rövid városnézésre és a Csendes óceánhoz is. Megint azt mondom, hogy pont mint a filmeken, puha forró homok, gyönyörű sziklákkal szegélyezett partszakasz, a hírességek közül Barbara Streisand lakik a közelben.

Meglátogattuk Éváék otthonát is, ahol rákot, szójababot és töménytelen mennyiségű epret faltunk fel a frissen kevert margarita mellé :-)

Sajnos Éváék másnap reggel elutaztak, így csak ezt a rövid időt tölthettük együtt, de így is remekül mulattunk. Végül, irány a SEAWORLD – ez az egyik legnagyobb és legrégebbi tengeri témapark. Már este 7 óra volt, mire odaértünk, de épp akkor kezdődtek az esti show műsorok. Itt is van cápa alagút, és rengeteg akvárium, „vizes” játékok és delfin és fóka show, de a fő látványosság Shamu a gyilkos bálna (aki tulajdonképpen egy óriási kardszárnyú delfin). Igazából nem is egy, hanem 4 Shamu van, akik 4 akrobatikus képességű ifjú hölggyel mutatnak be elképesztő dolgokat, aminek a vége természetesen egy tűzijáték.

Itt sem maradtunk kaland nélkül! Az esti előadáson, amikor már azért nincs olyan meleg - mi a középső részbe ültünk. Ki volt írva, hogy az még a „vizes zóna”, de gondoltuk este már nem vizeznek annyira és ilyen magasra csak nem jön ki a víz. A bemutató 3. percében Shamuk összegyűltek a medence hozzánk közelebbi szélén és összehangolt munkába kezdtek. Függőlegesen állva, nagy farok csapásokkal ránk pumpálták a sós vízet, majd szépen körben mindenkit meglocsoltak. Shamu a fényképezőgépünket is besózta így megint kimarad a fotózás egy időre:-)

Aki szeretne többet tudni Shamuról megnézheti őt az alábbi linken:

 

 

 

 

We started out early to get out to BWI and fly through Nashvile to San Diego – we had about 1 hour delay due to a small technical problem, which was eventually fixed. Finally we got into beautiful San Diego by 1.00 pm and we got into our hotel where our local friend Eva was expecting us. She drove us down to the old town for a short sight seeing, than we went to see the ocean for a short stroll. I can not imagine anything better than that to stroll in the warm sand after flying for 3 days:-)

Then we went to visit Eva’s family, they were really amazing. The children are fluent in English and Hungarian and they prepared for us some scampi and tons of fresh strawberries what was really delicious. 

In the evening we went to visit SEAWORLD. I am sure most of you are familiar with this place – the best part of the show was Shamu the whale. We did enjoy the show until Shamu was playing dog – he had to catch a ball in the water and when he jumped in he really flooded us with water. We realized when we sit in the middle section that we might get a mist or a few drops but we did not expected to be covered with water at 8 pm. Shamu also put some salt into our camera so not much picture taking againJ Anyway we still feel very fortunate to know Shamu in person now (actually there are 4 of them:-)

A gépünk Washinton felé 12.00-kor indult – bár jó korán kint voltunk végül mégis mi szálltunk be utoljára és persze mi ültünk a leghátsó 37.(!) sorban. Az út 10 órás volt láttuk felülről a Doveri szorost átrepültünk Skócia, Írország, Izland és Grönland közelében. Amikor Grönland legdélebbi csúcsa felett repültünk egy pillanatra „kitisztult az idő” - fotó lentebb (hát ennyi látszott:-). Végül a nagy tavak közül gyönyörűen látszott az Ontario is.

 

Helyi idő szerint 15.30-kor szálltunk le a Washingtoni Dulles Reptéren. A legviccesebb a busz volt, amivel átvittek minket a „történelmi főépületbe”. A busz elején közepén ült a sofőr az „orr” két oldalán szálltak be az utasok. Belülről egy plafonig beszőnyegezett terembe jutottunk. Egy kicsit futurisztikus látvány volt a 70-es évek designjával. A busz kb. 1 emelet magasságban megy – tud le- és felemelkedni, hogy pontosan tudjon illeszkedni a kapukhoz. Egy fotó van erről is csatolva.

 

A reptéren nagyon jó érzés volt, hogy Enikő várt minket (vendéglátóinkat csak a keresztnevükkel fogom szerepeltetni, nehogy megrohanják őket a tömegek a mi példánkból kiindulva:-) Enikő a kongresszusi könyvtárban dolgozott, mostanság pedig különböző magyar egyetemeken tanít egy-egy félévet.

Szóval felpakolt minket az összes bőröndünkkel és Washington egy gyönyörű zöld részén lévő 22. emeleti lakásába fuvarozott. Rajtunk kívül még 3 magyar családtag is Nála nyaralt így nagyon kellemes vacsorát csaptunk és nagyon jót beszélgettünk. Így zárult ez a meglehetősen hosszú nap.

 

 

 

 

 

Our flight left for Washington D.C. at 12.00. Although we were on the airport early somehow we ended up getting on the flight as the very last people and of course our seats were in the last row:-)

The flight took 10 hours and we could clearly see Dover and some parts of Scotland, Greenland (picture below - sorry this was the visibility:-) and also the Ontario Lake. I am sure you are all familiar with Washington Dulles Airport shuttle buses – which looks like a space vehicle from the 70’s. For us it was real fun to see them driving us around on gigantic wheels.

Once we got our luggage it was a great feeling that a friend Enikő waited for us outside. She used to work for the Congress Library and recently she is lecturing for different Hungarian Universities. She had 3 other Hungarian visitors in her beautiful condo, so we had a great dinner and great cheat at the end of this long day.

A gépünk csak este fél 9-kor indult, így volt időnk összecsomagolni. Legalábbis azt gondoltuk, hogy ügyesen összecsomagoltunk. A reptéren, amikor a legnagyobb és legnehezebb bőröndöt kiemeltük a taxiból, éreztük, hogy ez nemhogy Washingtonig, de a becsekkolásig, sem fog kitartani. Egy gyors átpakolás a 6 bőrönd között a reptéri padokon, és már indulhattunk is.

 

Este 10.30-ra érkeztünk Genfbe. Ennek azért örültünk nagyon, mert a tavalyi svájci körútból pont ez a rész maradt ki. Svájc még mindig lenyűgöző! Az érkezési terminálban egy automata vár minket, amiből egy ingyenes „BKV” jegyet kaptunk, hogy ne kelljen taxizni, majd a szállodában mindenkinek kiállítanak egy városi bérletet tartózkodása idejére. Így még éjszaka bejártuk az óvárost, igazi szombat esti party hangulat volt. Az óváros egy nagyobbacska domb tetején van, mindjárt a genfi tó partján. Végül leereszkedtünk a tóhoz és megtaláltuk a helyet, ahol Sissit ledöfte a merénylő, miközben hajóra akart szállni (1898). Végül kipróbáltuk az éjszakai tömegközlekedést is, (óramű pontosságú). Karesz ekkor már második napja nem aludt, úgyhogy éjjel fél 2-kor végre eljött ennek az ideje is az ETAP hotelben. A fényképezőgépet persze otthon felejtettük, de betettem egy képeslapot helyette - alábbi linkre kattintva.

 

The beginning of the great adventure…

 

Our trip has just started – after surviving a big thunder storm in Budapest on the way to the airport, we have realized one of our suitcases is not firm enough to hold all the heavy things we tried to put in. So we needed to repack on the benches of the airport. Great start:-)

 

We got to Geneva by 10.30 pm. We were happy to take this flight so we can spend a night here, since this was the area we could not include in our Swiss trip last year. So once we arrived, as a courtesy of Swiss airline we got a free public transport ticket for our entire stay. This way we could run in to old town and get a taste of the Geneva Saturday night! It was really pleasant and by accident we also discovered the place where Empress Sissi was assassinated upon she wanted to embark her boat. Since my husband Karesz was busy working all night the day before around 1.30 am finally we got “home” to the local ETAP Hotel. Obviously we forgot our camera in the hotel, so here is a postcard:-)